Nyelvtudományi Közlemények 67. kötet (1965)

Tanulmányok - Fodor István: L. S. Vygotsky, Thought and Language 420

ISMERTETÉSEK - SZEMLE 421 VYGOTSKY főbb nézeteiről nemrégen tájékoztatást kapott a magyar olvasó (S. MOLNÁR EDIT: A tudat pszichológiai vizsgálatának történeti ós logikai módszere L. Sz. Vigotszkij munkáiban, Pszichológiai Tanulmányok, III. (főszerk. Dr. Gegesi Kiss Pál), Budapest 1961, 15 — 25 1.). A most ismertetett munka a szerző életművének szintén egyes fontosabb eredményeit tartalmazza. Az 1934-es első kiadás a szerző fiatalon bekövetkezett halála után jelent meg. Tudomásom szerint a közeljövőben megjelenik a munka magyar fordítása. VYGOTSKY munkássága, illetve e mű tételeinek megfogalmazása óta kerek három évtized telt el. Ez nagy idő, és elavulással fenyegeti a nem túlságosan maradandó gondolatokat még a lélektan terén is. VYGOTSKY könyve sem mentes a már túlhaladott vagy legalábbis azóta közismertté vált nézetektől, amelyekre a szerző hivatkozik, és saját fejtegetései közül sem mindegyik időálló. Nézeteinek központi magva azonban ma sem avult el, így a könyv a maga egészében frissen ható olvasmány, tele helyes vagy vitaébresztő megállapításokkal. A mű leginkább múlandó részét főképpen egyes polémikus fejezetek, így pl. a PiAGET-val (J. Piaget: Le langage et la pensée chez l'enfant, Neuchâtel—Paris 1923, illetve Le jugement et le raisonnement chez l'enfant, Neuchâtel—Paris 1924) folytatott vitája teszi. PIAGET megjegyzéseit a kiadó egy külön füzetben mellékelte a könyvhöz (Comments on Vygotsky's critical remarks concerning The Language and Thought of the Cild, and Judgement and Reasoning in the Child by Jean Piaget. The M. I. T. Press 1962). Ebben a svájci gyermekpszichológus rámutat, hogy VYGOTSKY nem ismerhette az ő később megjelent munkáit, amelyekben az előzőkhöz képeit jelentékeny módosításokat .hajtott végre, és így végeredményben sokkal közelebb állnak egymáshoz felfogás dolgában, mint ahogy VYGOTSKY vélte. PIAGET így csak az általa elismert főbb tételekről (főleg az egocentrikus beszéd funkciójáról és a belső beszéddel való összefüggéséről), továbbá a még fennálló kisebb véleménykülönbségekről tesz említést. A fent elmondottakból következik, hogy az ismertetés súlypontját a szerző maradandó téziseire fektettem, de azért gondot fordítottam arra, hogy az olvasó VYGOTSKY elméletének egészéről is áttekintést kapjon. VYGOTSKY fejtegetései természetszerűleg nem ölelik fel a gondolkodáslélektan egész problematikáját. A nyelv és gondolkodás összefüggései közül is csak az alábbi kérdésekkel foglalkozik a munka: a gyermek monologizálása és a belső beszéd funkciói ós kapcsolata, a fogalomalkotás fejlődése a gyermekben, a gondolkodás fejlődésének és a tanulásnak kölcsönhatása, végül az ember és az állat (csimpánz) gondolkodása közti hasonlóság ós különbség. VYGOTSKY koncepciójának erőssége az, hogy a tárgyalt témákat következetesen fejlődésükben és rendszerszerűségükben vizsgálta meg. A 4. fejezet mindjárt a legutóbb említett kérdéssel kezdődik. Az emberszabású majmokon (csimpánzokon) végzett addigi megfigyelések tanulságait felhasználva VYGOTSKY az alábbiakban összegezi credo-ját (41): ,,1. A gondolkodás és a beszéd genetikailag különböző eredetű. 2. A két fuúkció különböző úton egymástól függetlenül fejlődik ki, 3. A kettő közt nincs határozott és állandó korreláció. 4. Az emberszabású majmok bizonyos vonatkozásban (az eszközök használatához való hozzálátás tekintetében) az emberhez valamennyire hasonló értelmet tanúsítanak, és nyelvük is valamennyire hasonló az emberéhez teljesen más vonatkozásban (beszédüknek fonetikai alkata, ennek kifejező funkciója, a társadalmi funkció kezdete tekintetében). 5. Az emberszabású majmoknál a gondolkodás és a beszéd szoros kapcsolata, ami annyira jellemző az emberre, hiányzik. 6. A gondolkodás és a beszéd filogenézisében a gondolkodás fejlődésének beszéd előtti fázisa ós a beszéd fejlődésének preintellektuális szakasza világosan kimutatható." Ezt az összegezést a szerző még az alábbiakkal egészíti ki (44): ,,1. Az egyéni fejlődésben a gondolkodás és a beszéd különböző eredetű. 2. A gyermek beszédének fejlődésében biztosan megállapíthatunk egy preintellektuális szakaszt, és gondolkodásának fejlődésében egy beszéd előtti szakaszt. 3. Egy bizonyos ideig a kettő külön úton, egymástól függetlenül fejlődik. 4. Egy bizonyos ponton a két vonal találkozik, s ekkor a gondolkodás verbálissá, a beszéd racionálissá válik." A mű egyik központi problémája a gyermek egocentrikus beszédének funkcionális értelmezése, továbbá ebből adódóan a belső beszéd (endofázia) természetének és szerkezetének leírása (2. és 7. fejezet). Az egocentrikus beszéd PIAGET szóhasználata a még nem iskolás korú gyermekek jellegzetes monologizálására. PIAGET számos megfigyeléssel támasztotta alá és magyarázta azt az ismert jelenséget, hogy a 3 — 7 éves gyermekek gyakran beszélnek fennhangon 16 Ny elvtudományi Közlemények LXVI/2.