Nyelvtudományi Közlemények 67. kötet (1965)

Tanulmányok - Kálmán Béla: Wogulische Volksdichtung gesammelt und übersetzt von Artturi Kannisto, bearbeitet und herausgegeben von Matti Liimola 159

ISMEBTETÉSEK - SZEMLE 159 hétköznapjairól, életmódjáról, lakásviszonyairól, étkezéséről stb. Megismerkedhetünk azokkal a nehézségekkel, amelyeket utasunknak le kellett küzdenie, hogy munkáját elvégezhesse. Csak egy olyan nyugodt, szívós, munkabíró, magabiztos ember, mint amilyen Artturi Kannisto volt, tudott olyan kezdetleges körülmények közt rendszeresen és célratörően dolgozni. Megismerünk egy érdekes tudós egyéniséget, aki azonban egy kitűnő újságíró adottságával is rendelkezik. Műve nem marad el érdekességben és színességben a nagy utazók nagyközönség számára írt útleírásai mögött. Lehtisalo naplószerű előszavához hasonlóan (Juraksamojedisches Wörterbuch, Lexica Societatis Fenno-Ugricae XIII) Kennisto idézett műve is sokoldalúan gazdagítja ismeretanyagunkat, és új vonással egészíti ki a tudósról és emberről kialakított képünket. KÁLMÁN BÉLA Wogulische Volksdichtung gesammelt und übersetzt von Artturi Kannisto, bearbeitet und herausgegeben von Matti Liimola "VI. Band. Schicksalslieder, Klagelieder, Kinderreime, Rätsel, Verschiedenes. Helsinki, 1963. MSFOu. 134. 335 1. KANNISTO szövegeinek utolsó kötete is megjelent, ezzel viszonylag rövid idő {1951 — 63) alatt befejeződött a Wogulische Volksdichtung hatkötetes sorozata. Ez a hatkötetes mű a legterjedelmesebb vogul szöveggyűjtemény. A szövegek terjedelme fordításukkal együtt meghaladja a kétezer lapot, a hozzájuk fűzött jegyzeteké és magyarázatoké pedig a hétszáz lapot. A szövegek száma majdnem négyszáz, de ezek hosszúsága természetesen igen változó. Az északi nyelvjárásokból van 766 lap szoszvai, 160 felsőlozvai (összesen 45%), a nyugatiakból 1 lapnyi alsólozvai, 214 pelimkai, 17 északi vagilszki (összesen 11%), a kondaiból 823 lap (41%), a tavdaiból 66 lap (3%). Egyáltalában nincs szöveg a középlozvai és a déli vagilszki nyelvjárásból. A kondai szövegek csekély kivétellel két változatban (alsó kondai és közép kondai) vannak meg. A többi kötetről (MSFO. 101, 109, 111, 114, 116) folyóiratunkban már jelent meg ismertetés (ZSIRAI [I.]: LIV, 312; KÁLMÁN [II-III.]: LIX, 239, [IV—V] LXIII, 241). A Wogulische Volksdichtung terjedelemben és a feljegyzés pontossága tekintetében eléri, sőt rendszerint felül is múlja az eddigi legnagyobb finnugor szöveggyűjteményeket, mint például PAASONEN mordvin és BEKÉ cseremisz sorozatát. A Wogulische Volksdichtung hat kötetéhez még majd egy szójegyzék jelenik meg, amely a nagy vogul szótár elkészültéig érdemes segítséget nyújt a kutatóknak a jegyzetekben közölt szóanyag fölhasználásához. A most ismertetendő VI. kötet szöveganyagának első része 28 sorséneket tartalmaz. Nagy részük finn fordítását KANNISTO már 1930-ban közzétette (Suomi V : 10 és Väbäisiä Kirjelmiä LXVI). Számuk meglepően kicsi, hiszen MUNKÁCSI gyűjtésében (VNGy. IV.) 66 fordul elő, és a sorsének mint műfaj még ma is eleven ága az obi-ugor népköltészetnek (vö. VNGy. IV/2, 35). A KANNiSTÓtól följegyzett sorsénekek közt is akad néhány költői szempontból igen szép, sikerült alkotás. A szövegek második csoportjában hat siratóének foglal helyet. Ilyet Munkácsi nem jegyzett föl. — A harmadik csoportba sorolt gyermekfolklórt mondókák (Kinderreime) képviselik; szám szerint 17. Ilyet MuNKÁcsinál is találunk, csak ő az ,,állaténekek" csoportba sorolta be őket. Ebből a műfajból nekem is van néhány mutatványom (pl. Chrestomathia Vogulica 52). — A negyedik rész — adatközlők szerinti csoportosításban — találós kérdéseket tartalmaz. Nagy részük azonos a MuNKÁcsitól följegyzettekkel. A találós kérdés is élő ága még a népköltészetnek; magam is jegyeztem föl néhányat (ChrVog. 52 — 3). — Az utolsó, „vegyes" csoport főleg néprajzi jellegű magyarázatokat, varázsigéket, énektöredékeket és egy esküformát foglal magában. A találós kérdések német fordításban már megjelentek INGRID SCHELLBACH Das wogulische Rätsel (Wiesbaden, 1959) c. munkájában. A majdnem kétszáz lapnyi szöveghez — az eddigi kötetekben követett gyakorlat szerint — jegyzetek és magyarázatok csatlakoznak. Egyes részletkérdésekhez a következő megjegyzéseket fűzöm. 24—6. 1. Az ének lényegében azonos és helyenként szinte szó szerint egyezik (még címében is) egy Munkácsitól közölt sorsénekkel (VNGy. IV, 23). — 39. 1. és kk.; 225. k.: A maii szó jelentése az északi nyelvjárásokban valóban 'klein, jung', de énekszövegekben «ez a szó a kedveskedő -kwe képzőt pótolja, vagy ezzel együtt is jelentkezik. Ilyenkor a jelentése inkább 'lieb, liebenswürdig'. — 246. 1.: A P. sSZ- 'krank sein', sutïtà 'er haut