Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)

Tanulmányok - Magdics Klára: A magyar beszédhangok időtartama 125

A magyar beszédhangok időtartama E. A. MEYER és GOMBOCZ ZOLTÁN közöltek első ízben méréseredményeket a magyar beszédhangok időtartamára vonatkozóan „Zur Phonetik der ungarischen Sprache" (Uppsala 1909) című közös munkájukban. Ezeket az eredményeket foglalta össze és értékelte LAZICZITJS GYULA Fonetikájában (1944. 146-71; 1963. 107—26). FÓNAGY IVÁN (Über den Verlauf des Lautwandels, ALH. VI. 1—3) — a témát érintő részletkérdésként — a magyar köznyelv egyes hangsúlytalan helyzetű magánhangzóinak rövidülésével és a rövidülés életkor szerinti sajátosságaival foglalkozott; ezt a jelenséget MAGDICS KLÁRA (A szóvégi magánhangzók rövidülése a köznyelvben, NyK. 1960. 301—22) nagyobb anyag alapján vizsgálta és közölte a kérdéses magánhangzók időtartam-középértékeit is, a mondatban elfoglalt különböző helyzeteikben (316—22). S ALLAI JÁNOS kimogram-anyag alapján vizsgálta magyar beszédhangok időtartamát. A jelen dolgozat célja az egyes magyar magánhangzók és mássalhangzók átlagos időtartam-értékeinek megállapítása, valamint ezen értékek módosulásának vizsgálata a hangkörnyezet ós a mondatban elfoglalt helyzet hatására. A mérések ötször 350 (tehát összesen 1750) rövid mondat szonagramjai alapján történtek. (A mondatanyagot lásd: MAGDICS KLÁRA, A magyar beszédhangok akusztikai szerkezete, NytudÉrt. 49. sz. függelékében.) A ritka, illetőleg nyelvünkben elő nem forduló hangkapcsolatokat — a teljesség kedvéért — a saját kiejtésében rögzített szalagról pótolta szerző. Az ezekre vonatkozó mérésadatokat csillag (.*) jelöli. Egy-egy magánhangzóra általában 450—520, egy-egy mássalhangzóra 150—210 mérés esett. (Az i :-re 452, az i-re 465, az e :-re 470, az «-re 489, az a-ra, 520, az a-ra 518, az o-ra 480, az o :-ra 475, az u-ra, 470, az u :-ra 450, az y : -re 451, az y-ra> 454, az 0-re 452, az 0 .-re 450; a b-re 184, a d-re 190, a g-re 19L a p-re 150, a í-re 151, a k-ra, 152, a dz-re 156, a dg-re 158, a j-re 156, a ts-re 156, a tj-re 155, a c-re 156, a v-re 160, a z-re 171, a S-re 152, a j-re 153, az f-re 165, az s-re 194, az /-re 200, a A-ra 158, az l-re 208, az r-re 204, az m-re 210, az n-re 203, az r/-re 150, az^-re 153.) Az egy-egy hangra vonatkozó mérésadatok mindegyike, mindenegyes részletmérés tekintetbevétele fontos ahhoz, hogy a hangok reális időtartam-átlagait kapjuk, (vö. H.-W. WODARZ, Satzphonetik der Westlachischen, Köln 1963. 60). Mivel a hangok abszolút időtartama (a hang képzése kezdetétől a végéig eltelő időtartam) igen sok tényezőnek (így a beszédsebességnek, a beszélő egész vérmérsékletének, az érzelmeknek, a beszédhelyzetnek, a mondat hoszszának, a hangsúlyviszonyoknak) a függvénye (vö. LAZICZITJS, i. m. 1944. 147; O. VON ESSEN, Überlange Vokale und gedehnte Konsonanten des Hochdeutschen. ZPhon. 10: 1957. 240; J. C. WELLS, A Study of the Formants of the