Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)

Tanulmányok - Lőrincz Jenő: Sebestyén Árpád, A magyar nyelv névutórendszere 472

474 ISMERTETÉSEK — SZEMLE és a hangsúlytalanságot tartja. Elválasztó kritériumnak azt tekinti, hogy ugyanahhoz a tőhöz csak egy rag, de akárhány névutó csatlakozhat. Félreérthető az a megjegyzése, amely szerint az ezalatt, azalatt és az ilyen alatt, ki alatt stb. között az utótag kapcsoló­dásában nincsen különbség, ,,ez . . . csak helyesírási sajátság". (10. 1.) Úgy tűnik, hogy egy láncszemet itt kihagy: az ez alatt az idő alatt stb. típusú szerkezetek alaktani és helyes­írási vonatkozásait (1. Akli. 1965. 207. szabály; LŐRINOZE szerk. Édes anyanyelvünk2 136; stb.). Fölhívja a figyelmet arra, hogy a határozószó önálló szó és szabad morféma, a névutó pedig önálló szó létére kötött morféma. ,,Ezen alapul a két kategória fontos szintaktikai különbsége is: a határozószó mondatrészértékű képződ­mény, a névutó viszont önmagában nem lehet mondatrész . . . Ezért nem állhat — a logi­kai szembeállítás esetén kívül — önmagában válaszként sem, mint a határozószó ..." (13. 1.). Több hasonlóságot is kimutat a két szófaj között. A névutó és az igekötő össze­hasonlításakor utal arra, hogy az előbbi ,, . . . elsődlegesen a vele kapcsolatos névszó vonzáskörébe tartozik, azon keresztül, azzal együtt van alárendelve az igének", míg az utóbbi ,, . . . szorosan az ige jelentéséhez kapcsolódik, közvetlenül, határozószó módjára determinálja annak jelentését". (14. 1.). Névutó és ragos névszó elválasztó kritériumának a viszonyjelentós elsődlegessé válását, a tartalmi mozzanatok háttérbe szorulását, a kap­csolt névszóval alkotott szintaktikai viszony elhomályosulását tekinti. Nyelvtanaink hagyományát követve osztja a névutókat két nagy csoportra aszerint, hogy ragtalan vagy ragos szóval kapcsolódnak-e. Utal a két nagy csoport további belső tagolódására is. Névutóink rendszerét a következő sorrendben tárgyalja: először a legősibb típusú, úgynevezett egyszerű névutók (pl. alatt, által, elé, jelé, gyanánt, helyett, mellett stb.) kerülnek sorra, őket követik a ragvonzó névutók (-n által, -vei átellen­ben, -n túl stb.), majd a ragos névszói nóvutókat mutatja be (amilyen például az alapján, céljából, dacára stb.). „Esetenként névutószerű kifejezések"-et is megvizsgál (például alakjában, alapon, alkalmával, -hoz merteti stb.). Az egyes nóvutókat külön szócikkekben tárgyalja. Az egyes szócikkek mintaszerűen rendszeres felépítése, a bennük foglalt rop­pant gazdag nyelvi tényanyag ós az arra épülő részletes elemzés páratlan tudományos értéket jelent. A szócikk első részében az illető névutó szerkezetére utal, eredetét, kiala­kulása mozzanatait veszi számba. Második részében a nóvutó, illetőleg a névutós kapcso­lat jelentésének (funkciójának) példákkal bőven szemléltetett leírása kerül sorra. A har­madik részben a tárgyalt nóvutó nyelvhelyességi kérdéseit tekinti át, és statisztikai táblázatokat, megjegyzéseket közöl abszolút és relatív gyakoriságukról, nyelvi rétegek és jelentéstípusok szerinti megoszlásukról. Végül pillantást vet esetleges származé­kaikra is. Az egyszerű névutókhoz 37 szót sorol. Az e csoportba tartozó nyelvi elemek közös jellemzőjeként említi, hogy egyetlen vagy elsődleges funkciójuk a névutó szerep, hogy a tartalmas tőszóhoz fűződő eredeti kapcsolatuk elhomályosult, és hogy már nem világos leszármazásuk módja, szerkezetileg való tagolódásuk módja sem. A „ragvonzó névutók" csoportjába 22 nyelvi alakulat került. Az elnevezést a „ragos névszóval álló névutók" nehézkesnek tetsző körülírás helyett használja, találóan. Számra a következő csoport a legnagyobb: 41 „ragos névszói nóvutó "-val (névutó szerepű ragos névszóval) ismertet meg. Azok a névutók kerültek ide, amelyek ,, . . . — bár viszonyító funkciójukat osztatlan egészként töltik be — nemcsak a grammatikai elemzés, hanem a mindennapi beszélő számára is világos szerkezeti tagolódásúak". (121. 1.) Lényeges jellemző vonása e csoportnak az is, hogy a névutó tőszava ós a végső határozó­rag (rendszerint másodlagos, testes, de nem ritkán ősi, egyszerű ragok) között sokszor birtokos személyragot találunk, amelyek a „tartalmi jelentósmozzanatok felébredése mellett ... a szintaktikai megszerkesztettséget is éreztetik: ébren tartják a névutó és alapszava közt feszülő birtokviszony tudatát", (i. uo.). Az egyes csoportok belső jellem­zőit körültekintő alapossággal sorakoztatja fel. Jól látja azt is, hogy merev elválasztó határok nem vonhatók meg egyszerű és ragos névszói névutók között. Korábban is utalt már arra, hogy „ . . . valójában sohasem névutó keletkezik, hanem névutós kap­csolat alakul valamilyen mondatbeli szókapcsolatból. így a ragos hatái'ozó és a név­utó között közvetlen kapcsolat van. Nem is könnyű megvonni a határt közöttük, hiszen a nóvutóvá váló szó jelentésének tartalmi, vonatkozás- és viszony mozzanatai finom átmenetben cserélődnek fel . . ." (15. 1.). Egy-két — nála a ragos nóvszóiak között tár­gyalt — névutónál (például a híján, révén esetében) esetleg felvethető az, hogy már az egyszerű névutók között kellene számolnunk velük. Néhány névutóval kapcsolatban SEBESTYÉN könyvének a megjelenése óta is gaz­dagodott a szakirodalom. Talán nem haszontalan itt is felhívnunk a figyelmet arra, amit BALÁZS JÁNOS belviszonyragjaink eredetének kapcsán a belül családjáról írt (NytudÉrt. 40. szám 28—33) (vö. ehhez SEBESTYÉN i. m. 99—100), ós amit BERRÁR JOLÁN a nézve

Next

/
Thumbnails
Contents