Nyelvtudományi Közlemények 67. kötet (1965)

Tanulmányok - Kiss lajos: Carlo Tagliavini, Storia di parole pagane e cristiane attaverso i tempi 160

160 ISMERTETÉSEK - SZEMLE (z. B. ein Kleinkind); 'er belästigt, stört, peinigt ihn' arra mutat, hogy a tőlem följegyzett szigvai sutiti a 'quälen' jelentésben nem azonosítható az ugyanilyen hangzású 'bíráskodni' jelentésű szóval, amely orosz jövevényszó (< CV/JHT). — 106. és 261 — 2. 1.: Az itt előforduló ritka szavak nagyrészt megtalálhatók egy tőlem lejegyzett szigvai találós kérdésben: pal jiwp wör, wiyr wiltup úiltán, rapéàti, pwsràti, äw's-äw's ènnaspi-punk 'sűrű fajú erdő, vörös homlokú szakadék, pislog, prüszköl, tátogó-tátogó áll-féle — Fej.' A közlő szerint äwsi 'tátogat'. — 276. 1.: az ÉV. ßütlünsi 'Maulwurf ' szó azért érdemel figyelmet, mert már SzoROKiNnál előfordul (NyK. "XVI, 484) utlajsi 'KPOT' alakban. — 286 — 7. 1.: A FL. lás (MUNKÁCSI laé) egy találós mesében LIIMOLA szerint esetleg osztják jövevényszó a szabályos lós helyett. Mivel azonban a vagilszki és az AL. nyelvjárásban szabályszerű hangtani megfelelés alapján a las alak használatos, lehet nyelv járásközi hatásra gondolni, hiszen az osztják hatás elsősorban a szoszvai és az obi nyelvjárásra erős, a FL.-ra már csak a földrajzi közelség, illetőleg távolság miatt is valószínűbb az ÁL. vagy DV. hatás. Különösen a találós kérdések megfejtésében veszi gyakran igénybe LIIMOLA Munkácsi párhuzamos helyeinek segítségét, máskor pedig rámutat Munkácsi némely téves fordítására. Az orosz —vogul nyelvi érintkezésekre is találunk új adalékokat. így az orosz nyelvjárások vogul jövevényszavainak a száma a következő két adattal bővül: or. Kopn < vog. P. kórRp 'Wald (Weisstannen, Fichten, Birken, Erdboden trocken)' (206 1.) és eana < vog. ÉV., AL., KL. ßäni stb. 'Wald, Gehölz' (210 1.). { A vogul nyelv orosz jövevényszavai is szaporodnak. így például P. ple,sís 'Hűre' < or. 6/ifidb 'ua.' (28., 219 1.); P. siCka 'Dirne' < or. cym 'Hündin' (uo.); TCs."MM• tkäm ~ kiuè'tksm (1. szem. birt. személyraggal) < or. znedKO (90 1. 248 1.) e szónak többi nyelvjárási alakját 1. RLwW. 166); P. peéka ~pieska 'Stein (im Damenspiel)' < or. neuiKa 'ua.' (261. 1.); EV. lükskt 'die Rindengefässe' lükskién 'ihre Rindengefässe' < or. JiyKOUiKO 'der Korb aus Holzspänen, Birkenrinde' (132., 277.1. a vogul szó AL. változatát 1. RLwW. 188); FL. ôlàtï 'Pfannkuchen' < or. OAaduü (egyes számú nom. OAudb 'ua.' 150., 293. L); érdekes, hogy a találós kérdés szórói-szóra megegyezik Munkácsi egy ugyancsak FL. följegyzésével, de annak megfejtésében eredeti vogul szó van: püt-patit-han (VNGy. IV, 387); AK. -lent, KK. léent 'Band' < or. Aenma (162-3., 303. 1., vö. RLwW. 189); EV., AL. präiteni 'steuern', EV. nukpräita%t- 'sich bessern, sich erholen' < or. npaeumb 'führen, lenken, leiten, regieren, verwalten', nonpaeumbca 'sich bessern, sich erholen' (319. 1.); ÉV. äk klukäl 'mit einem Schureisen' < or. KAWKÜ 'Krücke' (182. és 318. 1.); EV. tasi-A 'Schleifstein' < or. monuAO 'ua.'; ÉV. saplätkt (t. sz.) 'Flick' < or. 3ariAamKa 'ua.' (321. 1.); ÉV. karmbn%a 'Ziehharmonika' < or. zapMOHUH 'ua.' A sajtó alá rendezés a Matti Liimolától megszokott gondossággal történt. Sajtóhibát alig találunk a kötetben. A finnugor nyelvtudomány hálás lehet a Finnugor Társaságnak, hogy a nagy tudósnak, Artturi Kannistónak az iitját, valamint az útról hozott gazdag anyag közzétételét lehetővé tette. Több nyelvjárás a Kannisto útja óta elteltfélszázad óta teljesen kihalt (KL., AL., EV., DV.) másokból csak hírmondó maradt (P., AK., T.). így a vogulság egy részének a nyelvét Kannisto gyűjtése őrzi az utolsó följegyzések alakjában, azaz ez a szöveggyűjtemény ma már nyelvemlék. Matti Liimola érdeme az az önfeláldozó szorgalom és alaposság, amellyel az elárvult hagyatékot gondozta, s a finnugor nyelvtudomány és néprajz kutatóinak ezt a pótolhatatlan értékű nyelvi kincset hozzáférhetővé tette. KÁLMÁN BÉLA Carlo Tagliavini: Storia di parole pagane e cristiane attraverso i tempi Brescia, 1963. Morcelliana. XX + 644 1. Az olasz nyelvtudósok közül CARLO TAGLiAviNinek, a padovai egyetem profeszszorának, számos nagy értékű romanisztikai, balkanisztikai és általános nyelvészeti tárgyú mű szerzőjének vannak a magyar nyelvtudománnyal a legszorosabb kapcsolatai. E kapcsolatok azon alapulnak, hogy TAGLIAVINI 1929-től 1935-ig a budapesti egyetemen működött, és kimagasló érdemeket szerzett a magyarországi romanisztika és balkanisztika fellendítésében. Az ő tanítványa volt a román szakon Gáldi László is. Budapesti tartózkodása során TAGLIAVINI érdeklődéssel fordult a magyar nyelvtudomány egyes kérdései T így különösen olasz jövevényszavaink problémái felé. Erről tamískodik egyebek között néhány etimológiai magyarázata; 1. pl. Burcsella (MNy. XXXIII, 254); Fóra! (MNy.