Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)
Tanulmányok - Fodor István: Az afrikai nevek és szavak magyar írásmódja 381
384 FODOR ISTVÁN A táblázatban szereplő fonetikus jelek egy része, pl. W-L, LADEFOGED (1964) egyéni jelölése. LADEFOGED munkája éppen az, amely a legmodernebb és legalaposabb a nyugat-afrikai nyelvek hangrendszerére vonatkozóan. S mivel a legjellegzetesebb fonetikai eltéréseket (a dél-afrikai nyelvek csettintő hangjait kivéve) éppen Nyugat-Afrikában találjuk meg, célszerű volt az ő munkáját alapul venni. Persze nem Ladefoged módosított betűtípusai kedvéért készült a táblázat, hanem inkább az általánosabb fonetikai jelek kedvéért, főleg annak a bemutatására, hogy a megfelelő afrikai hangok helyett milyen magyar helyesírási betűtípus volna alkalmazható. Ami a csettintő hangokat illeti, az általánosan elfogadott jelölés az alábbi :/= dentikoronális vagy alveolokoronális, ='= =prepalatális-predorzális,! = mediopalatális-koron ális és//= laterális, csettintő hang. A helyesírási szabályzat 282. §-a szerint tehát vagy így, vagy a // = féle jelek elhagyásával pusztán az alapbetűtípussal írjuk magyarosan az illető szavakat. A táblázat, illetőleg az említett alapelv azoknak az afrikai nyelvű szavaknak a magyaros átírására vonatkozik, amelyeket közvetlenül valamely tudományos igényű munkából vagy élőnyelvi közlésből veszünk át, de nem tudományos igényű munkában kívánunk alkalmazni. Az előbb említett 1. csoport nyelveinek valamelyikébe tartozó szavak átírása e táblázat segítségével vagy leggyakrabban anélkül, a helyesírási szabályzat általános elveinek alkalmazásával könnyen megoldható. Ez vonatkozik elsősorban a szuahéli szavak magyaros írására. Itt csupán egyetlen nehézség a ' jel, amelynek hangértéke tulajdonképpen nincs. A hiányjel a szuahéliben a ngr betűcsoport hangértékét módosítja ng hangértékről mediopalatális nazálisra, pl. ng'ombe 'tehén'. Tehát e jel a magyaros írásban vagy megmarad, vagy elhagyjuk. 4. Az afrikai szavak magyaros írásmódja Az afrikai szavak igen nagy része azonban nem tudományos átírásból vagy közvetlen élő megfigyelésből kerül vagy kerülhet a sajtóba, hanem közvetett úton, mégpedig angol, francia vagy más nyelvű átírások útján. Minthogy ezekben az esetekben az eredeti hangértéket visszaállítani legfeljebb csak az illető nyelvet jól ismerő és fonetikailag képzett személy tudja, ezekben az esetekben két eljárás lehetséges: 1. vagy megtartani és filológiai hűséggel követni a közvetett idegenes írásmódot, az illető szavat vagy kitételt idézőjelbe téve, 2. vagy a szóban forgó nyelvi közlést angol, francia vagy más nyelvű szónak tekintve meghonosodott magyar szóként írjuk át, tehát az idegenes helyesírást megszüntetjük, a francia ou helyett u betűt, az angol sh helyett s betűt stb. írunk. Ezzel az eljárással az eredeti afrikai hangalaktól még meszszebb kerülünk ugyan, de az idegen nyelven nem vagy kevéssé tudó számára megkönnyítjük az olvasást. Persze csak annak célszerű ezt az írásmagyarosítást elvégezni, aki angolul, franciául stb. jól tud. Még ebben az esetben is tanácsos az illető szót idézőjel közé tenni. Nem kétséges, hogy ha különböző idegen nyelvű forrásból írjuk át ugyanazt az afrikai szót, akkor* olyan eltérések keletkezhetnek a különböző magyarosítások közt, hogy a két vagy több alak azonosságára nehéz lehet ráismerni, de ez végeredményben az 1. eljárás esetében is előfordulhat. A gyakoribbá váló szavak és kifejezések egyöntetű írása később aztán magától kialakulhat.
