Nyelvtudományi Közlemények 67. kötet (1965)

Tanulmányok - Kálmán Béla: Artturi Kanniston tutkimusmatkat Siperiassa vuosina 1901–6. 157

ISMERTETÉSEK - SZEMLE 157 Szólnom kell még néhány (részben már említett) közös eredményről és tervről. Elkészült az a nagy karjalai nyelvjárási atlasz, amelynek munkálatait még BUBRIH professzor vezetésével kezdték el a harmincas években. Megjelent több szótár és egy finn nyelvtan, amelyekről Lakó György beszámolójában még mint készülő munkákról olvashatunk. A nyelvtudományi szektor eddig négy cikkgyűjteményt publikált (npH6ajiTHHCKO-(J)HHCKoe H3bi-K03HaHHe) címen. (Kár, hogy nem látták el sorszámmal az eddigi köteteket.) Az eddig megjelent négy kötet, bár terjedelemre ném nagy, tartalomban gazdag, színvonalas munkáról tesz tanúságot. Végül felsorolok még néhány készülő nagyobb munkát. Ezek: a kalinyini karjalai nyelvjárási szótár (BELJAKOV és ZLOBINA), a ,,livvikkoi" karjalai nyelvjárás szótára (MAKAROV), vepsze nyelvjárási szótár (ZAJCEV és MTJLLONEN), ingermanlandi finn nyelvjárási szótár (OLLIKAINEN és POBJRO), a kildini lapp nyelvjárás részletes tudományos leíró nyelvtana (KERT). Rendkívüli élmény volt számomra, hogy személyesen megismerkedhettem a kiváló petrozavodszki kutatókkal. Köszönöm szíves segítségüket és vendégszeretetüket. SZABÓ LÁSZLÓ Artturi Kanniston tutkimusmatkat Siperiassa vuosina 1901 — 6 Päiväkirjamuistiinpanoja ja kirjeitä. Julkaissut Tytti Kannisto. Helsinki, 1963. SUSAik 64/1. 161 1. A tudós utazók között is előkelő helyett foglal el Artturi Kannisto. 1901 és 1906 között csekély megszakítással majdnem öt évet töltött legközelebbi nyelvrokonaink, a vogulok között. Gyűjtőmunkájának eredményeit részben maga tette közzé, de hatalmas szöveganyaga, a hat kötetes Wogulisehe Volksdichtung csak halála után látott napvilágot tanítványának, Matti Liimolának a gondozásában (MSFOu. 101, 109, 111, 114, 116, 134). Kéziratban levő szótára a vogul szókincs eddigi legteljesebb gyűjteménye. Bár beszámolóiból és a szövegkötetek előszavaiból már sokat megtudtunk útjának külső körülményeiről, úti tapasztalatairól, mégis izgalmas olvasmányként hat naplójának és leveleinek e gyűjteménye, amely a tudóst emberi közelségbe is hozza az olvasóhoz. A nagy gyűjtő leányának hálás lehet az utókor e mű közzétételéért. A naplóból pontosan értesülünk Kannisto utazásának lítvonaláról, és arról, hogy mennyi időt töltött egy-egy helyen, kiktől jegyezte le nyelvi anyagát stb. 1901 augusztus végén indult útnak. Szeptemberben ós októberben orosz nyelvi tudását és beszédkészségét csiszolta egy Hacsina nevű orosz városkában. A novembert Tobolszkban töltötte, és a hónap végén ment Pelimbe. Decemberben találkozott az első vogullal. Az év utolsó napjaiban költözött át a részben már vogul lakosságú Verh-Pelimszk egyházas faluba. 19Ô2 januárjától júniusáig a pelimkai vogul nyelvjárást tanulmányozta Verh-Pelimszkben, Masszavában és Versinában. Júniustól augusztus végéig Szotnyikovában, Kamában és Oszjében került sor a vagilszki nyelvjárásra. Az év hátralevő részét Tanysinában és Kuzjinában az alsólozvai nyelvjárás tanulmányozására fordította. 1903 januárjától augusztusáig Nyikito-Ivgyelyben dolgozott közép- és felsőlozvai adatközlőkkel (többek között Munkácsi legjobb nyelvmesterével, Tatjana Alekszejevna Szotyinovával is). A szeptembertől 1904 februárjáig terjedő időben a tavdai nyelvjárás került sorra Janyicskovában, Csandiriban és egy napig Gorodokban. Az év hátralevő részét egészen márciusi hazautazásig a kondai nyelvjárásnak szentelte Nahracsi, Leus, Szatigi és Saim egyházas falukban. Négy hónapot otthon töltött, majd július végén ismét útnak indult, és 1905 szeptember közepén már Szartinjában van, hogy a szoszvai nyelvjárást tanulmányozza. Közben több északi faluba tesz még kisebb kirándulásokat. Júliusban ismét Verh-Pelimszkbe, majd szeptemberben Pelimbe költözik. E helyeken pelimkai és vagilszki gyűjtéseit ellenőrzi és egészíti ki. 1906 november végén tér haza. A naplóban 16, részben eddig kiadatlan fényképet is találunk.