Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)

Tanulmányok - Tompa József: Sajnovics nyelvhasonlításának legfurcsább népszerűsítője 437

SAJNOVICS NYELVHASONLÍTÁSÁNAK LEGFURCSÁBB NÉPSZERŰSÍTŐJE 441 puska-fzót hallom, Ladkom mint a' követs a' hordóban. Latzom mint az erdő lézeng, GurJcom, gargarizálom [ !]. Ezeket Sajnovits bőven le-írta pag. 82. de Id. Lap. et Hungarorum" (50; ez a magánhangzó-harmóniára is utalt); stb. így érthető aztán, hogy másrészt magyar hangutánzó szavak után (például 119: „Jújgatnak az ebek; a' fok gyermek zokog") is utal a rokon nyelvek gazdag hangutánzó eszközeire; s hogy ekképp egyéb színes hanghatású részleteivel szintén a lappal közös ősi nyelvi eszközeinket akarta bemutatni. Megjegyzem: nem csupán szorosan vett hangutánzó(-hangfestő) szavak biztosítják bennük a színes hanghatást, hanem emellett általában az egyes magán-és mássalhangzóknak olyan összeválogatása is, mely mintegy hallhatólag ábrázolja a tartalmat. íme, egypár ilyen részlet a harci jelenetekből: „Tseng bong pais karvas, a' lovak dombolnak" (178); ,,A' dárda hajtatván, süvöltött, fzifzergett" (179); más példák a hangszernevek ügyes felhasználását igazolják: „Teli zöld furulya, tárogató fíppal, | Fekete tölgy-fából kéfzített Hirippal | Tsengetyüt, harangot vontak Szakadárnak" (185); „Zajdú [= „beszélő" személynév] trattarozta kürtyének hangzását" (207); „Csaté kürtye pedig olly helyesen zengett, | Hogy a' többi között gyengéden rekkengett" (233); állathangot utánzó sorok: „Trubáts, Féríts [így !], Fordíts, Filákfz tsiholának" (209); „Harmintz eb . . . tsaholva mámoga, | Mif-máf, ling-láng, egéfz tserében hallatott" (210); „Az aprók [értsd: madarak] tsak fzi-fza; de a' Mátyás dárdár | Fetsegték" (251); stb. A zendülés hasonló leírását (264) már nem is idézem. Sok egyes kifejező hangzású szava is figyelmet érdemel: (nevet) ehegve (152); (nevet) hinnyogva (200); (a csődör) nyeringél (224); torzomborz (168; ez a korai és a későbbi romantika kedvelt szava); vatskos, vatzkos ('tagbaszakadt' 168, illetőleg 72); (a kutya) vinyított (212); stb. Az persze kétségtelen, hogy itt-ott ebben is van erőltetettség; máskor kortévesztés is akad: a hősök örömükben „Thúft, kiáltottak" (185; körülményes jegyzettel); és így tovább. A hanghatások érvényesítése egészében mégis eléggé művészi, s nem nagyon fokozza stílusának dagályosságát. (Ez utóbbit általában főképp ABAFI LAJOS hangoztatta: Figyelő 1891/1, 308 — 14.) Régies stílushatású további szavai közt számot tesz a történelmi forrásainkból ismert sok személynév, mint például: Edémér (176), illetőleg Edemér (181); Horka (48); Keám (253); Lebed (43); Tagzonis Amazon (213; ez akk a jegyzet szerint a tagbaszakadtságra utal, s Takson fejedelem nevével rckort); Zuárd (50; itt s alább a többször előforduló alakokra is csak egy lapszámot idézek); a mi történelmünkből ismert helynevek beleszövése: ,,a' ki Atil-Kúzú-felé el-távoza" (125); Etilnél (142); „Meótis Hinárja. . . azt a* Magyar járja" (117); ,,a' Hunorok mennek, | . . . Kióvi Denephez, Hunni-vár megyére" (16); stb. Mindkét csoport számát könnyen megszaporíthatnánk még, kivált ha a jegyzetek szóanyagát is beledolgoznánk, vagy ha kitérnénk a történeti nevek hasonlatosságára, de alighanem már Perecsenyi Nagytól alkotott régies nevekre (a leghíresebb ilyen személyneve a Csombor, mely tudvalevőleg mintája lehetett Kazinczy Chongor és Vörösmarty Csongor nevének); vagy a magyarnak olvasott idegen nevekre (az Esthonnya, Revally nevet 1. föntebb ; de az amazon Zemefris nevét példul — Dugonics szellemében — Nagy L. 'szeme friss' értelmű magyar szónak tekinti; stb.). A Halotti beszé dből — mint már Molnár János — olyan szavakat használ fel, amelyeket SAJNOVICS a lappal rokonságba hozott: fél ~ felem stb., Mon, isa. — Lapp szavainak tömegét nem sorolom most el: egy részüket az ingadozó írás úgyis el-elferdíti (vagy az írói önkény módosítja), a sok