Nyelvtudományi Közlemények 67. kötet (1965)
Tanulmányok - Papp Ferenc: cirill 166
166 ISMERTETÉSEK - SZEMLE 3. A. UlTeüH4>ejib,nT: *íacroTHbiii cjroeapb coepeivieHHoro pycCKoro jiHTepaTypHoro JÍ3LIKS Tallin, 1963. 316 1. Az orosz nyelv eddigi egyetlen komoly gyakorisági szótára 1953-ban Detroitban: jelent meg (szerkesztette: H. H. JOSSELSON). AZ itt ismertetendő gyakorisági szótártávolról sem „felesleges" e csupán egy évtizeddel korábban megjelent amerikai kiadású elődje mellett: sok szempontból többet, jobbat, használhatóbbat tartalmaz, mint amaz,, részben célkitűzései is mások voltak, mint amannak. Ugyanakkor mindjárt bevezetőben rosszalló csodálattal kell megemlítenünk, hogy míg Josselson munkája korszerű lyukkártya-gépsoron készült, addig Steinfeldtéké — kézi munkával, ez pedig nemcsak sokkal hosszadalmasabb, hanem kevésbé pontos is. Az összeállítók elsősorban az orosz nyelvoktatáshoz kívántak segítséget nyújtani munkájukkal. Ezért nagyobb részt az ifjúság számára írt (illetőleg rádióban elhangzott)» 350, körülbelül azonos hosszúságú, összesen 400 000 szavas szöveget dolgoztak fel. A népes tallinni kollektíva segítségére sietett a jeles moszkvai nyelvstatisztikus, R. M.. Frumkina, és elméleti támogatást adott a bekapcsolódása előtt főleg „kétkezi" tevékenységhez, így mindját a 400 000 szavas szövegnagyságot is ő állapította meg azzal,, hogy ilyen módon az első 1000 szó gyakoriságát tudjuk helyesen megállapítani.1 („Helyesen" — ez a jelen esetben azt jelenti, hogy az első ezer szó gyakoriságának megállapításában körülbelül egy harmaddal tévedhetünk : ez a hibahatár tisztán empirikus úton került megállapításra.) Tekintettel arra, hogy a leggyakoribb ezer szó, amint ezt szintén jórészt Frumkina kutatásaiból tudjuk, bármely szövegnek mintegy 75%-át teszi ki, gyakorlatilag azt kell várnunk, hogy ha valaki tudja a Steinfeldt-féle listán foglalt 1000 leggyakoribb szót, akkor ismerni fogja bármely szöveg (tehát a STEiNFELDTék által fel nem dolgozott szöveget is beleértve) szavainak 75%-át. A források megválogatásához csak annyit fűzhetünk hozzá: kár, hogy sjiontán beszélgetéseket nem vettek föl magnetofonra és ezeket nem dolgozták fel az írott anyag" mellett.2 Saját kutatásaink, de másutt végzett kutatások is azt mutatják, hogy a spontán beszélgetés és az írott szövegek, meg az „írott" beszélgetések (színdarab, párbeszéd regényben stb.) között igen jelentős különbségek lehetnek. A források és a munka módszerének ismertetése után a könyv először bizonyos „szöveges" (nem szótári) részeket tartalmaz. E részekben igen érdekes felvilágosítást kaphatunk egyes grammatikai kategóriák statisztikai mutatóira vonatkozóan. — Mindjárt a szófajok vizsgálatánál a következő derül ki. Egyes, igen kevés különböző egyedet számláló szófajok teszik ki a szövegek igen jelentős részét. így az egyes névmások az ossz-szótárnak csupán 0,27%-át alkotják, ugyanakkor az összes szövegek 12,1%-a belőlük tevődik össze (szemben például a főnevekkel, amelyek a szótár 37,4%-át alkotják s a szövegeknek csak alig több mint egy negyedét — vö. 3. táblázat, 31. 1.). Az egyes szófajokat illetően számos érdekes nagyobb összefüggésre és részletkérdésre derül fény. Az igei szóalakok 52,8%-a bizonyult folyamatosnak s csak a felénél kisebb része — befejezettnek (hasonlóak voltak Josselson eredményei is). Az igei szóalakok 44,2%-a állt múlt időben. Egészen meglepő, új eredményre jutott Steinfeldt arra vonatkozóan, hogy mely igék után nem állhat befejezett szemléletű ige infinitivusban. Kiderült, hogy a közismert 6ydy segédigén kívül (mely a jövő jelentésű alakokat képezi folyamatos igékből) csupán 7 olyan ige van, mely után ugyancsak nem állhat befejezett ige főnévi igeneve. A többi, az eddigi grammatikákban itt felsorolt igéről részben világossá vált, hogy állhat utánuk befejezett ige főnévi igeneve is (ilyen .pl. a 63RmbCH), 1 Vö. P. M. (PpyMKUHa, HeKOTopbie Bonpocu MCTOÄHKH cocTaBJieHHH nacTOTHbix CJIOBapeM. MauiüHHUÜ nepeeod u npuKAadnan mmeucmuKd 1958, 2(9). Itt utalunk FRUMKINA és STEINFELDT egyébb publikációra e tárgykörből: P. M. <Ppy'MKUHa—9. UlmeÜH(ßeAbdmr CTaracTHMecKne MeTozibi OTÖopa JICKCHKH RUH cnoBapfl-MHHHMyMa no pyccKOMy H3biKV. Pyc-CKÜÜ H3UK e Hai}U0HaAbH0Ü. uiKOAe 1960, 6; P. &pyMKUHa, HeKOTopbie npaKTCmecKne peKOMeH-aaipíH no cocTaBneHHio nacTOTHbix cnoBapen. PVCCKUÜ H3UK e Hat^uoHüAbHOÜ IÜKOAU 1963, 5; 9. A. IUmeÜH@eAbdm, MacTOTHbin cjiOBapb coBpeMeHHoro pyccKOro jnrrepaTypHoro yisuKa. PyccKUÜ H3UK e HaiiüOHaAbHOÜ lüKOAe 1962, 4; 9. A. LLImeÜH0eAbdm, CjiOBapb-MHHHMVM pyccKOro y?3biKa #nfl II—IV KnaccoB SCTOHCKHX IIIKOJI. TajuiHH, 1961. 2 STEINFELDT minimum-szótárát ismertetve többek között ugyanezt hiányolja, Hadas Ferenc: 1. Slavica 111(1963), 171.
