Nyelvtudományi Közlemények 67. kötet (1965)

Tanulmányok - Fodor István: C. F. and F. M. Voegelin, Languages of the World. African Fascicle One 417

s ISMERTETÉSEK - SZEMLE / 417 A magyar nyelvű terminológia korai meglétének igazolására irányuló törekvés egy nem lebecsülendő „melléktermékkel" is járt: egy műben összegyűjtve kapjuk mind- • azokat az összefüggő jogi vagy az államéletre vonatkozó magyar nyelvű szövegeket, amelyek a XVI. század végét megelőző időkből ránk maradtak (94, 100 —114, 118 —119). A kötetet az 1565 előtti iratokban előforduló jogi kifejezések thesaurus-szerű összeállítása zárja le (137 —174). Ennek az összeállításnak az értékét nagymértékben növeli, hogy a kutatók számára eddig különféle forrásokban elszórt, csak fáradságosan hozzáférhető anyagot tárt fel, ami így összegyűjtve a további vizsgálódásokat lényegesen megkönnyíti. Nem hallgathatjuk el azonban ezzel kapcsolatban néhány megjegyzésünket. Bár megértjük a szerző álláspontját, hogy egyes, tőle fontosabbnak vélt szavakat részletesebben tárgyal (bíró és fogalomköre; törvény; bűn, bűnös, büntetés, büntetésnemek 137 —156), az anyag könnyebben kezelhető lenne, ha ezeket is beillesztette volna az ábécérendben felsorolt egyéb anyagba. Megtehette volna ezt annál is inkább, mert a bíró-val és a törvénynyel könyve első részében már úgyis foglalkozott, és a külön tárgyalást kívánó anyag jó része odacsatolható lett volna. Érthető a szerző azon törekvése, hogy helykímélés végett csak a legszükségesebb esetben folyamodik a NySz. és az OklSz. adatainak saját gyűjtésű anyagába való beiktatásához. De vajon a kérdéskör későbbi kutatói számára nem jelentett volna-e könnyebbséget, ha az 1565 előtti teljes szótörténeti anyagot egy helyen kapták volna összegyűjtve? A mű adattárának értékét növeli, hogy az összeállítás a korszerű lexikográfia elveit is figyelembe vette. A szerző nem elégedett meg a puszta adatfelsorolással, hanem arra törekedett, hogy a szó eleven használatát is bemutassa, ezért nagy bőségben közöl szókapcsolatokat és összetételeket. Különösen jól sikerült ez a törvény szintagmáinak és összetételeinek felsorolásában (148 — 51). Néha azonban úgy tetszik, mintha eljárása túl részletező lenne. így a bíró címszónál külön-külön csoportosítva kapjuk a birtokos személyragos és egyéb toldalékos alakokat (138 — 9). Egyetértünk azzal a megoldással is, hogy a szinonimákat az egyik címszó alá csoportosítja (hit az eskü családjánál, a szer és családja a frigy címszóval közös helyen). Kár azonban, hogy ilyen esetekben az ábécérendből kiemelt szavakról nem történik utalás arra a szóra, ahol az adatok megtalálhatók. Azt is sajnáljuk, hogy, az egymás mellé helyezésen kívül nem került sor répzletesebb szinonímikai megjegyzésekre. KOVÁCS FERENC könyve fontos lépés a magyar jogi terminológia történetének marxista megalapozású, rendszeres tanulmányozásában. A mű első részében elemzettekhez hasonló szótörténeti monográfiák megírása a jövő feladata. Reméljük, hogy a szerző folytatja idevágó kutatásait, mivel ezen a bonyolult területen a végzett munka alapján ő tud a legjobban eligazodni. ^ BAKOS FERENC C. F. and F. M. Voegelin: Languages of the World. Áfrican Fascicle One Anthropological Linguistics, Vol. 6, Number 5, May 1964. A Publication of the Archives of Languages of the World. Anthropology Department. Indiana University. 339 sokszorosított lap A kiadvány a világ nyelveiről szóló sorozat része, és az afrikai nyelveket tárgyaló Itötet első füzete. A tulajdonképpeni anyagot ez a füzet tartalmazza, a másodikban az afrikai nyelvek betűrendes jegyzékét közlik majd a szerzők, mégpedig számszerint 1140 nyelvet. Ez a szám természetesen nem feltétlenül azonos az afrikai nyelvek tényleges számával, amely csak akkor derülhet ki, ha majd sikerül a nyelvi egységek fogalmát megbízhatóan rendezni és a beszélt nyelveket feltérképezni e kontinensen .Az afrikai nyelvek száma mindenesetre több annál, mint amennyit GREENBERG (The Languages of Africa, Bloomington 1963) közöl. Ez egyébként természetes, hiszen GREENBERG a bantu nyelveket az adamau-keleti csoport egy tagjának tekintve, nem tárgyalta őket részletesen. A második füzet remélhetőleg pontos irodalmi jegyzéket is közölni fog, amelynek a hiányát az olvasó jelenleg erősen érzi. Egyébként is sok hivatkozás csak á mű címét közli, lapszám nélkül, még az idézetek és adatok esetében is, sőt előfoi"dul idézet a szövegben (pl. 50) minden irodalmi utalás, még a szerző neve nélkül is. A szerzői program szerint a munka összeállítása az alábbi fő szempontok szerint történt: 1. Melyek a fontosabb afrikai nyelvek, a fontosság bármely kritériumát szem «lőtt tartva?