Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)

Tanulmányok - Magdics Klára: l. Fónagy Iván alatt 97

A NYOMATÉK JELENTÉSMEGHATÁROZÓ SZEREPE HATÁROZÓS SZERKEZETEKBEN 107 4. Az eljárás formális egyöntetűségével sajátos ellentétben áll az ellentétpárok szemantikai sokfélesége. Néhány esetben a nyomaték az indulatszót különbözteti meg a kötőszótól (csak, csakhogy, de, hogy). Máskor különböző határozófajtákat jelöl. A nyomaték jelzi, hogy az azalatt, előtte, erre helyhatározó, a lassan módhatározó, az egyre célhatározó, az egyszer számhatározó — és nem időhatározó. Ugyancsak a nyomaték különbözteti meg a határozott (abszolút vagy relatív) időpontot jelölő egykor-t, először-t a 'hajdan, valamikor' jelentésű egykor-tól és a puszta előidejűséget jelző először-tő\, a cselekvés végpontját megjelölő addig-ot az egyidejűséget jelző addig-tól. Az emellett, ezen kívül, ezen túl nyomatékos, ha valóságos helyre utal, hangsúlytalan mint képes helyhatározó. Az azért nyomatékos, amikor okhatározó, és hangsúlytalan mint megengedő határozó. A lehetőség szerint hangsúlytalan mint feltételhatározó, nyomatékos mint módhatározó. Az egyszerre, az éppen nyomatékos mint idő-, ül. módhatározó. A cselekvés hirtelen beálltát jelző egyszerre, éppen viszont hangsúlytalan. A cselekvés hirtelen beállását jelző egyből erős nyomatékot kap, mely az állítmány nyomatékát is abszorbeálja. Amikor az egyből állandó határozó, az állítmány is nyomatékos. A kisebb vagy nagyobb nyomaték alapján ismerjük fel tehát, hogy a kisebb vagy nagyobb szemantikai súllyal (hírértékkel) bíró szófajjal vagy mondatrésszel van-e dolgunk. Bajos lenne azonban ezekből az esetekből kiindulva valamiféle általános szemantikai szabályt felállítani. Az „.álig várom" mondat jelentését, sajátos módon, ellentétére fordítja a nyomaték eltolódása. „Alig várom!" azaz: 'Nagyon várom', hiszen: 'Alig győzöm kivárni !' Mintha a háttérben rejlő felkiáltást tükrözné ilyenkor a hanglejtés is (vö. 00. ábra). A két hangsúlytalan szótag a visszafojtott várakozást is érzékeltetheti. Belejátszhat az „Egyre (csak) vár" is, mint analóg szerkezet. Lehetséges, hogy részben a német „Ich kann es kaum abwarten"-től kölcsönözte jelentését a mondat, a németes nyomatékeloszlással együtt. Alighanem megfelelő német mondatok tükörképe az „Egyben kérte" („Zugleich bat er ihn"), az „Egészen tönkrement" („Er ist ganz zu gründe gegangen"), az „Elég ostoba" („Genug dumm"). 5. Kialakíthatók a mondatpárokból ennél homogénebb csoportok is. Az esetek nem kis részében módhatározóval áll szemben egy — első pillantásra — ugyancsak módhatározónak látszó (vö. SIMONYI ZS. , Magyar nyelvtan 1879, 168) mondatrész: (a) ,,Biztosan (= nagy biztonsággal 'steadily') futott." (b) „Biztosan (= bizonyára, alighanem) futott ('he must have run')." A két szerkezet homonimiája mélyen járó szintaktikai és logikai különbséget takar. H. MOLNÁR ILONA behatóan elemezte a két szerkezet közötti különbséget (MNy. LV-1959, 357—361; Nyelvtani tanulmányok 1961, 143— 154. A továbbiakban erre az utóbbi tanulmányára utalunk.) Határozott különbséget tesz a valóságos határozók és a belük olykor homonim módosító szók között a Mai Magyar Nyelv Rendszerében DEME LÁSZLÓ (II, 480). Az első (a) mondatban a biztosan valóban módhatározó, az állítmány determinánsa és vele szoros egységet képez. Sokkal lazább a szerkezet két tagja közötti kapcsolat a második (b) mondatban. A szintagma második tagja, az állítmány alanyi mellékmondatként rendelhető alá a szerkezet első tagjának kifejtéséből adódó főmondatnak: „Szinte biztosra vehető (vagy valószínű), hogy futott." (Vö. H. MOLNÁR ILONA Nyt. 147.)