Nyelvtudományi Közlemények 67. kötet (1965)

Tanulmányok - Voigt Vilmos: A sámánizmus mint etnológiai kutatási probléma 379

A SÁMÁNIZMUS MINT ETNOLÓGIAI KUTATÁSI PROBLÉMA 383 dalmakat sem tarthatjuk éppen ezért ,,sámánisztikusak"-nak — jóllehet ez az elképzelés egy időben-igen népszerű volt. Legfeljebb arról beszélhetünk, hogy e birodalmak megszerveződése legkezdetén még a sámánizmusnak is bizonyos szerepe,-tekintélye lehetett. Az orkhoni feliratok és a mongol történeti forrásirodalom alapján azonbaü azt is láthatjuk, hogy a voltaképpeni és gyors birodalomszerveződés idején a sámánizmus már meghaladott fokozatnak számít, helyébe a szakrális „király" intézményének különböző változatai kerülnek. b) Az a kérdés, hogy milyen osztálykategóriákhoz, milyen osztálytagolódá shoz illeszthetjük a sámánizmus rendszerét, már az eddigi kutatásokban is gyakorta felmerült, olykor azonban nem a kellő formában. Voltaképpen ide tartoznak azok a kutatások, amelyek a sámánizmus matriarchátus -ban, illetve patriarchátusban való gyökerezését; a zsákmányoló vagy ellenkezőleg a termelő (földművelő, állattartó) népességhez való kapcsolódását bizonyították. Amint ez ismeretes, e témákkal kapcsolatban az egyetemes etnológiában is viták folynak, mindazáltal a közvetlen kérdésre ez alkalommal ezek lezáródása előtt is megfelelhetünk. Ami a matriarchátus—patriarchátus fokozatait illeti, ez alapjában véve rokonsági rendszereken és nem társadalmi termelési fokozatokon alapuló társadalomfejlődési stádiumok közül a sámánizmus már a korábbiban létrejött. Ezt mutatják azok az elszórt adatok, amely szerint nők is sámánkodnak, illetve a megismert múltban mindig is sámánkodhattak. Helyesebb azonban e nemi megkülönböztetés homályos kategóriái helyett a zsákmányolás, illetve termelés pontosabban körvonalazható terminusait használnunk. Ez esetben is azt kell mondanunk, hogy a sámánizmus ismert már a zsákmányolás fokán élő népeknél is. Egyes kutatók ugyan — arra hivatkozva, hogy a belső-ázsiai népek is ismerik a sámánizmust — elvetik ezt a megoldást, és jóval későbbinek tartják a sámánizmus jelentkezését. Gyakran igen tetszetős érveléssel azt is mondják, hogy mivel a sámánizmus mind a zsákmányoló, mind a termelő népek körében ismert, feltétlenül később alakult ki, mint ez a két alapvető életmód. Ez a nézet igen szellemes, hibája azonban az, hogy mechanikusan, kívülről vett elemek amalgamálódásában látja a sámánizmus kialakulását. Végső soron azt állapíthatjuk tehát meg, hogy a sámánizmus már a zsákmányolás időszakában kialakul; azoknál az állattartást és kezdeti földművelést ismerő népeknél, amelyeknél megtalálható, jelentősen átalakul, és még így is csupán egy ideig marad fenn. (Azt a tényt, hogy a termelés előtérbe kerülése felszámolja a sámánizmust, jól bizonyítják a szibériai sámánizmus peremterületei, Japán, Korea, Kína, Tibet, India, Perzsia, a Kaukázus népei, távolabbról pedig az úgynevezett ,,óeurópai" sámánizmus igen korai eltűnése is. Ez utóbbiról még azt is tudjuk, hogy nem is a legfejlettebb vallásos rendszerek, hanem egy akkor még kezdetleges görög, római vagy a korai barbár germán vallások szorították ki.) A sámánizmus természetesen az osztály nélküli társadalmak terméke. Mint ahogy nincs törzsi vagy nemzeti vonatkozása, szerepe, hasonló módon hiába keresnénk a sámánizmus osztálytartalmát. A sámánizmus a későbbi elnyomott osztályok körében virágzik, és abban az esetben, ha ezt az osztályt egy más, fejlettebb társadalmi szinten élő nép osztálytársadalomba kényszeríti, természetesen az alávetett osztály ideológiájaként él tovább. Mindez azonban még korántsem jelenti azt, hogy a sámánizmus önmagától kitermelt volna valamilyen osztályideológiát is. Megfigyelhetők ugyan egyes változások, amelyek már ebbe az irányba mutatnak (a termelő népek sámánizmusa dualisztikus vallássá alakulna