Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)

Tanulmányok - Lakó György: Utószó Reguly osztják hagyatékának befejező kötetéhez 462

ISMERTETÉSEK — SZEMLE 463 füzetét ily hamar, alig két év elteltével követte a 2. füzet, azaz a befejező rész. Ez a kötet is, miként az előző, már csupán egy hőséneket tartalmaz. Vogul címe: Tait kvälyl eri, osztják címe: Leu gudob ar, magyarul: Szoszvaközépi ének. Terjedelemre igen nagy: 2437 sorból áll. Rövid tartalmát a kötet gondozója a 320 — 2. lapon foglalja össze. A hőséneket 136 lapnyi terjedelmű „Magyarázatok és jegyzetek" követik. Bennük a kötet szerzője rövid jellemzést ad az obi-ugor népi epikáról, az osztják hősénekekről, nyelvükről és műfaji sajátságaikról, rámutat azokra a nehézségekre, amelyekkel REGULYnak a hősénekek feljegyzésekor, PÁPAY JózSEFnek pedig a hősénekek megfejtésekor meg kellett küzdeniük, s tájékoztat bennünket saját munkájáról. Mindezt követően közli megjegyzéseit a tőle kiadott két énekhez: a Reguly-Könyvtár 3. kötetében megjelent ,,Uort ar (ater eri) — Sárnyu uort lu arl" (magyarul: Fejedelem-ének. Az Aranyfejedelemnek ő éneke) című hősénekhez és a jelen kötetben kiadott énekhez. A kötetet Függelék zárja, amelyben a szerző a Reguly-Könyvtár 2. kötetében megjelent hősénekek némely helyének a fordítását helyesbíti. Azzal kapcsolatban, amit a Reguly-Könyvtár 4. kötete tartalmaz, az ismertetőnek elsősorban két kérdésre kell felelnie: 1. miben állt a kötet gondozójának munkája, 2. hogyan oldotta meg feladatát. FOKOS DÁVID munkájának természetét legfőképpen az a körülmény határozta meg, hogy a tőle kiadott ének 662 sorához — eltérően a megelőző kötetekben kiadott szövegektől — nem állt rendelkezésére magyar fordítás Pápay József tollából, az egyéb énekekhez csatlakozó Pápay-féle fonetikus átírás pedig teljesen hiányzott. A jelzett körülmények miatt előállott, fokozott nehézségekre maga FOKOS DÁVID mutat rá: „Hogy itt mennyi fejtörést jelentett sokszor egy-egy (nem megszokott fordulatokat tartalmazó) sornak az értelmezése, hogy néha csak hosszú munkával sikerült egy-egy többjelentésű (vagy legalább REGÜLYnál egyforma alakban jelentkező) szónak az értelmét megállapítani, arról meggyőződhetik az, aki csak REGTJXY szövege alapján próbál egy részletet nem is lefordítani, hanem tulajdonképpen megfejteni". A legnagyobb elismeréssel kell tehát adóznunk FOKOS DÁviDnak azért a titokfejtő munkáért, amelyet végzett. Hiszen valójában nem másról van itt szó, mint PÁPAY JÓZSEF munkájának folytatásáról. Igaz: FoKOSnak nem kellett kiállnia azt a sok szenvedést, nélkülözést, amely Pápay tanulmányútjával együtt járt. Szellemi teljesítményként azonban munkája — ha nem is mennyiségre, de minőségre — joggal állítható PÁPAY teljesítménye mellé, mert munkájához ugyan segítségül vehette a századunkban megjelent újabb osztják szövegeket és szótárakat, nem vehette azonban igénybe á homályos részletek megfejtéséhez olyan nyelvmesterek tudását, akik az osztják nyelvet anyanyelvükként beszélték. De nem csupán az osztják szöveg megfejtése az, amit értékelnünk kell. Kitűnő eredményként kell honorálnunk a magyar és a német fordítást mint kutatómunka eredményét és stiláris teljesítményt is. Mennyi, a mi földrajzi és társadalmi viszonyaink között korunkban már ismeretlen vagy alig ismert tárgy meg fogalom osztják neve kerülhetett elő, amelyek magyar meg német egyértékese csak fáradságos és időrabló kutatómunkával volt megállapítható ! Hányszor kellett az elbeszélés sokszor kusza szálainak a kibogozásához a nyelvi és tárgyi ismereteken kívül a logikát is segítségül hívni ! S mindehhez nehézségként még az is hozzájárult, hogy ismert körülmények miatt magánakREGULYnak és PÁPAYnak a munkája sem volt tévedésektől mentes. Jó munka végzéséhez tehát még az ő tévedéseik meglátása és helyesbítése is hozzátartozott. A hősénekek szövegéhez fűzött magyarázatok értékét csak az tudja igazán felismerni, aki az eddig megjelent kötetek tanulmányozása során maga érezte, hogy a Pápay-féle fordítás számos helye homályos: tárgyi vagy nyelvi szempontból megvilágításra szorul. A magyarázatoknak már a puszta terjedelme (csaknem 200 lap) is sejteti, hogy fontos munka elvégzéséről volt itt szó, de utal az ilyen jegyzetek nélkülözhetetlenségére már a Reguly-Könyvtár első két kötetének gondozója: ZSIRAI MIKLÓS és a III. kötet első részének ismertetője: ERDÉLYI ISTVÁN is. E magyarázatok nélkül a Reguly-Könyvtár anyaga sok-sok hiba, téves következtetés forrása lett volna — szinte azt mondhatjuk — egészen természetesen, hiszen ritka az a kutató, aki a Reguly-szövegek nyelvének titkait úgy ismeri és úgy megismerheti, mint a magyarázatok kitűnő szerzője megismerte. A Reguly-Könyvtár 3. és 4. kötete anyagának sajtó alá rendezésével FOKOS DÁVID rendkívüli szolgálatot tett a hazai és a nemzetközi finnugor nyelvtudománynak Fáradságos, nagy intuíciót és sok invenciót igénylő munkája joggal tarthat szamot minden elismerésre. A FoKOSnak és elődeinek munkája révén immár közkinccsé vált Reguly-anyag azonban — reméljük — a jövőben nem fog „pihenni" a könyvtárak mélyén. A Reguly-szótár munkálatai már előrehaladott állapotban vannak, s elkészüléséhez éppen arra volt szükség, hogy a Reguly-Könyvtár 4. kötetének az anyaga is hozzáférhetővé váljék. Nincs azonban még szigvai osztják nyelvtanunk, s hátra van a REGULY