Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)
Tanulmányok - Kiefer Ferenc: Megjegyzések a grammatikalitás fokairól 140
Megjegyzések a grammatikalitás fokairól A grammatikaelmélet fontos feladatai közé tartozik a grammatikalitás fokainak megállapításához szükséges módszerek kidolgozása. Közismert tény, hogy a megértett 'mondatok' száma lényegesen nagyobb, mint a grammatikailag (és szemantikailag) helyes mondatok száma. Erre a jelenségre magyarázatot várunk a grammatikaelmélettől. Pontosabban a következő kérdések megválaszolását is megkívánjuk a grammatikaelmélettől: a) Milyen mértékben térhet el a grammatikailag helytelen mondat grammatikailag helyes párjától? b) Hogyan lehet az eltérés fokát megállapítani? c) Hol az a határ, ahol a „mondat" már érthetetlenné válik? Ezek a kérdések nem újak, hiszen — mint ismeretes — CHOMSKY a grammatikalitás fokaival külön cikkben foglalkozik.1 Ami azonban az egész generatív grammatika felépítésével kapcsolatban igaz, az különösen szembetűnő a grammatikalitás fokaival kapcsolatban: tudniiillik az a tény, hogy CHOMSKY és tanítványai elsősorban az angol és az angolhoz közelálló nyeívek vizsgálatából szűrték le általános tapasztalataikat, de egyetlen agglutináló nyelvet sem vizsgáltak meg részletesen. Ebből a tényből következik, hogy a generatív grammatikát több szempontból módosítani és kiegészíteni kell ahhoz, hogy agglutináló nyelvek esetében is a várt eredményt adja. Ezzel a kérdéssel azonban nem kívánunk most részletesen foglalkozni.2 Bennünket most CHOMSKYnak a grammatikalitás fokaival kapcsolatos elgondolásainak kiegészítése érdekel. Ahhoz, hogy CHOMSKY elméletének kiterjesztésével foglalkozhassunk, röviden össze kell foglalnunk ezen elmélet legfontosabb elgondolásait. CHOMSKY abból a feltételezésből indul ki, hogy adott a kategóriáknak egy hierarchikus rendszere, úgyhogy az első szinten egyetlen kategóriánk van: C\ (amely például minden szónak lehet kategóriája); a második szinten a következő kategóriáink vannak: Cf, . . ., C^; a harmadik szinten: Cf, . . ., C^3, ahol n3 > n2 és így tovább, amíg el nem érünk az m-edik szintig, ahol a kategóriánk: Cf1 , . . ., CTM (1 <C n2 << n3 < • • • •< nm ). Mindegyik szinten a kategóriák az egész szókészletet felölelik, azaz mindegyik szó legalább egy kategóriához tartozik (homonímia esetén többhöz is). A kategóriáknak ilyen rendszere 1 CHOMSKY, N., Degrees of Grammaticalness, The Structure of Language, Readings in the Philosophy of Language (J. A. FODOR, J. J. KATZ, eds.), Prentice-Hall, Inc. Englewood Cliffs, New Jersey (1964), 384 — 389. o. 2 Ezzel a problémával foglalkozott — többek között — az MTA Nyelvtudományi Intézetében 1965 júniusában megtartott ,,A magyar nyelv generatív nyelvtana" című munkaértekezlet is.
