Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)

Tanulmányok - Fodor István: Az afrikai nevek és szavak magyar írásmódja 381

390 FODOK, ISTVÁN A szudáni népek számos csoportjában a genetikus kapcsolatok nincsenek kellőképpen tisztázva, azért itt inkább csak találgatásokra vagyunk utalva. Ha az afrikai névkutatás stúdiuma megerősödik, a nyelvészeti módszerekkel vállvetve segítheti a genetikus összefüggések kihámozását. Nem lehetetlen, hogy némely esetben éppen a nyelv-, ill. népnevek azonosságának megállapítása lesz a legnyomósabb érv két nyelv rokonságának bizonyításában, bár a fordított esetre inkább számíthatunk. Sajnos egyelőre még messze állunk ettől. Hadd említsünk néhány példát a szudáni névhomonimia köréből. Ezek közül több esetben csak egy-egy elnevezés homonim. Példának lehet hozni az Ugandában beszélt „acsoli" nyelvet, amelynek másik neve, a „gang" homonim a Togóban, ill. Dahomeyben beszélt két nyelv közös nyelvével, a ,,gan"-nal, amelyek közül az egyiknek az ,,adangme", az utóbbinak a „padogo" egy másik ismert neve. A ,,gan" helyes ejtése ga. De homonim névnek számít az utóbbi" két néptől északra élő „guang" nép neve is, bár igaz, hogy saját nevük „agbanyito" a nyelvre és „ngbanya" a népre. Az, hogy a ,,mande" nyelvcsaládba tartozó egyik nyelv neve „mende", nyilvánvalóvá teszi a két név közötti genetikus kapcsolatot. A továbbiakhoz még csak példaképpen sorolok néhány olyan nyelvet, amelyek külön csoportba tartoznak, s a csoportok rokonsága nincs bizonyítva, viszont nevük hasonló: „bazári" — „bazári" — „basziri" (másik neve: „szere"); „kposzo" („akposzo") — „kpoto" („okpoto"); „bari" — „barea" — „barein"; „tem" (egyik idegen neve „temne") — „temne"; „masza" — „maszai"; „gola" — „golo" stb. Ezek a példák mindkét esetre vonatkozhatnak. Alapos kutatás nélkül lehetetlen eldönteni, hogy a fenti példák közül melyik homonímia alapul a véletlenen és melyik a genetikus rokonságon. Az első példából a togo-dahomeyi két „gan" név alighanem genetikusan rokon, míg az „acsoli" nép másik neve, a „gang" és „guang" talán sem egymással, sem az előbbi kettővel nem rokon, s a nevek összecsengése puszta véletlen. Természetesen mindkét feltevés csak „ránézésen" alapul. A harmadik eset tulajdonképpen szintén azonos az előbbi csoporttal, de a bizonytalanságnak olyan nagy fokával állunk szemben, hogy külön kell kezelni őket. Itt ugyanis a neveknek az illető népekkel vagy nyelvekkel való azonosítása sincs megfelelően végrehajtva. Legjobb példa erre az;„amadi", „madi" nevek esete. Ismétlem itt egy előbbi munkámban mondottakat (FODOR 1965. 84): „A továbbiakban néhány olyan példát említek meg, amelyekben a nyelv egyeztetése nehézségekbe ütközik ill. más szerzők másként határozzák meg a nyelv egységét. Ilyen a közép-szudáni moru, avukaja, madi és mittu nyelv ügye. GREENBERG (1963: 109) ezeket a 4. alcsoportban sorolja fel a mittu kivételével, amely a felsorolásban nem szerepel, hanem csak a táblázatban van említés róla. DELAFOSSE (MEILLET—COHEN 1952: 773, ill. 778) elég bonyolult helyzetet tár elénk. A moru, ill. amadi néven számon tartott nyelvről azt írja, hogy nem szabad összetéveszteni a mittu nyelvvel, amelyet szintén hívnak amadi-n&k, de az ubangi-csoportba tartozik. A mittu többi neve az amadi-n kívül abukaja vagy avukaja vagy mittumadi, de mora-nak is mondjuk. Végül a madi nyelvről azt mondja (1952: 774), hogy nem tévesztendő össze a moru-val; egyébként ez a madi a DELAFOSSE-féle nílus-kongói nyelvek csoportjába tartozik. DELÀ-