Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)

Tanulmányok - Németh Gyula: Magyar törzsnevek a baskíroknál 35

MAGYAR TÖRZSNEVEK A BASKÍROKNÁL 39 'hódas' jelentéssel, s ezek a szavak gyakoriak földrajzi nevekben. A nevet megtaláljuk a baskíroknál is, ott is van KunduruS víznév. — A baskírok földjén egy patakot úgy hívnak, hogy Bekaë, — a magyarban vannak víznevek, amelyek a békás szót tartalmazzák. És így tovább. 10. Az eddig ismertetett irodalomban felvetett kérdések jó részét érinti LIGETI LAJOSnak egy nemrég megjelent cikke, amely a mongolkori forrásoknak a magyar nép megjelölésére használt mongol, illetőleg mongolkori neveit22 részletes vizsgálatnak veti alá és közvetve vagy közvetlenül számos idevonatkozó kérdést érint. LIGETI LAJOS megmagyarázza a sajátságos madzarat alakot a MTT-ben (íráshibán alapszik); úgy gondolja, hogy a madzar kun közvetítéssel került a mongolba, részletesen beszél a név első szótagjának vokalizmusáról és utal azokra a nehézségekre, amelyek az arab madzyar alak magyarázatával kapcsolatban felmerülnek. A madzar név — fejtegeti LIGETI — a mongoloknál jelenti a dunai magyarokat is és a volgai magyarokat is, s gyakran előforduló tulajdonnév. — A madzar után a basyird név tárgyalása következik. (A MTT-ben badzigit.) A források egy jelentős része (Dzuvainï, Rasidaddín) ezzel a névvel — amint látszik — a dunai magyarokat jelöli. Ki kell emelni, hogy a név perz?a és latin forrásokban, amelyek egymástól függetlenek, a dunai magyarokat is jelöli és a volgai magyarokat is. Kiemeli LIGETI, hogy a badzyir és baSyird név a magyarban ismeretlen. — A magyarok harmadik neve a mongoloknál kerel. (Mint mondottuk: < király, illetőleg kerály >- kun kerel.) LIGETI tárgyalja a különféle formákat: raral (MTT), kerel (MTT, Güjük levele, Rasidaddín), kelar (Dzuvainï, Rasidaddín), k'ie-lien =s keler („Jüan-sí") és azzal zárja értekezését, hogy a madzar és badzyir régi nevek (IX—X. század), a kerel ellenben csak a mongol korban keletkezett. 11. A baskír—magyar rokonság teóriáját újítja fel, mindenesetre erős fenntartással, DÉCSY GYULA.23

Érdekes, és az én gondolataimat erősen érintő eredményeit néhány idézettel szemléltetem. A 150. lapon ezt írja: „Ismeretes, hogy a baskírok időszámításunk hetedik századától török népekkel éltek együtt. A hetedik századtól 1236-ig, legalábbis egy részük, a volgai bolgár birodalom egy részét alkotta. 1236 után az Arany Horda uralma alá kerültek; ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy elárasztották őket a tatár elemek . . . Elterjedt feltevés, hogy a baskírok nyelvcsere útján jutottak mai török nyelvükhöz. Ez a nyelvcsere állítólag aránylag későn, valószínűleg csak a 14—15. században következett el. A baskírok eredeti nyelve, az ún. proto-baskír — úgy gondolják — az ősmagyar nyelv egy alakja volt." „Hogy a baskírok a 14—15. századig az ősmagyar nyelvnek — talán önállóan tovább fejlődött — alakját beszélték, azt a következő körülmények támogatják: A magyar őstörténeti kutatásban szerepel az a nyilvánvalóan jól megalapozott tétel, hogy a magyarok utódai az ugor nyelvközösség felbomlása után sokáig (körülbelül i. e. 1500-tól i. u. 450-ig) a mai „Baskíria" területén és a déli és nyugati határos területeken éltek. 600 körül a mai magyarok utódai kivándoroltak erről a területről, délre vagy nyugatra; de a magyarság egy része ott maradt a mai Baskíria területén... És ami Juliánt illeti, ő Baskíriában — amint mondja — egy pogány népet talált, amellyel magyar anyanyelvén beszélni tudott. Nyilvánvalóan baskírok voltak azok, akikkel beszélt, 22 A magyar nép mongolkori nevei

(magyar, baskír, király). MNy LX (1964), 385-404. 23 Einführung in die Finnisch-ugrische Sprachwissenschaft. Wiesbaden 1966* 149. 1.: Die Frage des Proto-Baschkirischen.