Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)

Tanulmányok - Fónagy Iván–Baráth Judit: Időtartam és hangosság 115

1 lg FÓNAGY IVÁN— BARÁTH JUDIT hatók a sonagramokon. A nazális hangokat a formánsok hirtelen energiacsökkenése, elhalványulása jelzi. A formáns-szerkezet változása határolja el a j és r hangot. A legtöbb nehézséget az l határainak megállapítása okozza. Hangzós magánhangzó szomszédságában a hangnyomásszint enyhe esése könnyíti meg az elhatárolást. A formánsok gyakran fokozatosan módosulnak. A szóeleji l hangok esetében a felhangokat tükröző szűk csatornás spektrogram nyújthat segítséget. A magánhangzó kezdetét a felhangok mozgása, emelkedése vagy ereszkedése, jelzi (vö. LEHISTE & PETERSON 1960, p. 15). Nem egyszer le kellett mondanunk a nehezen elhatárolható Z-ről és szomszédjáról. A réshangok és magánhangzók közötti „energia-völgy" megkönnyíti, de egyúttal meg is nehezíti az elhatárolást. Tudjuk, hogy két hang találkozik itt. De melyik hanghoz számítsuk (a néha 3—4 századmásodperces) szünetet? A réshanghoz vagy a magánhangzóhoz tartozik a senki-földje? önkényesen, de következetesen, a két hangot elválasztó szünetet mindig az első hanghoz számítottuk.1 Nem vettük tekintetbe a szókezdő magánhangzót olykor megelőző glottális zárat. 3. A magánhangzók időtartama csaknem minden esetben jelentékeny mértékben megnövekedett a hangos felolvasásban (1—12. ábra). 1. ábra. Az epét szó (széles sávú szűrővel készült) sonagramja és amplitúdó-görbéje (fent). Halk felolvasásban 1 Az egyes beszédhangokat elválasztó néma periódusokkal, tudomásunk szerint, eddig nem foglalkoztak a kutatók. Ha az egyes szüneteket nem is érzékeljük, valószínűleg szerepet játszanak a beszéd hangminőségének kialakításában, ós alighanem érdemes lenne tekintetbe venni őket a beszéd szintetizálásakor.