Nyelvtudományi Közlemények 67. kötet (1965)

Tanulmányok - Fodor István: L. S. Vygotsky, Thought and Language 420

420 ISMERTETÉSEK - SZEMLE a szerzők abban a számos esetben, ahol fel sem tüntették a kölcsönös érthetőség tényezőjét. A szerzők egy helyen (193) a fő (standard) és mellékes (subsidiary) nyelvjárás kifejezést is használják, de nem derül ki, hogyan értik. Különösen nehéz e fogalmak értelmezése, mivel az írásbeliség nélküli laro nyelvről van szó. Még két megjegyzéssel foglalkozom röviden. Az egyik (322^-325) a kopt nyelvre vonatkozik. A szerzők úgy vélik, hogy a kopt nem tekinthető kihalt nyelvnek, mert az erre vonatkozó 17. századi feljegyzés csak annyit ír, hogy az egykori utazó Luxor közelében csupán egyetlen élő emberre akadt, aki még koptul tudott. Helytelen tehát ebből arra következtetni, hogy a nyelv kihalt, legfeljebb az irodalmi formája halt ki, de még az élőbeszédben használhatják. A szerzőknek ez a kijelentése azonban túlságosan logikai természetű meggondolásokból fakad, és nem számol az empirikus tényekkel, illetve helyzettel. Egyiptom nyelvi viszonyait túlságosan jól ismerjük, s feltétlenül felfedezték volna a kutatók a 17. század óta, ha még az élőbeszédben használnák ezt a nyelvet. A ma is élő kopt nyelv ugyanis az egyiptológia számára rendkívül fontos adatokat szolgáltatna. Egyébként aligha lehet igaza abban a szerzőknek, hogy a XVII. századi egykorú utazó feljegyzései az egyetlen adat a kopt kihalására vonatkozóan. M. COHEN (MEILLET— COHEN: Les langues du monde, Paris 1952, 156) szerint a XIX. században is volt egy falu, ahol még beszéltek koptul, és nemrég voltak olyan kezdeményezések a koptkeresztények köreiben, amelyek a nyelv feltámasztását tűzték ki célul. WALTER C. TILL (Koptische Grammatik, Leipzig 1955, 39 1.) pedig határozottan azt állítja, hogy jelenleg a kopt csak mint liturgikus nyelv használatos, de azért e tekintetben is gyakran felcserélik az arabbal. Nem kétséges tehát mindebből, hogy a koptot joggal tartják kihalt nyelvnek. Az előszóban (7 — 8) arról olvasunk, hogy Afrika nagyszámú közvetítőnyelveihez (szuahéli, hausza, bambára, tvi, zulu-kaffer stb.) képest elenyésző a pidzsin nyelvek száma. Ez a megállapítás érdekesnek látszik, bár akkor lehetne nyugodt lelkiismerettel elfogadni, ha számszerű összehasonlítást tehetnénk a többi világrész pidzsin nyelveiről. Amennyire ismerem az adatokat, a pidzsin és a kreol nyelvek száma seholsem túl sok, legfeljebb a közvetítő nyelvek száma kevesebb más világrészeken Afrikához képest (ha igaz): Az azonban érdekes, hogy Afrikában nemcsak az európai és a bennszülött nyelvek keverékéből, hanem csak bennszülött nyelvek keveredéséből is létrejöttek pidzsin-nyelvek, mint a Kitchen-Kafir. Végeredményben megállapíthatjuk, hogy Voegelinék próbálkozása nem volt haszontalan, mert fontos adatokkal teli kézikönyvet ad az afrikanisták ós nem afrikanisták kezébe, de azért sokkal közelebb sem viszi ismereteinket az eddigi hasonló jellegű kézikönyvekhez képest. Ilyen munka elkészítése persze csak a nyelvi helyzet korszerű, -gyűjtésekre támaszkodó feltérképezése után várható^és ez még a jövő feladata. FODOR ISTVÁN L. S. Vygotsky: Thought and Language Edited and translated by Eugénia Hanfmann and Gertrude Vakar. Studies in Communication. Editors Leo L. Beranek, Roman Jakobson and William N. Locke. M. I. T. Press, Massachussets Institute of Technology and John Wiley and Sons, Inc. New York—London, 1962. XXI + 168 1. Ez a könyv régi adósságot törleszt, amellyel a kiadók vagy általában a tudományos élet szervezői tartoztak a tudomány művelőinek. A kiváló szovjet pszichológus művének kiadása lehetővé teszi, hogy az oroszul nem tudó szakemberek is megismerkedjenek a szerző gondolataival. A Szovjetunióban VYGOTSKY művének már két kiadása jelent meg (Jl. C. BbirOTCKHfl: MbiiimeHHe H peMb, MocKBa—JleHHHTpaA) 1934-ben és 1956-ban. Ez a fordítás a későbbi kiadásból készült. De még az oroszul tudó külföldiek számára is csak nehezen volt hozzáférhető a két szovjet kiadás, és erre a tényre jellemző, hogy egyetlen példányuk sem található magyarországi könyvtárakban, így e sorok írója szintén csak az angol fordítást olvashatta. Nem menti ezt a helyzetet az a körülmény sem, hogy számos külföldi pszichológus, pl. PIAGET, VYGOTSKY egykori munkatársának, LURIA professzornak személyes elbeszéléséből már korábban tudomást szerzett VYGOTSKY főbb tételeiről, vagy olvashatta néhány kisebb cikkét nemzetközi folyóiratokban.