Nyelvtudományi Közlemények 67. kötet (1965)

Tanulmányok - Voigt Vilmos: A sámánizmus mint etnológiai kutatási probléma 379

A sámánizmus mint etnológiai kutatási probléma Nem csupán a magyar kutatók körében, hanem nemzetközi méretekben is számottevő esemény volt a Reguly Antal emlékének szentelt tanulmánygyűjtemény (Glaubenswelt und Folklore der sibirischen Völker. Herausgegeben von V[ilmos] DIÓSZEGI. Budapest 1963. Verlag der Ungarischen Akademie der Wissenschaften. 534 S., 151 Abb.), amely az ázsiai eszkimóktól a lappokig és magyarokig terjedő terület népeinek hiedelemrendszerével, erre valló nyelvészeti és tárgyi etnográfiai adatokkal foglalkozott. A kötetben közzétett harminc tanulmány legtöbbje hosszas kutatások összefoglalása (ilyen a svéd MANKER cikke a lapp se«Ye-tiszteletről, GUNDA Béla tanulmánya a totemizmusnak nevezett vallástörténeti fokozat esetleges magyar nyomairól, BALÁZS János tanulmánya a magyar sámánok révülésére mutató nyelvi adatokról, KÁLMÁN Béla medve-ünnep magyarázatai, GÁLDI László verstani vizsgálatai a szamojéd sámánénekekkel kapcsolatban, HAJDÚ Péter dolgozata a szamojéd sámánok kategóriáriról, VASZILJEVICS két tanulmánya a tunguz sámánokról, MENOVSCSIKOV leírása az ázsiai eszkimók, néhány hiedelméről és szokásáról, az észt Ivar PATJLSON összefoglalása az állatcsontok szerepéről az északeurázsiai népek vadászszokásaiban, MÁNDOKI László kis cikke néhány csillagnév altáji elterjedéséről), mások (mint például DIÓSZEGI tanulmánya a kis karagasz nép sámánizmusának etnikai homogenitás problémáiról, Otakar JSTAHODIL dolgozata a feltételezett szibériai anyakultusz vizsgálata során felmerült kérdésekről) pedig kifejezetten egy-egy általánosabb, metodikai kérdésre is feleletet keresnek konkrét problémák boncolgatásakor. Az egész kötet — gazdag tényanyagával és némileg eltérő, nagyjában mégis azonos tudományos módszereivel — azzal biztat, hogy csakhamar új kézikönyvszerű összefoglalásban láthatjuk magunk előtt az észak-eurázsiai sámánizmus képét. Mind a feldolgozott anyag bősége, mind a kutatók módszereinek, szemléletének a tökéletesedése azt mutatja, hogy egy ilyen összefoglalásra nem kell már sokáig várnunk. Annál inkább fontos lenne e kérdéskör ilyen típusú lezárása, mivel a szibériai sámánizmus egyike a vallásetnológia legtanulságosabb kérdéseinek, bennünket magyarokat pedig különösen közvetlenül érdekel e téma. Éppen ezért a következőkben megkísérlem felvázolni a szibériai sámánizmus etnológiai kutatásának eddigi főbb rányait, hogy azután ebből a további vizsgálatokra vonatkozóan is levonhassunk néhány tanulságot. Elöljáróban meg kell jegyeznünk azt, hogy a sámánizmus korántsem csupán szibériai jelenség. Megoszlanak ugyan a vélemények arra nézve, hogy nevezhetjük-e sámánizmusnak például az egyes indiai vallás- és hiedelemrendszereket vagy a mezopotámiai kultúrák legelső papi államainak ,,vállá-