Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)

Tanulmányok - Fodor István: Az afrikai nevek és szavak magyar írásmódja 381

394 FODOR ISTVÁN 7.3. Az afrikai nyelvek és népek megnevezései magyaros helyesírásának alapelvei A következő lépés valóban már csak a tulajdonképpeni magyaros helyesírás alapelveinek kidolgozása. Nem vitás, hogy a legfontosabb elv az eredeti kiejtésnek (a magyar hangrendszer követelményeihez való hozzaidomítas után) a magyar ábécé megfelelő betűivel történő fonetikus átírása. Ezt sok esetben könnyű is alkalmazni, így lesz a ,,yoruba" névből a magyar „joruba", a ,,reshe"-ből a magyar ,,rese" stb. A nehezebb eseteket is könnyen eldönthetjük a cikk befejező részében közlendő táblázat útmutatásainak megfelelően, mert nyilvánvaló, hogy a „chwana" névből „csvana" lesz, hiszen a magyar v hanggal kell helyettesítenünk az eredeti bilabiális zöngés réshangot. A ,,doghossie" vagy ,,dorhossie" névből az eredeti ejtésmód ismeretében ,,dogoszie" alak lesz*magyarul, mert a g illetőleg rh betűcsoport (ez utóbbi főleg francia alak) zöngés veláris réshangot (y) jelöl. A baj azonban ott van, hogy számos név eredeti pontos kiejtését nem ismerjük, csak angol, francia átírásból következtetünk rá, amelyek eredetileg gyakorlati használatra készültek, és az európai nyelvek eltérő helyesírásai szerint írt alakváltozatok nem engednek azonos kiejtésre következtetni. Különösen a végső e-féle magánhangzókkal van baj. A Volta-folyó környékén beszélt ,,sziti" nyelv nevét MURDOCK (1959: 79) ,,site" alakban idézi. Igaz, hogy az angol írásmód hajlamos a végső i hang e betűvel való jelölésére. Ezért írják angolul a „fanti" nyelvet „fante" alakban. A „fanti" ejtésmódot a német és más adatokból ismerjük. Itt van azonban a ,,balante" nyelv, amelynek végződése teljesen bizonytalan, tekintettel arra, hogy a portugál „balante" alak is ejthető portugálul i végződéssel, akárcsak angolul. Amellett előfordul egy mássalhangzóra végződő alak is („balant") a névváltozatok között (WESTERMANNBYRAN 1952: 15). Olykor kétes, hogy az -e végződésnek van-e egyáltalán hangértéke. A Rudolf-tótól északnyugatra élő „murle" nép nevét az angolok ,,murle", de. a franciák is „murle" alakban írják. A végmagánhangzó ejtése azért valószínű, mert a többi névváltozatban („merule", „murule") is szerepel. A magyaros írásmódban ideiglenes jelleggel főleg azért hagytam meg, hogy a kiejtés az -e végmagánhangzóval könnyebb legyen. A francia -é írásmód olykor rövid nyílt e hangot („balé"), máskor zárt é („móré") hangot takar, ahogy ez az utóbbi ejtés a francia helyesírásból következik is. Az eredeti, helyesnek tekinthető kiejtés eldöntésére nem lehet sem az átlag angol, francia embert, de még az ilyen nemzetiségű afrikanistát sem felkérni, mert ha nem ismeri az illető nyelvet, nem szakembere, akkor ő is csak a helyesírás alapján képezi a megfelelő hangsort, de akkor sem mindig következetesen. A hazánkban található gyér afrikanisztikai irodalom gyarapításával persze sok bizonytalan név kiejtése tisztázható lesz, de még jócskán maradna eldöntetlen kérdés, hisz a külföldi afrikanisztikai irodalomban sincs ezideig mindenről adat. Ezekben az esetekben csak az angol, francia stb. helyesírást lehet kiindulópontul venni a magyaros írásmód kialakításában, tehát a végső e, ül. é jeleket e betűvel írnám át. Ez a néhány példa mutatja, mennyire szükség van arra, hogy az anyagot két részre osszuk aszerint, hogy végleges vagy ideiglenes írásmódot állapítsunk meg rájuk nézve, azzal a kiegészítéssel, hogy a ma véglegesnek látszó megoldáson is módosításokat kell majd tenni.