Nyelvtudományi Közlemények 67. kötet (1965)
Tanulmányok - Vászolyi Erik: Adatok egy zürjén nyelvjárás múltjáról és jelenéről 7
8 VÁSZOLYI ERIK I. Az izsmai nyelvjárás eddigi kutatása A rendelkezésemre álló szakirodalom alapján, tudomásom szerint nyelvészeti céllal CASTRÉN gyűjtött elsőnek izsmai zűrjén nyelvtani, szó- és szöveganyagot. A nagy finn tudós 1843-ban szamojéd kutatóútja során a Pecsora középső vagy alsó folyása mentén találkozott zürjénekkel, s nem mulasztotta el az adatgyűjtés kínálkozó lehetőségét. Az anyag egy részét 1844-ben közzétette.8 Anélkül, hogy a műből közelebbieket tudnánk meg a nyelvmesterekről, vagy hogy CASTRÉN nyelvföldrajzilag rögzítette volna a nyelvjárást, a feljegyzésekre jellemző hang- és alaktani sajátosságok minden kétséget kizáróan izsmai vonásokat tükröznek. CASTRÉN hangjelölésében ma is pompásan eligazodunk, csupán az e hangok minőségét illetően vagyunk olykor tanácstalanok. Az ö betű kétségtelenül veláris § értékű (és jelen esetben csak első szótagban fordul elő). A palatális e (és esetleges variánsai) jelölésére CASTRÉN két betűt használ: ä és e. Nem-első szótagban csak ezek szerepelnek (i. m. 2),, kvalitásukat azonban nem ismerjük közelebbről (mai ismereteink alapján lehet e, e vagy e). Nem tudjuk, van-e minőségi különbség az ä és e között; a prosecutivus ragja -ad (o: -ed vagy -ed, vö. sziktivkari stb. -ed), a terminativusé viszont -edzj (o: -edz vagy -edz, vö. sziktivkari stb. -edz; lásd i. m. 22 — 23). CASTRÉN izsmai szövegeiből később AMINOFF tett közzé mennyegzői siratóénekeket.9 A nem-első szótagbeli e hangok minősége itt is problematikus, mint erre AMINOFF is rámutat előszavában. 1894-ben WICHMANN gyűjtött izsmai anyagot Helsinkiben, egy a cári hadseregben szolgáló zűrjén nemzetiségű katonától. A közlő Krasznoborszk falu szülötte volt (az Izsma folyó alsó folyása mentén, néhány kilométerrel a folyó torkolatától). A viszonylag csekély terjedelmű szöveganyagot (négy népmese és huszonöt találós kérdés) WICHMANN 1916-ban, zűrjén népköltészeti gyűjteményében10 tette közzé (1 — 11. és 146 — 148.). A kötetben WICHMANN alsó-izsmainak jelzi az anyagot (később szótárában11 az izsmai adatokat csak I, tehát izsmai jelöléssel találjuk). 1901 —1902-i zürjénföldi kutatóútja során WICHMANN ismét találkozott, ha futólag is, izsmai zürjénekkel. Erről ő maga így nyilatkozott: „Weiter sei erwähnt, dass ich zur zeit des wintermarkts in Ustsysolsk an ein paar abenden mit zwei Izma-syrjänen sprechen konnte, die vom mittleren lauf der Izma (syrj. iz-va) im gouvernement Archangel stammten. Ich beobachtete, dass: ihr dialekt mit der mundart übereinstimmte, den ich 1895 in Helsingfors mit hilfe eines syrjänischen Soldaten von der unteren Izma studierte" (JSFOu. XXI/3, 16; vö. WUot. VI). Ennek a megállapításnak különös érdekessége és fontossága az, hogy WICHMANN az alsó-izsmai és a közép-izsmai tájnyelv között legalábbis lényegesebb különbséget nem vett észre. UOTILA szöveggyűjteménye12 1938-ban szintén közölt valamelyes izsmai anyagot, amely azonban WICHMANNIIOZ képest nem jelent lényeges lépést előre. 8 M. A. CASTRÉN: Elementa grammatices Syrjaenae. Helsingforsiae, 1844. 9 Syrjäniläisiä häälauluja. Acta Soc. Scient. Fenn XI, 203 — 231. 10 Syrjänische Volksdichtung. MSFOu. XXXVIII. Rövidítése a továbbiakban^ WichmVolksd. 11 WICHMANN—UOTILA, Syrjänischer Wortschatz. Helsinki, 1942. Rövidítése a. továbbiakban: WTJOT. 12 T. E. UOTILA, Syrjänische Chrestomathie, Helsinki, 1938.
