Nyelvtudományi Közlemények 67. kötet (1965)

Tanulmányok - Kiss Lajos: Milka Ivié, Pravci u lingvistici 162

ISMERTETÉSEK - SZEMLE 165 ban főképpen a nyelvi jel általános elméletével van elfoglalva. — Az amerikai nyelvészet strukturalista korszaka a Yale Egyetemen (New Haven város, Connecticut állam) kezdődött; alapjait LEONARD BLOOMFIELD (1887 —1949.) rakta le. Lényeges sajátossága a behelyettesítés mint a nyelvi egységek eloszlásának (disztribúciójának) vizsgálati módszere. Erre az iskolára is többféle elnevezést szoktak alkalmazni: Yale-iskola, Bloom -field köve tói, disztribucionalisták. Az európai strukturalista iskolák közül a glosszematikusokkal van a disztribucionalistáknak a legtöbb érintkezési pontjuk. Mindkét iskola szigorúan formális elemzési eljárással dolgozik, nem törődve a jelentés kategóriájával. — A strukturalizmus közelmúltjának jelentős mozzanata volt R. JAKOBSONnak, a prágai iskola kiemelkedő képviselőjének átköltözése az Egyesült Államokba a második világháború folyamán. A Harvard Egyetem a prágai strukturalizmusnak olyan bázisa lett, ahol a modern nyelvészet új nemzedékei nőttek fel. Eleinte éles ellentétek voltak a Yale-és a Harvard-iskola között. Míg a prágaiak ragaszkodtak ugyan a megkülönböztető jegyek vizsgálatának elsőrendű fontosságához, de elismerték és alkalmazták a behelyettesítés módszerét is, addig az „amerikai" strukturalisták nemcsak kitartottak a disztribucionalizmus kizárólagossága mellett, hanem a fonológiai stúdiumokat is disztribúciónalista alapokra akarták helyezni. A fonológia terén a prágaiak győztek: a fonológiai vizsgálatok ma leggyakrabban a megkülönböztető jegyek szerint folynak. Másrészről azonban az „amerikai" módszer értékét a morfológiai és szintaktikai vizsgálatokban megcáfolhatatlanul bebizonyította a gépi fordítás. Az információelmélet és a matematikai módszerek nyelvészeti alkalmazása a két iskola közötti ellentétek további csökkenéséhez vezetett. Napjainkban a „keverék típusú" nyelvészeké a szó a világ nyelvtudományában: a szintaxista NOAM CHOMSKY például disztribucionalista, de járatos a matematikai nyelvészetben és tájékozott a Harvard-iskola eredményeiről is; a szlavista MORRIS HALLE a Harvard Egyetemnek volt a hallgatója, ismeri a disztribucionalizmust, a matematikai nyelvészetet és az információelméletet; a dialektológus és szemasziológus URIEL WEINREICH hasonlóképpen otthonos minden modern irányzatban; stb. — A modern nyelvtudomány történetének legnagyobb eseményei közé tartozik a strukturalizmus érvényre jutása a Szovjetunióban. Ez a marrizmustól való megszabadulás után ment végbe. Kezdetben a szovjet strukturalizmus eklektikus jellegű; S. K. SAÜMJAN, az egyik neves szovjet strukturalista jól ismeri a prágaiak elveit, de még inkább vonzódik a glosszematikához. A mai szovjet strukturalizmus az információelmélettel és a gépi fordítással kapcsolatosan a pszicholingvisztika problematikája felé fordul egyre határozottabban. (A pszicholingvisztika az egyik legxíjabb, 1953-ban kialakult amerikai irányzat; azokat a pszichikai és fiziológiai jelenségeket vizsgálja, amelyek az embernek a társas érintkezésben való részvételét kísérik.) — A strukturalizmus programja a jelenlegi fejlődési szakaszban így összegezhető: 1. A leíró (deszkriptív) nyelvészet tárgya a nyelvi rendszernek objektív kritériumok alkalmazásával végzett vizsgálata. E kritériumoknak a relevánsnak a redundánstól való megkülönböztetésén és a binarizmus (kettősség) elvén alapuló szembenállás (oppozíció) kimutatásán kell nyugodniuk. 2. A nyelvészeti leírás fokozatosan, a nyelvi jelenségek hierarchiájának figyelembevételével történik. A jelenségek leírásakor tekintettel kell lenni arra a konkrét nyelvi szintre, amelyen az illető jelenség kifejezésre jut ós amely lexikai, fonológiai, morfológiai, szemantikai vagy szintaktikai jellegű lehet. 3. A nyelvi jel funkciójának vizsgálata behelyettesítéssel történik: a kérdéses jel helyébe ismert funkciójú jeleket kell helyezni, amelyek azáltal, hogy megfelelnek azon a helyen, feltárják a kérdéses jel funkcióját az adott esetben. 4. A jelenségek leírásakor maximális egyszerűségre, pontosságra és következetességre van szükség; ennek érdekében különféle szimbólumok, képletek, rajzok és vázlatok használhatók fel. 7. MILKA Ivic könyve jól tájékoztat a nyelvtudomány történetéről, különösen pedig a modern strukturalista irányzatokról. Akadnak benne olyan megállapítások és értékelések is, amelyekkel aligha ért egyet minden olvasó, de ez már a dolog természetéből következik: a modern iskolák egyértelmű megítéléséhez még hiányzik a történelmi perspektíva. A könyv gazdag tényanyaga azonban mindenképpen maradandó értékű. Hasznos felvilágosításokat meríthetnek belőle a hagyományos nyelvtudomány művelői, az egyetemi hallgatók, de még a modern irányzatok hívei is. Érdemes volna magyar fordításban is megjelentetni. Kiss LAJOS