Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)

Tanulmányok - Fodor István: Az afrikai nevek és szavak magyar írásmódja 381

AZ AFRIKAI NEVEK ES SZAVAK MAGYAR ÍRÁSMÓDJA 387 nimiájának. Igaz, hogy ez a jelenség más kontinensen is megtalálható, csakhogy ott sokkal kisebb a változatok száma. A „magyar" nép-, illetőleg nyelvnév saját név, bár a román, cseh, szlovák, szerb-horvát (megfelelő fonetikai különbséggel) is ezt használja, de más idegen népeknél előfordul az egy forrásból eredő „ungarisch, ungherese, hongrois, hungarian" stb., és a megint más forrásból származó „wçgierski, vengerskij" (igaz, hogy végeredményben ezek is az előbbivel rokonok, tehát az ,,onogur" népnévre mennek vissza). Ehhez a példához hasonlóan egész Európában ritkán találunk azonnal fel nem ismerhető különbségeket a változatok között; nem beszélve arról, hogy a saját és az idegen elnevezés, a nyelv- és a népnév különbsége (ha van ilyen, pl. „osztrák" nép, de „német" nyelv) világosan felismerhető és könnyen kimutatható. Nem ez a helyzet Afrikában, azaz Afrika északi részében, ahol a szudáninak vagy szudán-guineainak nevezett népek élnek. Itt általában egymás szomszédságában, falu falu mellett vagy nagyobb városszerű településeken belül (olykor ténylegesen keveredve) utcarész utcarész mellett sokféle egymással rokon, egymás nyelvét értő vagy nem értő, ós egymással nem rokon törzsek élnek, amelyek különféleképpen nevezik egymást. A nevek sokféleségét még az a körülmény növeli, hogy egy-egy népnek többféle csoportja (más-más nyelvjárás) másként nevezi magát vagy az egész népet. A „szongai" nép saját neve pl. sorjai kine 'a szongaiok nyelve', de gyakran mondják így is: koira kine 'az ország nyelve', a nyugati nyelvjárásokban a nyelv neve viszont: jene kine 'Dzsenne nyelve'. Az európai gyarmatosítók szintén névadókká váltak, hogy átvettek a sokféle (általuk nem mindig megkülönböztetett) névből egyet vagy kettőt, s e nevek nem mindig azonosak a nép saját elnevezésével, sőt olykor egyaránt vonatkoznak a népre és a nyelvre. Az európaiak nem egységes nép, francia, angol, spanyol, portugál (az első világháború előtt még német) gyarmatok keletkeztek, amelyeknek határai nem estek egybe az etnográfiai határokkal, következésképpen ugyanarra a nyelvre és népre gyakran más nevet talált az angol, mint a francia vagy a német; de még haugyan az volt is a név, más hangalakban hallotta vagy írta át saját helyesírása szerint, vagy a legtöbb esetben legalább helyesírási különbség választja el ezeket a neveket egymástól. Rá kell mutatnom, hogy az afrikanisztikai tudományos irodalom sem egységes a nyelv- és népnevek használatában, hanem országonként más-más elnevezés járja vagy legalábbis szokásosabb. A „Fulani" inkább az angol, a „Fülbe" inkább a német, a „peul" a francia afrikanisztikai irodalom terminus technicusa. Természeteseri azért a szudáni népek közt is vannak olyanok, amelyeknek csupán egy vagy néhány nevük van, amelyeknek funkcióját jól ismerjük, ilyen a „hausza", a „joruba", a „maszai" stb. Az idegen és a saját névváltozatoknak tehát gyakran egész raját kapjuk ugyanarra a nyelvre vagy ugyanarra a törzsre vonatkozóan. Mivel az egyes népek nem mindig élnek jószomszédi viszonyban egymással, nem ritkák a „hivatalosabb" elnevezésen kívül adott ragadványnevek sem, amelyeket még az európaiak is tetéztek olykor. Ilyen pl. az „idzso" nyelvre az angol „bonny", a „zande" népre a „nyamnyam". Érdekes példa minderre a „fülbe" név sokféle válfajának elterjedése (FODOR 1965: 44): „A fülbe nyelv a saját elnevezés szerint puVar (puVal, pul-hal) a pul tőből; a nép neve ful-be tulajdonképpen többes szám, az egyes számú alak 11*