Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)
Tanulmányok - Magdics Klára: A magyar beszédhangok időtartama 125
126 MAGDICS KLÁRA Pure Vowels of British English, Manuscript, M. A. thesis, University London 1962; WODARZ, i. m. 60), azért végső soron a hangok relatív időtartamának (az az időmennyiség, amellyel egy megadott hang, a többihez képest bír) megállapítása a főcél. A szonagramokon a hangok általában elég jól elhatárolhatók. A mondatvégi zárhangok határát a zár felpattanási zöreje jelzi; zöngés zárhangok esetében emellett még a zönge folytatódása is tájékoztat. A mondateleji zöngés zárhangok időtartama a zöngesáv alapján jól mérhető, a zöngétlen pároké azonban nem határozható meg. A nazálisok színképét a formánsok hirtelen elhalványulása (energiacsökkenése) határolja el környezetétől. Aj, rési hangok formánsszerkezetének változása hívja fel a figyelmet a hangok határára; a mondateleji l esetében mutatkoznak elhatárolási nehézségek (ez nem minden esetben sikerült). A beszédhangokat olykor megszakító néma periódusokat mindig az első hanghoz számítottam. A mondateleji magánhangzó színképén gyakori glottális zárat nem számítottam a hangok időtartamába. Magánhangzók Minden magánhangzó a mondat élén (VC), két mássalhangzó között (CVC) és a mondat végén (CV) fordult elő az analízisre szánt anyagban; minden magánhangzó lehetőleg mindhárom helyzetben minden mássalhangzóval kapcsolatban szerepelt. A CVC típusú esetek mind hangsúlyos, mind hangsúlytalan állapotban jelen voltak. Az 1. táblázat az egyes hangsúlyos helyzetű magánhangzókra vonatkozó időtartam-középértékeket tünteti fel zöngés, illetőleg zöngétlen zárhangok, zöngés, illetőleg zöngétlen affrikáták, zöngés, illetőleg zöngétlen réshangok, likvidák és nazálisok előtt, között és után, és megadja az egyes magánhangzókra vonatkozó mérésadatok átlagát.1 Az átlagértékeket áttekintve azt látjuk, hogy azok a magánhangzó nyelvállásának emelkedésével csökkennek (vö. E. A. MAYER, Englische Lautdauer, Uppsala—Leipzig 1903; LAZICZIUS, i. m. 1944. 156; WODARZ, i. m. 60): leghosszabbnak bizonyult tehát az a, illetőleg az a: hang, és legrövidebbnek az i, y, illetőleg az i : hang. A rövid magánhangzók átlagos időtartama 0,121 sec, a hosszúaké, 0,205 sec, s ha az utóbbit egységnek tekintjük, akkor a hosszú és rövid magánhangzók időtartamának aránya: 1 : 0,59. [E. BRÜCKE — Die physiologischen Grundlagen der neuhochdeutschen Verskunst, Wien 1871. 67 — szerint a német hosszú és rövid magánhangzók időtartam viszonya 5 : 3; S. EINARSSON — Phonetik der isländischen Sprache, Oslo 1927. 92 — vizsgálatai alapján az izlandi nyelv hosszú és rövid magánhangzóinak időtartamaránya 1,89 : 1; E. ZWIRNER — L'opposition phonologique et la variation des phonèmes, Archiv f. vergl. Phonetik II, 1938. 138 — nem lát határt, amely időtartam szempontjából határozott vonalat húzna a rövid és hosszú magánhangzók között. A. MAACK — Lautdaueranalyse nach den Methoden der Grosszahlforschung, ZPhon. 1948. 138 — mérései szerint a német hosszú magánhangzók időtartamának középértéke 1 Az átlagértékek itt és a továbbiakban az illető fonémákra vonatkozó mérésadatok összességének középértékét jelentik. (Az átlagolás technikájára vonatkozóan vÖ. VÉRTES O. ANDRÁS, A magyar hangok időtartamvizsgálatának néhány adatáról. NyK. LIX: 1957. 170-72.)
