Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)
Tanulmányok - Lőrincz Jenő: Sebestyén Árpád, A magyar nyelv névutórendszere 472
474 ISMERTETÉSEK — SZEMLE és a hangsúlytalanságot tartja. Elválasztó kritériumnak azt tekinti, hogy ugyanahhoz a tőhöz csak egy rag, de akárhány névutó csatlakozhat. Félreérthető az a megjegyzése, amely szerint az ezalatt, azalatt és az ilyen alatt, ki alatt stb. között az utótag kapcsolódásában nincsen különbség, ,,ez . . . csak helyesírási sajátság". (10. 1.) Úgy tűnik, hogy egy láncszemet itt kihagy: az ez alatt az idő alatt stb. típusú szerkezetek alaktani és helyesírási vonatkozásait (1. Akli. 1965. 207. szabály; LŐRINOZE szerk. Édes anyanyelvünk2 136; stb.). Fölhívja a figyelmet arra, hogy a határozószó önálló szó és szabad morféma, a névutó pedig önálló szó létére kötött morféma. ,,Ezen alapul a két kategória fontos szintaktikai különbsége is: a határozószó mondatrészértékű képződmény, a névutó viszont önmagában nem lehet mondatrész . . . Ezért nem állhat — a logikai szembeállítás esetén kívül — önmagában válaszként sem, mint a határozószó ..." (13. 1.). Több hasonlóságot is kimutat a két szófaj között. A névutó és az igekötő összehasonlításakor utal arra, hogy az előbbi ,, . . . elsődlegesen a vele kapcsolatos névszó vonzáskörébe tartozik, azon keresztül, azzal együtt van alárendelve az igének", míg az utóbbi ,, . . . szorosan az ige jelentéséhez kapcsolódik, közvetlenül, határozószó módjára determinálja annak jelentését". (14. 1.). Névutó és ragos névszó elválasztó kritériumának a viszonyjelentós elsődlegessé válását, a tartalmi mozzanatok háttérbe szorulását, a kapcsolt névszóval alkotott szintaktikai viszony elhomályosulását tekinti. Nyelvtanaink hagyományát követve osztja a névutókat két nagy csoportra aszerint, hogy ragtalan vagy ragos szóval kapcsolódnak-e. Utal a két nagy csoport további belső tagolódására is. Névutóink rendszerét a következő sorrendben tárgyalja: először a legősibb típusú, úgynevezett egyszerű névutók (pl. alatt, által, elé, jelé, gyanánt, helyett, mellett stb.) kerülnek sorra, őket követik a ragvonzó névutók (-n által, -vei átellenben, -n túl stb.), majd a ragos névszói nóvutókat mutatja be (amilyen például az alapján, céljából, dacára stb.). „Esetenként névutószerű kifejezések"-et is megvizsgál (például alakjában, alapon, alkalmával, -hoz merteti stb.). Az egyes nóvutókat külön szócikkekben tárgyalja. Az egyes szócikkek mintaszerűen rendszeres felépítése, a bennük foglalt roppant gazdag nyelvi tényanyag ós az arra épülő részletes elemzés páratlan tudományos értéket jelent. A szócikk első részében az illető névutó szerkezetére utal, eredetét, kialakulása mozzanatait veszi számba. Második részében a nóvutó, illetőleg a névutós kapcsolat jelentésének (funkciójának) példákkal bőven szemléltetett leírása kerül sorra. A harmadik részben a tárgyalt nóvutó nyelvhelyességi kérdéseit tekinti át, és statisztikai táblázatokat, megjegyzéseket közöl abszolút és relatív gyakoriságukról, nyelvi rétegek és jelentéstípusok szerinti megoszlásukról. Végül pillantást vet esetleges származékaikra is. Az egyszerű névutókhoz 37 szót sorol. Az e csoportba tartozó nyelvi elemek közös jellemzőjeként említi, hogy egyetlen vagy elsődleges funkciójuk a névutó szerep, hogy a tartalmas tőszóhoz fűződő eredeti kapcsolatuk elhomályosult, és hogy már nem világos leszármazásuk módja, szerkezetileg való tagolódásuk módja sem. A „ragvonzó névutók" csoportjába 22 nyelvi alakulat került. Az elnevezést a „ragos névszóval álló névutók" nehézkesnek tetsző körülírás helyett használja, találóan. Számra a következő csoport a legnagyobb: 41 „ragos névszói nóvutó "-val (névutó szerepű ragos névszóval) ismertet meg. Azok a névutók kerültek ide, amelyek ,, . . . — bár viszonyító funkciójukat osztatlan egészként töltik be — nemcsak a grammatikai elemzés, hanem a mindennapi beszélő számára is világos szerkezeti tagolódásúak". (121. 1.) Lényeges jellemző vonása e csoportnak az is, hogy a névutó tőszava ós a végső határozórag (rendszerint másodlagos, testes, de nem ritkán ősi, egyszerű ragok) között sokszor birtokos személyragot találunk, amelyek a „tartalmi jelentósmozzanatok felébredése mellett ... a szintaktikai megszerkesztettséget is éreztetik: ébren tartják a névutó és alapszava közt feszülő birtokviszony tudatát", (i. uo.). Az egyes csoportok belső jellemzőit körültekintő alapossággal sorakoztatja fel. Jól látja azt is, hogy merev elválasztó határok nem vonhatók meg egyszerű és ragos névszói névutók között. Korábban is utalt már arra, hogy „ . . . valójában sohasem névutó keletkezik, hanem névutós kapcsolat alakul valamilyen mondatbeli szókapcsolatból. így a ragos hatái'ozó és a névutó között közvetlen kapcsolat van. Nem is könnyű megvonni a határt közöttük, hiszen a nóvutóvá váló szó jelentésének tartalmi, vonatkozás- és viszony mozzanatai finom átmenetben cserélődnek fel . . ." (15. 1.). Egy-két — nála a ragos nóvszóiak között tárgyalt — névutónál (például a híján, révén esetében) esetleg felvethető az, hogy már az egyszerű névutók között kellene számolnunk velük. Néhány névutóval kapcsolatban SEBESTYÉN könyvének a megjelenése óta is gazdagodott a szakirodalom. Talán nem haszontalan itt is felhívnunk a figyelmet arra, amit BALÁZS JÁNOS belviszonyragjaink eredetének kapcsán a belül családjáról írt (NytudÉrt. 40. szám 28—33) (vö. ehhez SEBESTYÉN i. m. 99—100), ós amit BERRÁR JOLÁN a nézve