Nyelvtudományi Közlemények 67. kötet (1965)

Tanulmányok - Vászolyi Erik: Adatok egy zürjén nyelvjárás múltjáról és jelenéről 7

12 VÁSZOLYI ERIK gokkal felruházott szabad paraszti település. Többek között ez is magyarázza lakosságának viszonylag gyors gyarapodását. Az úttörő telepesek legfeljebb néhány tucat portát népesíthettek be, ezeknek száma azonban a XVII. század során fokozatosan gyarapodott, és az izsmai szloboda jogait 1627-ben és 1649-ben cári oklevelek erősítik meg. Pedig két tényező is hatott a lélekszám növekedése ellenében. Az egyik a fokozatos szettelepüles Izsma falvából s újabb tanyák, apróbb-nagyobb falucskák alapítása, kezdetben a folyón lefelé, északnak, egészen a Pecsoráig, majd a folyó mentén fölfelé, déli irányban, az Izsma középső és felső folyásának vidékeire. Másodszor pedig a XVII. század elejétől már Szibériába tart a kitelepülök, menekülők áramlása: továbbfolyik a Vim és Udora vidékéről, belekapcsolódik Pusztozerszk és Usz.ty-Cilma orosz—zűrjén keverék-lakosságának népfölöslege, 1638-ban pedig már Izsma falvából is jeleznek Szibériába vándorlókat az oklevelek. Mi űzött el hosszú évtizedeken át száz meg száz magánost és családot aszülőföldjéről? Hiszen Szibéria akkor korántsem a földi paradicsom: zordon klímája mellett a hősi kétségbeeséssel küzdő vogulok, osztjákok, szamojédek, tatárok egyre-másra ismétlődő fölkelései közvetlen életveszedelmet jelentettek orosz és zűrjén jövevénynek egyaránt. Pusztozerszk, Uszty-Cilma és Izsma kivándorlói elsősorban a kenyérhiány miatt fogtak vándorbotot (a gyenge talajviszonyok és éghajlati adottságok miatt földművelésük kezdetleges szinten rekedt meg és kevés gabonát adott, a délebbről importált szem pedig rendkívül drága volt), bár itt is tudunk a kozákok túlkapásairól s egyéb, erőszakos okokról. Ám a szlobodkák lakosait mégis csak a cári menlevelek védték meg sok mindentől abban az időben, a^ Vim és Vicsegda zürjénjeit azonban nem. Hogy pedig mi űzi-kergeti el az utóbbi vidék népét, arra vonatkozólag lássunk néhány szűkszavú adatot a föntebb említett vicsegdai—vimi krónikából (Iszt.-filSzb. i. h.). 1587: Fjodor' nagyherceg ötven vicsegdai és vimi férfit parancsol el kozáknak Tobolszkba, családostul [a teljesítendő határőrszolgálat akkor és ott állandó és közvetlen életveszedelemmel fenyegetett !]. A falujukbéliek viszont tartoztak a szerencsétlen ágyútöltelékeket felszerelni és ellátni [ez az otthonmaradóknak jelentett nehezen elviselhető tehertöbbletet]. 1593: Fjodor nagyherceg vicsegdai és vimi zürjéneket parancsol Pelimbe és Berjozovba közmunkára. [Az életveszedelemről szóltunk már. Az otthoniak viszont nehezen nélkülözhették a férfi munkaerőt, amelynek amúgy sem voltak bővében.] Ugyanakkor újabb hatvan katonát kell kiállítani és felszerelve Szibériába indítani. 1601: orosz és vimi zűrjén férfiakat hurcolnak Mangazéjába „osztrogi sztroityi i goroda krepityi" — tehát erődépítésre, sáncmunkálatokra. A felkelt szamojédok Mangazéjában ezeket az utolsó emberig lemészárolták. Ugyanakkor három, évig (1601 — 1603) irtóztató éhínség és éhhalál tizedeli meg Oroszország és a Zürjénföld lakosságát. Számos zűrjének azon éhségben szertebújdosának — szól a krónika. 1606-tól 1611-ig, amikor lángokban állt egész Oroszország, a az izsmai szlobodka létezéséről, sőt beszámol Izsma jogi státusának rendezéséről is.. Ha ez az adat hitelt érdemlő, akkor a falut mégis csak 1575 előtt vagy legkésőbb azon évben alapították. Kérdés, hogyan értékelhető a krónika jelen közlése. Ezt eldönteni egyéb hiteles történeti kútfők hiánya miatt mi nem tudjuk. Szerencsére a problematikusidőpont pontosabb megállapítása végtére is nem túlságosan jelentős részletkérdés r; a források évszámközlései eltérnek ugyan, de abban megegyeznek, hogy a falu valamikor 1567 és 1585 között keletkezett. Vö. még Iszt.-filSzb. IV, 257 — 271.