Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)

Tanulmányok - Fodor István: Az afrikai nevek és szavak magyar írásmódja 381

AZ AFRIKAI NEVEK ÉS SZAVAK MAGYAR ÍRÁSMÓDJA 383 írásrendszere van), és kiszorította a korábbi arab írást, ezért átírási vagy átbetűzési kérdések nem kerülnek szóba, tehát lényegében az idegen nevek és szavak magyaros írásmódjáról szóló általános helyesírási elveket kell speciális anyagunkra is alkalmazni.2 A latin írású anyag három részre osztható: 1. a fentebb említett nyelvek, amelyeknek néhány évtizede gyakorlati célra alkalmas és általánosabban használt írásuk van, sőt viszonylag értékes irodalmi műveket jelentetnek meg rajtuk. Ezeknek a nyelveknek a száma kevés, a legfontosabb a szuahéli és a hausza, továbbá a lingala, a joruba, a bambára, az eve, a tvi, a fülbe (szudáni nyelvek), a duala, a zulu (bantu)3 stb.; 2. azok a nyelvek, amelyeknek írásrendszere gyakorlati szempontból csekély jelentőségű, legfeljebb bibliafordítás vagy még néhány vallásos tárgyú mű jelent meg e nyelveken, vagy éppenséggel semmi, ezzel szemben nyelvtudományi és etnográfiai célra használt fonetikus írásrendszert vagy rendszereket dolgoztak ki számukra, s több tudományos munkában alkalmazták őket. Ilyen nyelvek: a dagomba, a grebo, a szuszu, a temne, a volof (szudáni nyelvek), a ndebele (bantu) stb.; 3. ebbe a csoportba tartozik az afrikai nyelvek túlnyomó többsége. Itt semmiféle írásrendszer nincs; ha tudományos feljegyzések történtek is, azok valamely fonetikai ábécé alkalmazásával készültek, vagy ezek valamelyikének a szerző által történt egyéni módosításával, mint pl.: az avatime, az avikam, a guang, a kaszonke, a ngbaka, a sziti (szudáni nyelvek). A 2. és 3. csoportba tartozó nyelvekre alkalmazott fonetikus írás jeleiben, de még az első csoportba tartozó nyelvek jelrendszerében is (a bantu nyelveket, főleg a szuahélit kivéve) az Association Phonétique Internationale szellemében alkalmazott és betűtípusait az afrikai nyelvek sajátságos hangjaihoz módosított afrikai fonetikus ábécé körvonalai mutatkoznak meg, vagyis bizonyos jellegzetes hangjelölés fellelhető bennük, ilyen pl. a magyar ábécében nem szereplő o az o-nál nyíltabb, a mi labiális a hangunkkal lényegében azonos hangot jelölő betű, és a ß a bilabiális implozív zöngés zárhang jelölésére, amelyet azért sok munkában és némely gyakorlati helyesírásban egyszerűen gb-vel írnak. Az afrikai fonetikus írás sokkal kevésbé egységes, mint a szláv fonetikus írás, és még kevésbé lehet állandó, hiszen az afrikai nyelvek tudományos igényű feldolgozása fonetikai szempontból is a jövő feladata, ugyanakkor az eszközfonetikai úton alkalmazott egyes újabb részletkutatások (amelyek természetesen modern fonológikus szemléleten is alapulnak) számos esetben módosítják a korábban WAKDnak, WESTERMANNnak és az afrikanisztika más úttörőinek (kezdetleges eszközzel vagy csak fül útján észlelt) az egyes hangok akusztikai természetére vonatkozó megfigyeléseit. A cikk végén közlök egy táblázatot, amely az afrikai nyelvek hangjainak magyar átírását tartalmazzák. A hangszalagzárhangot ideiglenesen ' jellel jelöltem a táblázatban. 2 Meg kell jegyezni, hogy néhány afrikai népnek van

— európai, ill. az arab írás hatására vagy csak ösztönzésére — kifejlesztett saját írásrendszere, mint pl. a vai szótagírás és a bamum ideografikus írás, ezeknek a gyakorlati jelentősége csekély, sőt a technika ós a kultúra fejlődése kihalásukat fogja okozni, így a szabályzat kidolgozása során szükségtelen figyelembe venni őket. 3 A továbbiakban a neveket — ha nem szükséges valamely átírást idézni — az általam javasolt magyaros alakban írom.