Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)

Tanulmányok - Fromm, Hans: Björn Collinder, Comparative Grammar of the Uralic Languages 174

174 ISMERTETÉSEK — SZEMLE több cikkében a finn néphit, illetve néphitkutatás kérdéseit vizsgálja (V., IX.). MATTI KTJUSI professzor itt tette közzé (VI.) a finn epikus költészet, valamint az ezzel párhuzamba állított, más epikus néphagyományok ismétlő formáinak tipologizálásáról írott tanulmányát. A szorosabban vett nyelvészeti tárgyú dolgozatok majd mindegyikében is sok etnológiai anyag található. (Ezek között is külön figyelmet érdemel NIRVI szótabu cikke az V. kötetből.) ELSA ENÄJÄRVI-HAAVIO a gyermekjátékokról és ünnepi szokásokról (II., V.), SIMONSTJTJRI pedig a finn mitikus mondák osztályozásáról írt cikket (V.). Külön tanulmány foglalkozik a finn 'kantele' szó eredetével. Az eddigi véleményekkel szemben a szerző, Ensro NIEMINEN, balti jövevénynek tartja a szót (X.). A nyelvészeti tárgyú cikkek száma kevesebb. Többnyire dialektológiával, lexikográfiával foglalkoznak (HAKTJLINEN, LESKINEN, HÄMÄLÄINEN), néhány cikk grammatikai érdekű (ITKONEN tanulmánya a keleti-tengeri finn duálisról a IX. kötetben; az észt SAARESTE dolgozata az észt nyelvben előforduló köszönési formákról (VI.), valamint több ismertetés és beszámoló). Külön meg kell jegyeznünk azt, hogy a Studio, Fennica a legutóbbi számokból ki tetszőén modernebb folklorisztikai felfogások szócsövévé is válik. A KROHN-centenárium alkalmával többször is szóba került az a gondolat, hogy a hajdani finn iskola módszerét más módszerekkel kell helyettesíteni. A tárgyi* néprajzi, illetve a nyelvtudományi dolgozatok a finn kutatás mai állapotát rögzítik. A Studia Fennica a Finn Irodalmi Társaság gondozásában jelenik meg, Helsinkiben. Jelenlegi szerkesztői HAAVIO akadémikus, HAKTJLINEN, HAOTALA és VUORELA professzorok. VOIGT VILMOS Björn Collinder: Comparative Grammar of the Uralic Languages* A Handbook of the Uralic Languages. 3. Stockholm, 1960. Almqvist och Wiksell. 416 1. -f-5 térképmelléklet . BJÖRN CoLLiNDERt, az uppsalai egyetem finnugor nyelvészeti tanszékén nyugalmazott tanárát nemcsak szaktudományának művelői ismerik mint a lapp nyelvjárások, a fokváltakozás és a hangrendi illeszkedés kiváló kutatóját, hanem széles körű — többek között indoeurópai-uráli, uráli-altaji, uráli-jugakir — rokonságkutatások úttörőjeként és szellemes általános nyelvészeti munkák szerzőjeként az uralisztikán kívül is nagyra becsülik. Tudományos testamentuma alább bemutatandó művében csúcsosodik ki. Ebben nyelvész kollégái számára kézikönyvszerűen összefoglaló képet ad ismereteink mai állásáról, a más szakterületek nyelvészeinek pedig kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy képet alkossanak maguknak egy nyelvcsalád mibenlétéről és felépítéséről. COLLINDER teljesítményét nehéz eléggé értékelnünk; különösen nagyra becsülik azok a kutatók, akik saját tudományszakukban megszokták, hogy a XIX. század nagy tudományos összefoglalásai ott sorakoznak az íróasztalukon. Minthogy a finn finnugrisztika a saját területén sosem számította legsürgetőbb feladatai közé a tudományos ismeretek kézikönyvszerű összefoglalását, és SZINNYEI vékonyka művének, a Finnischugrische Sprachwissenschaft kötetének megjelenése óta több mint ötven év telt el, amely idő alatt a forrásközlemények száma megsokszorozódott, és kivált az etimológiai kutatás módszerei fölöttébb kifinomultak, a legfontosabb előmunkálatot: az eddigi tudományos munkák kritikai értékelését magának a szerzőnek kellett elvégeznie. Először az adatokat kellett megfelelő átírással egységesíteni és valóban olvashatóvá tennie, mert az az átírási rendszer, amelyet hatvan évvel ezelőtt E. N. SETÄLÄ és K. B. WIKLÜND rögzített le, s amely a legteljesebb fonetikai pontosságnak az elvén, valamiféle fonetikai naturalizmuson alapult, az évek múltával egyre nagyobb gyakorlati és elméleti fogyatékosságokat árult el. Itt először K. NIELSEN (lapp szempontból) és W. STEINITZ (különösen osztják szempontból) ütött rést a falon, majd az ő gondolataikhoz kapcsolódva COLLINDER 1957-ben egy egyszerűsített átírási rendszert ajánlott, amely a fonológiai hangjelölés értelmében egyszerűsít, tehát a fonológiailag nem fontos jelenségeket nem jelöli, s így például a palatális magánhangzók előtt álló mordvin mássalhangzóknak a palatalizáltsága (kivétel: s, zés c[= tej), valamint a zöngés környezetben * BJÖRN COLLINDER nagy jelentőségű összehasonlító nyelvtanáról a Nyelvtudományi Közleményekben még nem jelent meg ismertetés. A szerkesztő bizottság e hiányosságot kívánja pótolni akkor, amikor az alábbiakban közzéteszi HANS FROMMnak folyóiratunk számára megküldött ismertetését, melyet kissé megrövidítve közlünk. fi