Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)

Tanulmányok - Tompa József: Sajnovics nyelvhasonlításának legfurcsább népszerűsítője 437

442 TOMPA JÓZSEF — olykor ismétlődő — naiv jegyzet pedig még mesterkéltebbé teszi. HALÁSZ IGNÁC úgyis bő példatárat közöl (i. h.). — Megemlítem azonban én is, hogy alkalmazza Perecsenyi a lapp, illetőleg már félig magyar minta szót. SAJNOVICS szerint ennek a magyar Tnint a ('sicut illud') értelmezése-azonosítása még Faludinak az ötlete volt (Demonstratio 80); Molnár János ódájában ugyancsak előfordul (jegyzete: ,,minta == modellája valaminek"; TOLNAI (Nyúj. 68—9) szerint pedig magyar szóként való elterjesztése Bartzafalvi Szabó érdeme. Pereccsenyi Nagy jegyzete mármost1 semmiféle előzményt nem említ:

,,Minta Lapponi fzó, annyit tefz, mint forma, mód; ered mint és a fzavakból; magyaroknál-is jobb volna ! hogy ezzel élnének, mint Forma, Exemplar, vagy Mód, mellyek Deák fzavak" (32. 1. 36. jegyz.). — S megjegyzem még, hogy Pray Györgyre hivatkozva él a régi zár ('szár') szóval: ,,Zár, mind a' régi Magyaroknál, mind a' Lappoknál, annyit téfzen, mint kopasz" (164 jegyz.). — Hasonló jegyzet nélkül felhasznál egypár olyan felújított szót is, amelyet előtte mások — elsősorban Dugonics — archaizáló elemként (jegyzetelve) alkalmaztak munkáikban, amelynek régi stílushangulata így az író előtt is, olvasói előtt is bizonyosan erős volt: ,,a' népnek áldomást adata" (172; vö. legutóbb MNy. LXII, 10); ,,ki-terjefzfze | Népét a' fortéllyal el-nyert martalékra" (60; vö. uo. 14); „A' gyémántos fűsűk /zegr-hajad bodroznák" (147; vö. uo. 14). Talán egy kissé már kevésbé rítt le a régies jelleg az aszály, őrj ('őr'), ös ('ős', a HB.-ben: is-), ük (vö. például 25 jegyz.: ,,Nimród, hajdoni magyar Öffeink' Ükje") stb. szóról. (Az effélék régiesítő használatában is szóba jöhet Dugonics közvetítő hatása.) — Viszont feltűnő neologizmusok és idegen divatszók itt alig rontják a régies hatást. Régi vagy népi szólásra, magyar szokásra, szemléletre stb. valló kifejezéseinek is bizonyára archaizáló stílusértékük a legfontosabb ebben a furcsa hősi eposzban (mint Dugonicsnál is); így például az újonnan választott lapp vezéreket is ,,Paisra áltatták ['állították'], kiáltozva éllyen" (82; a lapalji jegyzet a magyar fejedelem választást leíró történeti forrásokra utal); a pányvának régi fegyver szerepét látjuk: „Pányva kötelire fok nyakat hurkola" (51; a jegyzet mint magyar rekvizítumot tovább is értékeli, s e korábban kezdődő fogalmi archaizmus — néha az árkány, karikás szóval — szinte töretlenül tart Gárdonyi „Láthatatlan ember"-éig); emlegetik a vas-orrú Bábák-Sbt (135); a hadak-úttyá-t (1. a 12. lap 2. jegyzetét); stb. Kevésbé kétségtelen, hogy a táj szóknak általában régies színt tulajdonított-e akkor író és olvasó; de Dugonics és mások gyakorlata, Révai stb. elméleti felfogása idején (után) elég nagy valószínűséggel föltehető ez is. Vö. például: Bittó fa- (70; jegyzettel); bojtorjántz (madárnév; 251); cibok szarv(72); csüll- (ige; 192); csííllőz- (szintén; 257); felgerhel- (207); fonyar (67; jegyzettel); góré (60; jegyzettel); gúlva ('lavina'; 167; jegyzettel); hirinyó (növénynév; 265); papron (növénynév; 98); toka (ezt verik nagypénteken a templom előtt; 262); zsizsereg (a sereg teszi; 207). Egyes közszóknak ma régies stílusértékű alakja (mint: bátor 'bár', fémlik 'fénylik', méglen 'amíg', pediglen, regvei, szű 'szív')'ellenben aligha volt ott tudatos archaizmus, hiszen efféle változattal Perecsenyi Nagy bőven élt nem régies tárgyú műveiben is. (Legföljebb a pediglen kapott már Etédi Sósnál némi ünnepélyes eposzi hangulatot.) Még kevésbé találtam kétségtelen nyelvtani régiességet nála, s ez sem lepett meg. Neki ugyanis közel sem volt olyan nyelvtörténeti iskolázottsága (a győri pap-költőkön kívül hozzáértő barátai sem), mint kortársai közül Révainak, Kazinczynak, Baróti Szabónak, Csoko-