Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)
Tanulmányok - Lőrincz Jenő: Károly Sándor, A Bécsi Kódex nyelvtana szótárszerű feldolgozásban. Morfológiai rész 468
470 ISMERTETÉSEK — SZEMLE elők, a névutók és az igekötők — mint a szó szerkezeti elemzésén kívül eső morfémák — majd a szintaxis kötetében kerülnek tárgyalásra. Fontos szintaktikai szerepük miatt ugyancsak a szintaxis kötetében kerül sor a határozószók morfológiailag kevésbé tagozott csoportjának s a különféle névmásoknak a részletes felsorolására. A szintaktikai szerkesztéssel való szoros összefüggésük miatt elmarad ezúttal az összetételek rendszeres bemutatása is, A nyelvtani feldolgozás első fejezete az egyes szótövekből származtatott teljes szócsaládokat tartalmazza az összes képzős, jeles és ragos alakokkal, különös tekintettel a tő alakváltozataira és a paradigmasorokra. A második fejezet a tőtípusokat ismerteti, a harmadik a képzőket, a negyedik a jeleket és a ragokat tárgyalja. j,A szócsaládok részében az összes képzős, jeles, ragos alakok a Mészöly-féle Bécsi Kódex-kiadáshoz hív formában, a lelőhely pontos feltüntetésével, a tőtípusok részében az egyes tőtípusokhoz tartozó összes szavak, a suffixumok részeiben az egyes suffixumokkal ellátott összes szavak fel vannak sorolva, ábécérendben. E szerint könyvünk — ugyancsak elsőízben — egy teljes képző-, jel- és ragszótárat is magába foglal" — olvassuk a 13. lapon. Jelentős és örvendetes az is, amire ugyanott utal a könyv szerkesztője: „Leírásunk a Bécsi Kódex nyelvi anyagának olyan rendszerezése, amely kategóriáit a nyelvi anyagból magából igyekszik felállítani. Sem a Bécsi Kódexnél régebbi, sem annál fiatalabb nyelvi állapot rendszerét nem akarja rákényszeríteni a vizsgált nyelvi valóságra, a helyesen értelmezett történetiség elvét szem előtt tartva. Különösen két fejezetben kellett ezért az objektivitásért erősen megküzdeni: a tőtípusok és a képzők részében. A tőtípusok fejezetében csak olyan tőváltakozási osztályokat állítottunk fel, amelyeket az adatok valóban megkívántak, s ahol a paradigma hiányossága miatt a tőtípusba való besorolás csak feltételes lehet, ott e bizonytalanságot feltüntettük. A képzők részében csak azokat a képzőket tárgyaljuk részletesen, amelyeknek az alapszava önállóan, szabad morfémaként is kimutatható abban a korban, ha éppen a Bécsi Kódexben nincs is rá adat." Tartalmassága és érdekessége miatt komoly figyelmet érdemel a Bécsi Kódexben található magyar morfémacsoportok szerkezeti sajátságairól írott fejezet (15—21. 1.). Annak alapján, hogy a Bécsi Kódexben előforduló morfémák milyen kapcsolatokat alkotnak vagy alkothatnak egymással, négy csoportjuk különíthető el: ,,1. A morfémák egy igen nagy csoportjába olyan morfémák tartoznak, amelyek után más morfémák következnek vagy következhetnek, s ezekkel a morfémákkal egy szót alkotnak: ad, ház, szép; ad(-nak), ház(-ban), szép(-nek) ; 2. A morfémáknak egy másik nagy csoportja önállóan, szabadon sohasem alkot szót, hanem csak az előbbi csoport morfémaival együtt, sorrendileg azokhoz hozzácsatlakozva, azokhoz kötve: -ság, -na, -bari. Az ilyen morfémák a suffixumok. 3. A morfémáknak egy harmadik csoportja — eredeti szófaji értékében — suffixumokat nem vehet magához és nincs is kötve valamely más morfémához: és, hogy, hej, óh (kötőszók, indulatszók). 4. Végül vannak olyan morfémák, amelyek önállóan nem fordulnak elő, csak az első csoport morfémáival kapcsolatban . . . az, egy (névelők), . . . alatt, mellett (névutók), . . . meg, fel (igekötők, vagy ahogy régebben nevezték: előlutóljárók)." „Mivel a morfológia a szóelemeknek egymással való olyan kapcsolataival foglalkozik, amelyek még a szó határain belül vannak, érthető, hogy itt csak az első két csoport morfémáival foglalkozunk, s a harmadik és a negyedik csoport morfémáit a szintaxisba utaljuk." — olvashatjuk ugyanott (15. 1.). A könyv szerkesztőjének a szemlélete szerint ,,A tüzetesebb vizsgálat a ház- és az ad- féle morfémák önállóságát, szabadon való előfordulását csupán relatív önállósággá fogja minősíteni". (15. 1.) Ha a nyelv rendszerszerűségének az elvét következetesen érvényesítjük, akkor ugyanis ,,. . . a ház suffixum nélküli alak a többi alakkal való szembenállása révén sajátos értéket kap. Ez a 0 suffixumérték" (1. uott). Az alábbiakban az egyes szófajták szerkezeti felépítését a 0 morféma ilyenfajta alkalmazásával írja le. Az egyes szófajosztályok szimbólumai: V = verbum: ige . , S = substantivum: főnév A = adjectivum: melléknév Adv. = adverbium: határozószó A magyar igealak szerkezeti képlete — a 0 morféma alkalmazásával — : V = = Vst + T + M + P, ahol Vst az igető, T az idő, M a mód és P a nyelvtani személy kifejezésére szolgáló suffixum jele. Pozitív morfémák (x-ek) esetében az ige szóosztályát alkotó minimális morfémák sorrendje a következő: 1. Vst 2. T x 3. M x 4. P x , tehát az
