Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)

Tanulmányok - Lakó György: Az első svéd–magyar szótár 477

ISMERTETÉSEK — SZEMLE 477 rendelkezik, amelyek módosíthatják a speciális balti nyelvészetet is. Különösen a szovjet nyelvészek foglalkoztak sokat ezekkel az új lehetőségekkel, és IVANOV, TOPOROV, TRUBACSEV, BERNSTEIN, GORNUNG, NYEPOKUPNIJ és mások számos munkában fejtették ki nézeteiket e kérdésekről. (Erről tájékoztat: B. B. Fopnym: M3 npeducmopuu oőpa30ea-HUH oőiqecmefiHCKOeo H3UKoeozo eduHcmea — MocKBa, 1963. és HenOKynHbiH, A. n.: ApeaM>Hbie acneKtnu Oanmo-cnaßHUCKUx muKoeux omHOiueHUŰ — KHCB, 1964.) E munkákban különösen GORNTJNG használta fel GIMBUTAS már korábban publikált eredményeit (The Prehistory of Eastem Europe. Part I. Cambridge [Mass.] 1956.), és ő is a kurgánkultúra nyugatra terjedésében látja a proto-balti és a proto-szláv népelem Európában való megjelenését. (Részletkérdésekben azután más véleményt formál.) Nagy fontossága van a folyóneveknek a baltiak régi szállásterületének felderítésében. VASMER, SZEREBRENNYIKOV, majd TOPOROV és TRUBACSEV kutatásai alapján ma már bizonyítottnak vehető, hogy balti folyónevek vannak a Visztula torkolatától keletre, egészen Moszkváig, délen pedig Kijev és Varsó körzetóig. Északon e toponímika kevéssel a mai észt —lett határtól északra terjed ki, és máshonnan is tudjuk, hogy itt a mai nyelvi választóvonal à legutóbbi évszázadokban nyomult le délre (VALDIS J. ZEPS: Latvian and Finnic Linguistic Convergences — The Hague — Bloomington, 1962.). E nagy {terület legjelentősebb vizeinek régi neve (Nemunas-Nyemen vagy Memel, Daugava-Dvina, Tszna vagy G na, Deszna, sőt maga a Volga < balti Jilga 'hosszú folyó') jó balti etimológiákkal rendelkezik. A kutatók előtt az utóbbi időben ez a tény világos volt, hiányzott azonban az a történeti érv, amely támogatta volna e feltevést. GIMBUTAS ismét visszatér ahhoz a már régóta' vitatott nézethez, amely szerint a HÉRODOTOSznál szereplő Neuri név nem szláv, hanem balti lakosságot jelentene. Ervelése szerint az itt található régészeti anyag az i. e. I. évezred közepétől kezdve jól azonosítható a nyugatibb, vitathatatlanul balti leletekkel, maga a Neuri név is összevethető balti folyónevekkel. Az eddigi kutatások azért nem msrték végérvényesen eldönteni e kérdést, mivel korábban nem volt elég balti régészeti anyag publikálva, és a szórványosan ismert leleteket hol szlávnak, hol germánnak vélték. Eszerint a Nyugati Dvina, a Dnyeper, a Deszna forrásvidékén ós ettől keletre, egészen a mai Moszkváig Neuri néven nevezve balti törzsek éltek, és erre a területre a szlávok csak későbbedéiről húzódtak fel. Az i. sz. 10. században a Kijev—Minszk—Novgorod—Rjazany által körülhatárolható területen már különböző szláv törzsek (a dregovicsók., krivicsek, radimicsok, vjaticsok) élnek, és jóllehet a litván nagyfejedelemség idején ezt a területet politikailag ismét baltiak ellenőrzik, a népesség szláv marad. A szlávok e területre a Dnyeper alsó folyásának a vidékéről húzódtak fel, egyelőre nem tudjuk pontosan datálni, mikor. Csupán annyi bizonyos, hogy ez a folyamat a gót, majd a hun birodalom széthullása után, vagyis legkorábban az i. sz. 5. században indulhatott meg, és a régészeti leletek tanúsága szerint igen lassan ment végbe. GiMBUTASnak ez az elgondolása meggyőzőnek látszik, és segítségével jól áthidalhatók az eddig nyitva hagyott kérdések. A legutóbbi időben igen megélénkült a balti népek történetének ós etnogenezisének kutatása. A szovjet kutatók több nagy monográfiában mutatták be a balti népek társadalomtörténetének főbb szakaszait. (Bonpocbi dtnHtmecKOÜ ucmopuu Hapodoe TJpuöciAmiiKU. MocKBa, 1959. — Hapodu eeponeüctcoü uacmu CCCP. TOM II. MocKBa, 1965.) Sajnos, olykor ezek közül még a legfrissebb munkák sem vesznek tudomást GIMBUTAS eredményeiről, és olykor kerülő úton jutnak el ugyanoda. VOIGT VILMOS Az első svéd — magyar szótár Bo WICKMAN: Svensk — Ungersk Ordbok. Stockholm. 1965. Ungerska Institutet vid Stockholms Universitet. VIII + 327 1. 1. 1929-ben Magyar Intézet létesült Stockholmban, mely már a következő évben a stockholmi főiskola (Stockholms Högskola) szerves részévé vált. A „főiskola" már akkor is mai értelemben vett egyetem volt, mely csupán hagyománytiszteletből viselte a régi Högskola nevet, ma pedig már új neve (Stockholms Universitet) szerint is az egyetemek között foglal helyet. A Magyar Intézet első igazgatója LEFFLER BÉLA, a Högskola rendkívüli tanára volt. Követségi sajtóelőadói állásban a magyar kultúra képviselőjeként élt Svédországban 1919-től. Feleségével, SIGNE LEFFLERrel együtt rendkívül nagy érdemeket szerzett a magyar —svéd művelődési kapcsolatok fejlesztése terén. „Ungersk lyrik i svensk översättning" (1922) címen magyar lírai antológiát adott ki svéd költők