Nyelvtudományi Közlemények 67. kötet (1965)

Tanulmányok - Vászolyi Erik: Adatok egy zürjén nyelvjárás múltjáról és jelenéről 7

ADATOK EGT ZÜEJÉN NYELVJÁBAS MÚLTJÁBÓL ÉS JELENÉBŐL 11 neket, és nagy szerencsénkre arról a fontos körülményről is tájékoztatnak, hogy honnan verbuválódtak az északi végek kivándorlói. Ezekből a forrásokból tudjuk, hogy elsősorban udorai (Vaska—-Mezeny vidéki), vimi, alsóvicsegdai s ezekhez képest elenyésző számú sziszolai zűrjén húzódott északra. Sorsuk aligha lehetett volna más, mint ami valóban lett: az elegyedés és végül a XVm. századra felszívódás Pusztozerszk és Uszty-Cilma orosz lakossága között. De egykori jelenlétüket többek között a pusztozerszki és uszty-cilmai orosz nyelvjárásokban hagyott nyelvi nyomok is igazolják: nem csupán jelentős zűrjén eredetű jövevényszóréteg, hanem zűrjén nyelvi hatások a helyi orosz dialektusok hangrendszerében, hangsúlyviszonyaiban stb. (LASUK 90). A zűrjének megjelenése a pusztozerszki és uszty-cilmai telepesek között témánk szempontjából több lényeges tanulsággal jár. Rávilágít arra, hogy a XVI. században, különösen annak második felében a zűrjének közül számosan kerekednek föl s hagyják oda évszázadok óta hagyományos lakó-, halász- és vadászterületüket. A vándorlás iránya egyértelműen a távoli és lakatlan északi végek felé mutat, s ez összefügg a népáramlás okaival (IV. Iván cár uralkodása a széleskörű reformok s a háborúskodások sorát hozza, melyeknek következtében hallatlanul megnövekednek a parasztságot sújtó feudális terhek). Igen lényeges körülmény, hogy az elvándorló zűrjének zöme az Udora, Vim és az Alsó-Vicsegda mellékéről indul útnak. A népesség jelentős hányadának felkerekedése ezen vidékekről a jelzett időtől kezdve évtizedről évtizedre mégismétlődően, újabb és újabb hullámokban folytatódik végig a XVII. század folyamán is (akkor már gyakran Szibéria lesz a cél, mint erre alább még visszatérünk). Mindez azért igen lényeges számunkra, mert ugyanezen tényezők munkálják az izsmai zürjénség kialakulását is. Az Izsma folyót és medencéjét a gyakran távoli vidékekre elbarangoló zűrjén vadászok és halászok, az Urálon inneni és túli vogulokhoz el-ellátogató zűrjén segédcsapatok, hadi népek régóta ismerhették. A folyó mentén semmiféle népesség nem telepedett meg, legfeljebb olykor-olykor húzódhattak errefelé nomád tundrái jurák-szamojédok. Ezt a vidéket érintetlenül hagyta a XVI. századi orosz kolonizáció is: az; uszty-cilmai szlobodka határterülete nagyjából éppen az Izsma folyó torkolatát érintve húzódott a Pecsora mentén. Kívül esett ez a táj a zűrjén végeken is, egészen addig, amíg meg nem indult a föntebb vázolt elvándorlás. Az Udora, Vim és Alsó-Vicsegda elköltözői a XVI. század első felében s részben később is Pusztozerszkbe és Uszty-Cilmába tartanak, ahol oroszokkal vegyesen telepednek meg. A század második felében azonban, amikor a népmozgás még nagyobb hullámokat vet, megjelennek és otthont alapítanak az első zűrjének az Izsma partján is. Lábukat a folyó alsó szakaszán, jól kiválasztott helyen vetik meg, tisztes távolságra az uszty-cilmai határtól. Ekként születik meg Izsma falva a hasonnevű folyó partján. Az alapítás évét egyes források 1567-re, mások 1572-re teszik, L. P. LASUK pedig az 1575—1585 közötti évtizedre.19 Uszty-Cilmához hasonlóan Jzsma falva is szlobodka lett, tehát különféle kedvezményekkel, kiváltsá-19 Vö. Komilszt. 77;

LASUK 97 — 99. — Ebben és hasonló kérdések megítélésében egy szovjet történész előnyösebb helyzetben van, mint egy magyar nyelvész. L. P. LASTJK érvelése Izsma megalapítását illetően igen meggyőző. Egy rendelkezésemre álló újabb adat azonban mégis elgondolkodtat. A vimi—vicsegdai krónika, amely a XIV. szazad végétől a XVII. század elejéig sok fontos adatot közöl a zürjénségről, 1575-ben már tud