Nyelvtudományi Közlemények 66. kötet (1964)

Tanulmányok - Kiss Lajos: cirill 243

ISMERTETÉSEK - SZEMLE 245 delkezik 1. a nyelvterületen belül izoglosszája van, azaz a használata területileg körülhatárolható; 2. nem tartozik bele a mai irodalmi és köznyelv szókészletébe. Ezt az utóbbi megszorítást F. P. FILIN azért tartja szükségesnek, mert az egyes nyelvjárásoknak nem kevés olyan, sajátos szavuk van, amelyek az idők folyamán utat találtak az irodalmi ás köznyelv szókincsébe is. Az irodalmi nyelvben meghonosodott AÚamb 'ugat' például bizonyos nyelvjárásokban ól csupán; sokfelé a őpexámb 'ua.' igét használják helyette. Hasonló a helyzet az irodalmi nyelv pwcamb 'nyerít' (vö. nyj. eozomámb 'ua.'), óneHb 'nagyon' (vö. nyj. dföyice, eopá3do, nopámo 'ua.'), naeÓ3 'trágya' (vö. nyj. no3ëM, na3ëM, •03ëM 'ua.') stb. szavaival is. A Jianmb típusú szavak ki fognak maradni a tervezett orosz tájszótárból. Ez feltétlenül sajnálatos abból a szempontból, hogy a szótárból nem lehet majd választ kapni arra a rendkívül érdekes kérdésre, milyen arányban vett részt ennek vagy annak a nyelvjárásnak a szókincse az orosz nemzeti nyelv legfontosabb és legértékesebb változatának, az irodalmi nyelvnek a kialakításában. Be kell azonban látni, hogy az izoglosszával rendelkező irodalmi és köznyelvi szavak felvétele a szótárba nagymértékben megnehezítené a szerkesztők munkáját és szerfölött megnövelné a szótár terjedelmét. Az efféle „tegnapi táj szavak" izoglosszáinak megállapításához nyelvatlaszt kell használni: hátha szerepeltek a kérdőíven. A tájszavakat F. P. FILIN a következőképpen osztályozza: I. az irodalmi ós iöznyelv szavaitól morfológiai és fonetikai felépítésükben, azaz anyagi megformálásukban eltérő szavak,, melyeket lexikális táj szavak nak lehetne nevezni; II. a megfelelő irodalmi és köznyelvi szavaktól jelentésükben eltérő szavak, melyek szemantikai tájszavak nak nevezhetők. Ez az osztályozás csupán annyiban Jdilönbözik a magyar nyelvtudományban SZINNYEI JÓZSEF Magyar Táj szótára óta alkalmazott hármas felosztástól — 1. tulajdonképpeni tájszavak; 2. jelentésbeli tájszavak; 3. alak szerinti tájszavak —, hogy a lexikális táj szó elnevezés alá vonja mindazt, amit mi „tulajdonképpeni tájszó" és ,,alak szerinti tájszó" névvel szoktunk jelölni. A lexikális tájszavak kategóriáját F. P. Filin így tagolja tovább: 1. olyan töveket tartalmazó szavak, amelyek hiányzanak az irodalmi nyelvből (pl. eójma 'gyapjú', JIÓHU 'tavaly', K6ÓAUÜ 'csenevész, satnya'); 2. az irodalmi nyelvben is meglevő tövekből alakult, különleges jelentésű szavak (pl. cy3ëM 'mocsaras erdőség', Hácepdtca 'harag, rosszindulat', pócmumbcH '<tyúk> tojni készül'); 3. olyan szavak, melyeknek a tövük és jelentésük egyezik az irodalmi nyelv megfelelő szavaiéval, az affixumuk vagy affixumaik viszont mások (pl. HepHÚqa, HepHűza 'fekete áfonya', vö. nepHÚKa 'ua.'; 3ázopodb, 3azopóda, 3azopódKa, mzopódllHa 'sövény', vö. ú3Zopodb 'ua.'); 4. olyan szavak, amelyek szabályokba nem foglalható, fonematikus jellegű hangtani és alaktani eltéréseket mutatnak az irodalmi nyelv azonos tövű, affixumú és jelentésű megfelelőihez képest •(pl. upOKá 'rozsda', vö. pofca 'ua.'; AMHHÓÜ, 'ón-, ónból készült', vö. OAO6HHHUÜ 'ua.'; náxMypHbiu 'borús', vö. nácMypHUÜ 'ua.'). Az új orosz tájszótár címszavai között az eredeti orosz szavak mellett a nyelvjárások jövevényszavai szintén helyet kapnak, még akkor is, ha csupán szűk területen élnek és idegen nyelvi származásuk nyilvánvaló. Vonatkozik ez a nemrégiben eloroszosodott etnikai csoportok tájszavaira is. Ilyenek például az uráli Pelim (IlejibiM) folyó mentén beszélt nyelvjárásoknak a vogul jövevényszavai, amelyeket A. K. Matvejev jegyzett föl 1955—1957-ben: eóem 'áradáskor víz alá kerülő rét', vö. vogul oum, oum 'ua.'; motu, com 'patak', vö. vogul coc 'patak, nedves horhos'; A$ma 'erdei folyóba zuhant fákból keletkezett torlasz', vö. vogul AÓnctl 'ua.'; ÜÓXAO. 'napon szárított sózott hal', vö. vogul êxAbi 'ua.' (0UAUH, npoeicr 139). Tulajdonnevek a tervezett szótárban nem lehetnek címszavak. Az egyes szócikkek végén azonban kiegészítésképpen fel fogják sorolni azokat a helyneveket, amelyek a tárgyalt köznévből alakultak. A szócikkek végén szükség esetén történeti, néprajzi és egyéb felvilágosítás, jövevényszavak esetében pedig etimológiai magyarázat is lesz. A tervezett szótár szócikkeinek a felépítése nagyjából az újabb orosz értelmező szótárakéra emlékeztet azzal a különbséggel, hogy a címszó egyes jelentéseit a földrajzi elterjedés megadása követi, feltüntetve a forrást és évszámot is. A szóhasználatot a forrásokból vett példamondatok szemléltethetik. A szócikkekből megtudhatók a címszavak nyelvtani, hangsúlyozási stb. sajátosságai, valamint a velük alkotható állandósult szókapcsolatok. A gondosan kidolgozott próbaszócikkek, melyek között 5—8 lapnyi terjedelműek is vannak, arról győzik meg az olvasót, hogy az új orosz tájszótár ügye tudományos felelősségérzettől áthatott és magas színvonalbeli követelményeket támasztó szakemberek kezében van. A nacád 'hajófajta' szócikke a magyar szókincs szláv elemeinek a vizsgálatához is becses adalékokat szolgáltat. A homonimák szétválasztására azonban néhol jobban kell ügyelni. A sokjelentésű Anda 'irtványföld; stb.' 11—15. jelentéseként