Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)

Tanulmányok - Fónagy Iván–Baráth Judit: Időtartam és hangosság 115

124 FÓNAGY IVÁN— BARÁTH JUDIT hangszalagok zöngeállásban tartása határozza meg a zönge időtartamát. Még nehezebb lenne a zöngétlen hangok, például a zöngétlen réshangok időtartamának (abszolút) csökkenését mechanikai okokra visszavezetni. A magyarázatot alighanem magasabb szinten kell keresnünk. A hangunkat — érzelmek hatásától eltekintve most —, akkor emeljük meg, amikor a zajszint emelkedése vagy ami ezzel egyértelmű, a távolság növekedése akadályozza, veszélyezteti a közlést. A magánhangzók ellenállóbbak a zajjal szemben, kevésbé nyeli el őket a nagy távolság. Az első vizsgálatok során méterekben határozták meg a beszédhangok hangzóságát, vö. ROUSSELOT II, 1032). Mindezeket a körülményeket akaratlanul is, öntudatlanul számításba vesszük a beszéd folyamán, öntudatlan, de célszerű tevékenység határozza meg a beszédhangok időtartamának módosulását a hangos beszédben. A zajból kiemelkedő magánhangzókat nyújtjuk meg elsősorban, amikor hangosan beszélünk. A zajban elvesző, nagyobb távolságból nem hallható hangokat, főként a zöngétlen zárhangok néma szakaszát pedig megrövidítjük. A beszélő önkéntelenül azzal is számot vet, hogy kis távolságban a magas frekvenciák több energiát veszítenek a távolság növekedésével, mint a mélyebbek. Fél méteres távolságban igen jól érvényesülnek a magas frekvenciájú formánsokkal rendelkező réshangok. Amikor suttogunk, az információt magas frekvenciájú zörejek segítségével továbbítjuk. Bajos lenne azonban 50 méteres távolságból suttogni. Ilyenkor hangzós vokálisokból, hangzós mássalhangzókból álló jeleket használnak a hegyilakók. Hasonló, de öntudatlan mérlegelés alapján növeljük a zöngétlen réshangok időtartamát a halk beszédben és megrövidítjük őket, amikor hangosan beszélünk (2. ábra). Az időtartam-mérések tanúsága szerint a közlés céljai határozzák meg a beszédben a legelemibb mozzanatokat is. Irodalom BÉKÉSY, G. VON, Experiments in Hearing. New York 1960 FÓNAGY I., Kleiner Beitrag zur Silbenfrage: Z. Phonetik X (1957) 269 — 278 FÓNAGY I.—HEBMANN I., A hangerő önvezérlése: Magyar hangtani dolgozatok. Budapest 1958, 22-30 LEHISTE, I.—PETEBSON, G. E., Studies of syllable nuclei 2. Ann. Arbor 1960 ROUSSELOT, P. J., Principes de Phonétique expérimentale. Paris—Toulouse 1901 —1908 FÓNAGY IVÁN—BAKÁTH JUDIT