Nyelvtudományi Közlemények 67. kötet (1965)
Tanulmányok - Vászolyi Erik: Adatok egy zürjén nyelvjárás múltjáról és jelenéről 7
10 VÁSZOLYI ERIK A zürjénség történetét tárgyaló munkák tekintetében nem vagyunk •éppen elkényeztetve: e témakörről alapos, igényes összefoglaló mű tudomásom szerint a mai napig nem jelent meg. A részletkérdések sorával foglalkozik vagy érinti azokat számos szovjet történettudományi mű, melyeknek zöme számunkra nehezen érhető el, a levéltári és egyéb forrásanyag pedig csaknem hozzáférhetetlen. Az adott kérdést illetően két szakmunkát forgathatunk haszonnal. Az egyik a mai zűrjén autonóm köztársaság történelmének vázlata,15 a másik pedig L. P. LASUK kiváló, korszerű és igényes monográfiája a Pecsora medencéjének történelméről.16 Megkíséreljük összegezni azt, amit forrásaink alapján az izsmai zürjénség kialakulásáról és sorsáról ma tudunk. Az oroszok — pontosabban a novgorodiak — már a XII. századtól kezdve, ha ugyan nem korábban, ismerték a zürjénség szállásterületeit. A kezdetben kereskedelmi jellegű érdeklődés a XIII. századtól fokozatosan hódító törekvéssé válik, először Novgorod, majd a XIV. század második felétől kezdődően a moszkvai fejedelemség részéről. Ennek útját egyengeti 1379-től a Dmitrij Donszkoj moszkvai fejedelem sugalmazására meginduló keresztény hittérítés is (Komilszt. 58). Az ekkori és későbbi orosz történeti kútfők, Epifanij Premudrij krónikájától17 kezdve az oklevelek során át a korábbinál is pontosabban feltérképezik a zűrjén nemzetségek és törzsek szállásterületeit. Pontosan, mert erre a hol békés, hol kevésbé békés eszközökkel élő terjeszkedésnek, hódításnak szüksége van (Komilszt. 46; LASUK 96). Az egyik jelentős zűrjének lakta vidék a Káma felső folyásának íve; ezt jelölik az orosz források Perm Velikaja néven. A többi zűrjén szállásterület egy ettől északnyugatra hajló karéjban helyezkedik el: a Sziszola folyó vonalán egészen a Vicsegdáig s onnét nyugatabbra, a Vicsegda alsó folyása, s északabbra, a Vim folyó mentén, valamint a Vaska és Mezeny folyók felföldjein (a Vicsegda—Vim—Vaska— Mezeny vidékét nevezik az orosz kútfők Perm Vicsegodszkajánsik). Ettől északabbra és keletre az egész XV. század folyamán nem találunk zürjeneket — így az Izsma folyó mellékén sem. A zűrjének mindössze ismerkednek ezekkel a térségekkel, de nem a betelepedés szándékával: ott látjuk őket a vogulok ellen vezetett orosz csapatok soraiban csakúgy, mint békésebb vállalkozásokban (például 1491-ben a Cilma folyóra indított, ezüstöt és rezet kutató expedícióban jelentős számú zűrjén férfi vett részt, vö. LASUK 69). Az északi végeknek, a Pecsora alsó szakaszának úttörő telepesei a XVI. században oroszok. Két jelentős kirajzásról tudunk: az első 1500 körül Pusztozerszk erődjének megalapítása (a mai Narjan-Mar alatt), a másik Uszty-Cilma szïobodka18 létrejötte 1544-ben a Pecsora jobb partján, a Cilma folyó torkolatával átellenben. Az alapító oroszok mellett azonban hamarosan mind a két északi telepen feltűnnek zűrjének is, akiknek beáramlása különösen az 1560 — 1570-es évektől erősbödik (Komilszt. 78; LASUK 73—74). Az orosz oklevelek egészen a XVII. század legvégéig számontartják a pusztozerszki és uszty-cilmai zürjó-15OiepKH no HCTopnn KOMH ACCP. CbiKTMBKap, 1955. Rövidítése a továbbiakban: Komilszt. 16OiepK STHHHecKOH HCTopHH nenopCKoro Kpan. CbiKTbiBKap, 1958. Rövidítése a továbbiakban: LASUK. 17 >KnTHe CBHToro Ore^aHa eriHCKona üepMCKoro. C.-rieTep6yprb, 1897. 18 A szloboda vagy szlobodka különféle kedvezményeket, kiváltságokat nyert szabad parasztok települése.
