Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)
Tanulmányok - Németh Gyula: Magyar törzsnevek a baskíroknál 35
44 NÉMETH GYULA hangfejlődési tendencia41 következtében miz(s)er és misar. Igazuk van tehát azoknak a kutatóknak, akik azt állították, hogy a tniser név a magyar névre megy vissza. (Hogy azonban a névazonosság mögött milyen történeti folyamat van, az egészen más kérdés.) Ennél a névnél azonban különleges esettel állunk szemben. Näymän, Yulaman, Yurmatï, Yänäy, Kese baskír néprésznevek. A miser a baskír törzsrendszerben szintén előfordul : éppen a Yurmatï törzsben találunk egy altörzset Misar-Yurmatï, oroszul Muiuap-IOpMambi néven. (Nemzetségei nincsenek.) Az azonban nem képzelhető, hogy a miëer név eredete általában erre a baskír altörzsre volna visszavezetendő. Miser helynevek és miser-tatár töredékek az Urál hegység vidékétől majdnem egészen Moszkva és az északi Don vidékéig itt is, ott is felbukkannak. Itt egyéb tényezők is vannak, egyéb körülmények, amelyeket én nem ismerek. (Az sem világos, hogy minden olyan név, amely a mozar elemet tartalmazza, a baskíriai magyar törzsekkel volna összefüggésben.) III -19. Ezekhez a névmagyarázatokhoz van néhány nem lényegtelen megjegyzésem, amellyel az előző pontok előadását nem akartam bonyolulttá tenni. Először is arról akarok beszélni, hogy hogy áll ma e nevek eredetének a kérdése. Kezdjük a fent először tárgyalt Gyarmat névvel. Honnan származik ez a név? A HMKial-ban (49. 1.) azt bizonyítottam, hogy van az ótörök törzsneveknek egy jelentéstani csoportja, amely a népnek vagy törzsnek erős, hatalmas, vitéz voltára vonatkozik. Ennek a tételnek az alapján a következő egyeztetést próbáltam bizonyítani: magyar gyërmatu «-y gyormot ^ gyurmot ~ gyërmat ~ gyarmat < török yor- 'elfáradni'42 -J- -matï ótörök gerundiumképző, eredetileg talán participium, tehát yormat'i 'fáradhatatlan'. Ehhez az egyeztetéshez az elmúlt negyven év alatt nem találtam erősítő adatokat s úgy látom, hogy — legalábbis ebben a formában — le kell mondani róla. Az első szótag magánhangzója talán nem is o-ra, hanem a-ra megy vissza, a török yor- 'elfáradni' alighanem RADLOFF tévedésén alapszik, és amit a -matï végzetről tudunk, nem erősíti meg azt a feltevésemet, hogy ez eredetileg participium-képzo volna. LIGETI LAJOS aggodalmai magyarázatommal szemben helytállók és egyetértek megállapításával (234. 1.): „Bármi legyen is a Gyarmat etimológiája, nagyon valószínű, hogy ezt a törökben kell keresnünk. A szókezdő (gy < j) vallomásán elindulva alapos okkal feltehetjük, hogy e név ugyanabból a csuvasos jellegű török nyelvből származik, mint a többi honfoglalás előtti ^?/-szókezdős török jövevényszavunk." Fel lehetne tenni, hogy a yormat'i vagy yarmatï verbum finitum, de a jelentéstani vonatkozás nem világos. 20. A Jenő törzsnevet a HMKial-ban (261. 1.) a következő módon magyaráztam : magyar revá% (Konst.) = Jeney > Jeneü > Jenő török: szag. ina- 'mondani, kívánni', man- 'kívánni, akarni, hinnie bízni' stb., csag stb. ïnaq 'miniszter, bizalmas'; első szótagbeli i-vel: oszm-tör. 41 Lásd következő értekezéseimet: ,,Zu den JSJ-Lauten im Türkischen", Helsinki 1964: Studia Orientalia XXVIII: 14 és „Kereit, Kèrey, Giray", UAJb. 36 (1964). 12 RADL., III, 421 (tévesen a yor- 'deuten' címszó alatt). . /
