Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)

Tanulmányok - Benkő László: Még egyszer az irodalmi nyelvről 449

452 BENKÖ LÁSZLÓ dett nyelvi formával. E szemléletmód két vonatkozásban is leegyszerűsíti, de egyúttal eltorzítja az egységesült irodalmi nyelv lényegét és fejlődésének folyamatos útját. Ma már időszerűtlen az írott és beszélt nyelvnek nem hogy szembehelyezése, de még megkülönböztetése is. Hiszen a technikai fejlettség mellett a beszélt nyelv könnyen és pontosan rögzíthető, a magnetofon szalag már nem egy területen átvette az írott vagy nyomtatott betű szerepét. (Ennek ellenére ma is érvényesnek tartom BALLYnak azt a tételét, hogy a beszélt és írott nyelv sohase lesz azonos, de ez a különbség — éppen BALLYnak szemléletes kifejtése igazolja — kizárólag stilisztikai jellegű. Vö. Le Language et la vie. Paris, 1926. 128 — 9.). Tehát írott és beszélt nyelvi különbségről csak olyan értelemben lehet szó, hogy az elsőnek gondosabb, választékosabb jellege mellett a másiknak a közvetlenség, a spontánság ad sajátos színt. A másik szempont, amellyel ki kell egészítenünk JEDLICKA tételeit az, hogy nemcsak a köznyelv (beszélt nyelv) hat megtermékenyítőén az irodalmi nyelvre, hanem megfordítva az irodalmi (sőt jobbára írott) nyelv is termelhet és valójában létre is hoz új meg új nyelvi alakokat, ha úgy tetszik regionális variánsokat. Legvilágosabb bizonyítéka ennek a szépirodalmi nyelv: a költészet és széppróza nyelve. Nem vált-e nagy klasszikusainknak, sőt jelentéktelen íróknak egy-egy szerencsés szóalkotása, nyelvi fordulata közismertté és elterjedtté? Az irodalmi nyelvvel kapcsolatos megjegyzéseimet összegezve azt mondhatom, hogy az egységesült, a mai irodalmi nyelv ós állandóan újra termő variánsainak kérdése voltaképpen a langue és parole egy új formájú megjelenése. A nyelvi fejlődés mai fokán az irodalmi nyelv vizsgálójának legfőbb feladatát abban látom, hogy egyes, pontosan körülhatárolható és lehetőleg zárt egészet alkotó parole jelenségeknek (korpuszoknak) mint az irodalmi nyelv megannyi variánsának részletes analízisével megkeresse a közös ós konstans elemeket, azokat, amelyek az irodalmi nyelv (langue) részeivé váltak, illetőleg válhatnak, és ezeket megkülönböztesse a sajátosan parole, tehát egyénhez, műfajhoz, szituációhoz kötött egyedi nyelvi elemektől. BENKŐ LÁSZLÓ • *\