Nyelvtudományi Közlemények 66. kötet (1964)

Tanulmányok - Kiss Lajos: cirill 243

244 ISMERTETÉSEK - SZEMLE CJioBapb >KHBoro BeJiHKOpyccKoro H3HKa. I—IV. MocKBa 1863—1866. CI16. — MocKBa 21880—1882,

3

1903—1909.

4

1912—1914.).

Dal' szótárának tájszavai között nagy számmal vannak olyanok is, melyek Dal'nak vagy másoknak a saját gyűjtéséből származnak és ekkor kerültek először szótározásra. Minden szempontból a legmegbízhatóbb és a tájszavak tekintetében is a leggazdagabb e szótárnak a III. és IV. kiadása, melyet J. Baudouin de Courtenay szerkesztett. A benne feldolgozott szavak száma a 220 000 körül jár. Ennek a hatalmas szómennyiségnek mintegy fele népnyelvi jellegű (tájszavak, mesterségszavak, a városi népnyelv szavai stb.). DAL' szótárát számos kisebbnagyobb regionális tájszótár követte. Majdnem mindegyik egy-egy északorosz nyelvjárásnak a tájszóanyagát tartalmazza. A legjelentősebb északorosz tájszótárak sorában meg kell említeni A. I. PODVYSOCKIJ arhangelszki (1885.), P. I. JAKTJSKIN jaroszlavli (1896.), G. I. KTJLIKOVSKIJ olonyeci (1898.), I. T. SMIRNOV kasini (1901.), V. VOLOCKOJ roszt.ovi (1902.), A. GRANDILEVSKIJ holmogori (1907.), N. M. VASNECOV vjatkai (1907.), M. K. GERASIMOV cserepoveci (1910.) szótárát. A délorosz nyelvjárások tájszótárai közül A. V. MIRTOV doni szótára (1929.) a legszámottevőbb. A fehérorosz nyelvterülettel érintkező orosz nyelvjárások szempontjából fontos V. IST. DOBROVOL'SKIJ szmolenszki szótára (1914.). A kaleidoszkópszerűen változatos szibériai orosz nyelvjárásoknak a szókincsébe, melyeknek a legrégibb rétege XVI—XVIII. századi északorosz telepesekre vall, PATKANOV és ZOBNIN tobolszki szójegyzéke (1899.), valamint V. G. BOGORAZ kolimai táj szótára (1901.) nyújthat betekintést. Ha az orosz regionális táj szótáraknak ehhez a korántsem teljes felsorolásához hozzávesszük a folyóiratok, évkönyvek stb. közleményeiben szétszórt óriási tájszóanyagot és a kéziratban fekvő gyűjtéseket, elképzelhetjük, milyen fáradságos munkát kell végeznie annak a kutatónak, aki az orosz nyelvjárások szókincsével foglalkozik. A külföldi kutatónak még a nyomtatásban megjelent nagyobb szótárak sem állnak mindig rendelkezésére,. pedig finnugrisztikai, turkológiai stb. célokból is égető szükség volna rájuk. Mindenképpen megérett tehát a helyzet arra, hogy új általános orosz tájszótár foglalja össze és tegye hozzáférhetővé a XIX. és XX. századi orosz tájszótárak és kéziratos gyűjtések anyagát. Ez lesz a feladata annak az új orosz táj szótárnak, amelynek elkészítése a Szovjet Tudományos Akadémia Orosz Nyelvtudományi Intézetének a tervmunkái között szerepel. A vállalkozás részletes Tervezetét F. P. Filin, a kiváló leningrádi dialektológus és nyelvtörténész dolgozta ki. A Tervezet tüzetesen tárgyalja az új szótár feladatát, címszóanyagát, kronológiai kereteit, forrásait, a kartotékcédulák megírásának és rendezésének gyakorlati kérdéseit, továbbá a szócikkek összeállításának lexikográfiái elveit. 41 lapnyi terjedelemben próbaszócikkeket is közöl. A Tervezet szerzője szerint az új orosz tájszótárnak a lehetőséghez képest teljes képet kell adnia a XIX. és XX. századi orosz táj szókincsről, és szervesen kell illeszkednie ahhoz a nagyszabású lexikográfiái komplexumhoz, amelyet a készülő vagy tervbe vett orosz nyelvtörténeti szótárak alkotnak: 1. a XI—XIV. századi óorosz nyelv szótára* 2. a XV—XVTI. századi orosz nyelv szótára; 3. a XVLTI. századi orosz nyelv szótára; 4. a XIX—XX. századi orosz irodalmi nyelv történeti szótára, összegeznie kell a következő fontosabb forráscsoportokat: 1. az Orosz Nyelvtudományi Intézet lexikális archívumában található, mintegy 150—200 ezerre becsült táj szóanyagot; 2. a nyomtatásban közzétett tájszótarak, táj szójegyzékek stb. anyagát; 3. a szerkesztőség számára elérhető helyen őrzött kéziratos táj szógyűjtések anyagát; 4. a dialektológiai tárgyú kandidátusi disszertációkhoz csatolt szótári mellékletek anyagát. Helyszíni gyűjtést a szótár szerkesztősége nem szándékozik végezni. A szótárban felölelendő tájszóanyag alsó időhatárát 1800-ban állapítja meg a Tervezet. Ezt az időpontot az teszi indokolttá, hogy a tájnyelvi gyűjtések csupán a XIX. század elején kezdtek rendszeresebbé válni. A szótár felső időhatára a szerkesztésnek, illetőleg a megjelenésnek az idejével lesz azonos. Elvileg valamennyi orosz nyelvjárás táj szóanyagának bele kell kerülnie a szótárba, de bizonyos egyenetlenségek előreláthatok. Az északorosz nyelvjárások tájszóanyaga sokkal alaposabban fel van gyűjtve, mint a délorosz nyelvjárásoké. A legkevésbé a szibériai és a távolkeleti orosz nyelvjárások szókincse ismeretes. Az új orosz tájszótár differenciális dialektológiai szótár lesz, tehát olyan, amelyik csupán a tájszavakat, azaz a nyelvjárásoknak az irodalmi és köznyelv szókincsétől eltérő lexikális elemeit^ veszi figyelembe. Minthogy pedig a tájszónak a nyelvészeti irodalomban is szokásos, közkeletű meghatározása — „olyan szó, amely csak egy vagy több nyelvjárásban használatos" — annyira általános, hogy a lexikográfiái gyakorlatban félreértéseket, zavarokat okozhat, a tájszó fogalmának új, szabatos és egyértelmű definíciójára van a szerkesztőségnek szüksége. F. P. FILXN felfogása szerint tájszóról akkor beszélhetünk, amikor az illető szó az alábbi két kritérium mindegyikével ren-