Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)

Tanulmányok - Fónagy Iván–Baráth Judit: Időtartam és hangosság 115

\ Időtartam és hangosság 1. A hangerő ,,ön vezérlését" tanulmányozva Hermán Imrével arra az eredményre jutottunk, hogy a beszélő önkéntelenül a mindenkori zajszinthez illeszti beszédét, s a zajszint hirtelen megemelkedését a hangnyomásszint ugrásszerű növekedése követi. Megnövekedett a kísérletek folyamán egyúttal a magánhangzók időtartama is. Mivel a kísérletek folyamán (részben szklerotikus kísérleti alanyainkra való tekintettel) az első tíz tőszámnév ismételtetésére szorítkoztunk, futólag érinthettük csak a hangnyomás és a beszédhangok időtartamának kapcsolatát (FÓNAGY & HERMANN 1961). BÉKÉSY kísérletei alapján tudjuk, hogy a hangosság-élmény nem független a hallott hang időtartamától. Az időtartam növekedésével növekszik a hang érzékelt hangossága (BÉKÉSY 1960, p. 745). Nem tudjuk azonban, módosul-e az objektív intenzitás (vagy a szubjektív hangosság) növekedésével a fonémák időtartama. Nő-e vagy csökken, azonos arányban, azonos irányban változik-e? 2. Hat különböző korú főiskolát végzett budapesti születésű férfi és nő olvasott fel egy 135 szóból álló szöveget, előbb halkan, azután hangosan. A beszélő és a mikrofon közötti távolság nem változott a felolvasás folyamán, és nem módosítottuk az erősítést sem. A fonémák gyakorisági eloszlása eltért szövegünkben a köznyelvi átlagtól. Szándékosan megnöveltük a legkevésbé hangzós fonémáknak, a zöngétlen zárhangoknak és zöngétlen réshangoknak viszonylagos gyakoriságát. , Minden hangfelvételről, mondatról hangnyomásszint-mérés és sonagram készült (széles sávú és szükség esetén keskeny sávú szűrővel, amplitúdó -görbével). A mérések együttes felhasználásával az esetek túlnyomó többségében jól (1—2% bizonytalansággal) el lehetett határolni a hangokat. Az intervokális zöngétlen zárhangok elhatárolása nem okoz nehézséget. A hangnyomásszint hirtelen esése és a zönge kimaradása világosan jelzi a határt. Jelentékenyen esik a hangnyomásszint a zöngés zárhangokban is. A réshangok — többé-kevésbé fehér zajra emlékeztető, „elkenődött" —, spektruma jól felismerhető a sonogramokon (vö. 9 — 10. ábra). Megkönnyíti az elhatárolást intervokális réshangok esetében a réshang és a vokális között gyakran megjelenő energia-völgy (a hangnyomás hirtelen esése [vö. 9. ábra]). A magánfiangzó-réshang-magánikangzó-résHang kapcsolat nem egyszer négy szótagúnak tűnik (FÓNAGY 1957). A szóvégi zárhangok határát többnyire a zár felpattanásának zöreje jelzi. Zöngés zárhang esetében pedig a zönge folytatódása és a hangnyomás csökkenése. A zár felpattanása többnyire jól kivehető két zárhang találkozásakor is, pl. a -kt- hangcsoportban. A szóeleji zárhangok időtartama nem határozható meg hangfelvétel alapján. Ezektől a hangoktól el kell tekintenünk. Mint ismeretes, a nazális mássalhangzók igen jól elhatárolás*