Nyelvtudományi Közlemények 67. kötet (1965)
Tanulmányok - Fodor István: L. S. Vygotsky, Thought and Language 420
422 ISMERTETÉSEK - SZEMLE (amikor más gyermekek társaságában ugyanazzal a játékkal foglalkoznak), bár ez a. beszéd csak maguknak szól. PIAGET úgy véli, hogy a beszédnek ez a sajátos típusa azzal magyarázható, hogy még nem vált kellőképpen társadalmi jellegűvé, és eltűnik (rendszerint az iskolai tanulás megkezdése utáni időkben), amikor a fejlődés kellő fokát elérve a beszéd teljesen társadalmivá válik. VYGOTSKY ezzel szemben saját megfigyelései és kísérletei alapján úgy véli, hogy az egocentrikus beszéd éppen ellenkezőleg a még kellőképpen nem individualizált beszéd, amely a szociális beszédből származik, és az a funkciója, hogy előkészítse a belső beszédet. A kellő érettségfokán tehát azért tűnik el a monologizálás, mert a belső beszéd váltja r el. VYGOTSKY behatóan foglalkozik az enodfázia jellemvonásaival, struktúrájával. Több fontos megállapítása a nyelvészt is érdekli. Ezek közül néhány már ismeretes volt a szakirodalomban, VYGOTSKY azonban tömören foglalja össze és emeli ki őket. A belső beszéd töredékes, hiányos jellegéből folyik az első fontos nyelvi sajátság, ti. hogy az alany és az alannyal szorosabb viszonyban levő szavak hiányzanak, hiszen a beszélő számára az alany ismert. A belső beszéd szerkezeti magva az állítmány. A második sajátság a szavak gyakori összetétele, vagy ahogy a szerző kifejezi magát, „agglutinációja". Szerinte a könnyen képződő ad hoc összetételek, amelyek egyébként nem mindegyik nyelvben lehetségesek, a gyermek egocentrikus beszédében megfigyelhetők. A harmadik sajátság szemantikai jellegű (VYGOTSKY az előbbit is annak tekintette), a jelentés burjánzása (influx of sense), ahogy ő nevezi, amely abban áll, hogy a köznapi szavak jelentéstartalma nagymértékben kitágul a belső beszédben és gyakran bonyolult gondolat fejeződik ki, testesül meg egyeslen szóban. VYGOTSKYnak az egocentrikus és a belső beszéd összefüggésére vonatkozó tételei igen jelentősek. Egyébként ez az, amit PIAGET viszontválaszában elfogad. Ez az elmélet mind a pszichológust, mind a nyelvészt érdekli, további vizsgálatokra nyújt ösztönzést, amelyek közelebb vezethetnek a belső beszéd nyelvi és lélektani törvényszerűségeinek teljesebb feltárásához. Az első lépéseket VYGOTSKY tette meg, de még hosszú, kutató út van hátra. PIAGET, STERN C. és W. (Die Kindersprache, Leipzig 1922) és mások nagy gyermeknyelvi anyagot gyűjtöttek össze, de hogy VYGOTSKY néteteit ellenőrizzük és tovább haladjunk, új, ebből a szempontból irányított gyűjtésre van szükség. Hogy a belső beszéd alaktanát, szintaxisát, szemantikáját rendszeresen feltárhassuk, az egocentrikus beszéd megfelelő adatainak egybevetése szükséges, ha VYGOTSKY feltételezése helyes, mert egyébként továbbra is csak önmegfigyelésre vagy tudományosan nem mindig felhasználható szépirodalmi analógiákra vagyunk utalva. Persze az egocentrikus beszéd és az endofázia fejlett, a felnőtt emberben jelentkező formái közt még alighanem jelentős különbség, illetőleg átmeneti fokozatok vannak, és aligha lesz módunk pontosan megismerni a 7 —14 éves gyermek belső beszédének szerkezetét. A belső beszéd lehet ugyan folytatása a gyermek monologizálásának, de annak teljes foka jelentősen eltér tőle: a monologizálás még a fejlődő kisgyermek beszédmódja (és gondolkodása), az endofázia a felnőtt gondolkodása. A gyermeknyelvi adatgyűjtés tehát csak óvatosabb következtetések levonását teszi lehetővé a belső beszédre vonatkozóan. A felnőttek egyéb hisztérikus vagy patologikus állapotban jelentkező monologizálásának adatai kiegészíthetik a gyermeknyelvi gyűjtésből kapott képet, de azért ez sem azonos a belső beszéddel éppen patológiás alkata vagy a sokkal telítettebb emfázisánál fogva. Az egocentrikus beszédmód és a felnőtti monologizálás vizsgálatakor az is kiderülhet, hogy a beszélő anyanyelvének rendszerszerű sajátosságai hogyan tükröződnek vissza ebben a beszédmódban, más szóval a nyelvi különbség mennyire érvényesül benne. Ekkor lehetne megvizsgálni azt is, hogy a belső beszéd és a monologizálás mennyire kedveli a szóösszetételeket a nyelv rendszerétől függően vagy tőle függetlenül. Ezek az adatok a nyelv és a gondolkodás egymásrahatásának, új oldalát világíthatják meg. Megjegyezzük azonban, hogy azért a gyermeki monologizálás funkciója körül nem minden kérdés látszik tisztázottnak. VYGOTSKY felfogása legfeljebb csak elfogadhatóbb hipotézisnek látszik, mint a PIAGET-C Hogy vannak nyitott kérdések, ezt éppen VYGOTSKY kísérletei mutatják meg, amelyeknek eredményét ő PiAGET-val szemben bizonyítéknak véli. VYGOTSKY háromfajta kísérletsorozatot végzett el. Ezekben az volt a cél, hogy a kísérleti alanyként résztvevő gyermekeket megfosszák attól az illúziótól,, hogy monologizálásukat társaik is érthetik, és hogy egyáltalán más társaságában beszélnek, vagyis hogy monologizálásukat megfosszák minden szociális jellegtől. A szerző nézete szerint, ha igaz PIAGET tétele, akkor az egocentrikus beszédnek szabadabbnak, mennyiségben növekedőnek kell mutatkozni, ezzel szemben a kísérleteken éppen az ellenkezője történt, vagy teljesen elmaradt a monologizálás, vagy ennek aránya az eredeti, természetes körülmények közti arányhoz viszonyítva jelentősen csökkent (132 —138).
