Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)

Tanulmányok - Tompa József: Sajnovics nyelvhasonlításának legfurcsább népszerűsítője 437

438 TOMPA JÓZSEF NÉGYESY LÁSZLÓ, akire vele kapcsolatban hivatkoztam, annak idején az c-s változattal élt (MNy. XIII, 136). Én ugyanis e-vel ismertem meg a nevet ZSIRAI MIKLÓS 1937-i könyvéből, továbbá HORVÁTH JÁNOSnak 1936-ban kiadott „Kisfaludy Károly évtizede — Az 1820-as évek kisebb költői" című egyetemi jegyzetéből (39 kétszer és 52). De „(Peretsenyi) Nagy László" néven közölte műveinek hosszú sorát PETRIK GÉZA nag}^ bibliográfiája is (II, 832 — 5), sőt „Nagy László (perecsényi)" alakot írt 1903-ban idősebb SZINNYEI JÓZSEF (Mir. IX, 689) s legtöbbször VÁCZY JÁNOS is Kazinczy levelezésének nagy sorozatában; MÁRKI SÁNDOR szintén „Perecsényi Nagy László Naplójá"-t ismertette nagyobb tanulmányában (EPhK. 1889. 570—90). Ma mégis úgy látom, hogy csakis e-v el írhatjuk helyesen, ha érthető — gyakorlati — okokból nem elégszünk meg az információelméleti szempontból pontatlan (gyakori) Nagy László alakkal: Perecsényi Nagy (mint: Baróti Szabó, Bartzafalvi Szabó, Csokonai Vitéz) ; esetleg csak röviden, pongyolábban így: Perecsényi (mint: Baróti, Bartzafalvi, Csokonai). Ugyanis ez felel meg saját névhasználatának: minden kezembe került könyvén, folyóirat- vagy újságcikkén Peretsenyi Nagy László-nak jelezte magát (az 1807-i, igen gyatra nyomdai kiállítású „Vélekedés a' magyar nyelvről" v kivételével, mert ennek 16. lapján „Peretsenyi Nagy László" olvasható). — Szövegei ugyancsak ezt erősítik. 1801-ben kiadott „Mezengy" című könyvében például egy aklogyáhsbn (eklogában) ,,Peretsen Bíró"-t szerepelteti (55, 59), szerintem saját családi nevére és falusi eredetére való költői utalással (1. alább). De egész világosan tisztázza nevének historikumát 1817-i, hősnőket népszerűsítő „Heroineis"-ében: „A' [régi] magyar birtokos tanúit Uraknál voltak mindég deákok, onnét vagyon a' diplomákban, históriákban azon gyakran előforduiló — Litterat us, vagy is — deák, írástudó nevezet; mint az én Osseim is „206,, Esztendő előtt a' Bátboriaknál deákoskodván, Litterati, alias Nagy de Peretsen nevezetet privilégiumokban jegyezve nyertek" (71). A tőle használt Peretsenyi Nagy családi név tehát ennek a XVI. század eleji Nagy de Peretsen alaknak későbbi megfelelője, s az ebben levő régi Peretsen elem került az előbb említett „aklogyába", mint egy falusi bíró neve. (Az ősök foglalkozására utaló Litterati nevet, úgy látszik, nem használta a család.) — A sors mégis úgy hozta, hogy 1827-i temetési búcsúztató versében ( J. L. de L. : Epicedion Tumulo Ladislai Nagy de Peretsény) máris e-vel szedték ki a nevét. 2. Ez a Perecsényi (Peretsenyi) Nagy tehát egyrészt Sajnovicsból vett lapp szavakat kevert 1802-i „Szakadár' efthonnyai Magyar Fejedelem' bújdosása" című eposzának magyar fogalmazásába; másrészt a H a -lotti Beszé dből vett régi magyar szavakat, mert Sajnovics 1770-i művében ennek a nyelvemlékünknek kétféle — Faludi Ferenc és Pray György olvasata szerinti — szövegét is közölte annak igazolására, „hogy ... a történeti változás a magyart sem hagyta érintetlenül" (ZSIRAI, A modern nyelvtud. m. úttörői I, 24), s hogy olykor a régi magyar elemek könnyebben összevethetők a lappal, mint a maiak. Költőnk ebbeli mintája tudvalevőleg nem csupán Dugonics Etelkája volt, hanem Molnár János apátnak Sajnovicsot üdvözlő hexameteres ódája, mely már Dugonicsra is hatott (vö. főleg MUNKÁCSI BERNÁT: Nyr. XI, 390 kk.). P. Nagy stilisztikai célja azonban eléggé más volt. Molnár János tudniillik csak a Demonstratio meg-