Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)
Tanulmányok - Lőrincz Jenő: Károly Sándor, A Bécsi Kódex nyelvtana szótárszerű feldolgozásban. Morfológiai rész 468
ISMERTETÉSEK — SZEMLE 471 imáda-nd-j-átok szó képlete az x behelyettesítésével: V& + Tf + Mj + P 0 pl2 (ahol Tf — tempus futurum perfectum, Mj = modus imperativus, P0 = persona obiectalis és Ppl = persona plurális). A főnév szerkezeti képlete pozitív morfémák esetében : S = S st + N pl + C x , ahol Ss t a főnévi tő, N a szám, amely numerus singularis és numerus plurális lehet (megjegyzendő itt, hogy az első az mindig N0 ) ós C az eset. A Bácsi Kódex esetet kifejező suffixumainak a felsorolásából (18. 1.) kitűnik többek között az, hogy nincs meg benne a -t locativu3Í, a -nként distributivusi, az -nta distributivusi-temporalisi, a -stul sociativusi rag 03 a -képpen mint főnévi modalisi rag. A főnév szóosztályát alkotó morfémák sorrendje a következő: 1. Sst 2. N (3. Sp) 4. Cx , vagy 1. S st 2. N p p j 3. P x (4. Sp) 5. C x (Sp = suffixum possessionis, P = possessor). A ház-ai-m(é)-ban szó képlete tehát az x behelyettesítésével: Sst + N p p j + sgl + + Sp + Ciness . A melléknevet a főnévtől morfológiailag az különbözteti meg, hogy tövéhez ,,. . . viszonylagosan sem szükséges suffixumot csatolni, mivel legtermészetesebb szintaktikai helyzetében, a jelzőiben sem a szám, sem az eset kifejezése nem lehetséges. A melléknévi tő felvehet sajátos adverbiális szerepű suffixumot: As t + Adv: gyorsa-n, szorgalmas-t. Ez zárómorféma." (19. 1.) A számnévhez is járulhatnak adverbiális szerepű suffixumok: An st + Adv: husza-n, két-szer (An = adiectivum numérale). A suffixumoknak egy másik csoportja sorrendileg a jelek és a ragok előtt helyezkedik el, s általában a szófaj megváltoztatására való. Ezek a képzők (derivátorok, D). A Bécsi Kódex nyelvi adatait valamely nyelvtani jelenségre ,,A Bécsi Kódexben található morfómahangtestek" című rész „Szócsaládok paradigmasorok és tőváltozatok szerint" című fejezetéből idézhetjük (23—137. 1.). Az adatokat itt pontos írásmódjukkal és lelőhelyük föltüntetésével találjuk. A címszavak ábécérendben következnek (de hogy a szócsalád tagjai együtt maradjanak, az egy tőből származott képzett szavak közvetlenül a tő címszava után következnek még akkor is, ha a sorrend megsérti az ábécérendet), alakjuk az írásmódnak megfelelő régi ejtésmódot követi. Külön megemlíti a szerkesztő azt is, hogy ,,A könyvnek ez az első szócsaládos része hangtani, sőt helyesírási kutatás céljaira is használható, hiszen a szavak összes alakváltozatainak pontos írásmódja megtalálható benne . . . Ezen kívül jó szolgálatot tesz annak is, aki a szavak jelentése iránt érdeklődik, mivel az egy szóra vonatkozó összes adatok lelőhelye jelezve van, s ezek segítségével a megfelelő szövegkörnyezet könnyen kikereshető" (24—5. 1.). Hozzáfűzhetjük ehhez, hogy a nóvészet számára is hasznos az az eljárás, amely a tulajdonneveket külön fejezetbe sorolta, s így jobb áttekinthetőségüket lehetővé tette. A tőtípusokról szóló rész (138 —49. 1.) tájékoztat afelől, hogy ,,. . . milyen tőtípusok s ezeknek megfelelően milyen paradigmatípusok találhatók a kódexben, mely igék, köznevek, melléknevek (számnevek) tartoznak az egyes típusokhoz, azaz melyeket kell azonos módon jelekkel, ragokkal ellátni" (138. 1.). A képzők fejezetében (150—76. 1.) a csoportosítás szempontjait a képző morfológiai funkciója adta meg. Elkülönülnek egymástól az igeképzők, a főnévképzők, a melléknévképzők; s külön kerülnek bemutatásra az elhomályosult vagy passzív tőhöz járuló, valamint a bizonytalan megfejtésű képzők. Közös fejezetbe kerültek a jelek ós a ragok (177 —232. 1.). Az igei jeleket és ragokat követik a tárgyalás sorrendjében á főnévi jelek ós ragok, majd a melléknevekhez, illetőleg a számnevekhez járuló ragok következnek. Meg kell említenünk, hogy mind a tövek, mind a képzők, mind pedig a jelek és ragok fejezete rövid tájékoztatóval, eligazítással, az illető részben előforduló rövidítések, jelek ós számok magyarázatával kezdődik. Ez a tárgyalási mód biztosítja a feldolgozásnak és az adatgyűjteményeknek az áttekinthetőségét, könnyű kezelhetőségét. 2. ,,A Bécsi Kódex nyelvtana"-nak a tudományos értékét a tárgy választásnak és a feldolgozási módnak — mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban — sok szempontból való újszerűsége adja meg. Mindenekelőtt a Bécsi Kódexnek, illetőleg a magyar nyelv történetének a kódexben képviselt állapota kutatásában van — egyelőre még felbecsülhetetlen — jelentősége. Nem kétséges az sem, hogy a magyar nyelvtudománynak egy sor ágára — köztük a történeti stilisztikára — is megtermékenyítő, ösztönző hatással lesz. » Régebbi nyelvtörténeti korok nyelvállapotának az újabb, modern nyelvészeti riányzatok vizsgálódási körébe való bevonása nem ismeretlen jelenség már a nyelvtudományi szakirodalomban (1. például R. AITZETMÜLLEB, Die Sprache VII, 190—8; F. VAN
