Nyelvtudományi Közlemények 66. kötet (1964)

Tanulmányok - Kiss Lajos: cirill 243

ISMERTETÉSEK - SZEMLE 243 várhatja KNOBLOCHtól az olvasó. Ha itt-ott régebbi korokra történik utalás (vö. Ableitung [seit Schottel 1641], akkor is elsősorban a német nyelvészet múltjáról van szó. Az ókori grammatikai hagyomány felé csak szórványosan történik kitekintés (vö. ugyancsak Ableitung Dionysios Thrax, Platon és Apollonios Dyskolos említésével). A kezünkben levő 1. füzet 5 íven a (phonetische) Akustik szócikkig jut el (sajnos, az utóbbinak szövege mindössze 4 sor !). Ha a címszóanyagot a Marouzeauéval öszevetjük, a haladás kétségtelenül ugrásszerűnek tűnik: Marouzeaunál még hiányzott -—• hogy csak néhány szót említsünk — a mobile, a-Mode, Abbildetendenzen, Abengung, Abessiv(um), Abessiv(us), Abfolge der Lauten, Abgrenzung, Abhängigkeitskompositum stb. Mindezzel MAROTJZEATJ a megvizsgált részben csupán 1—2 „pluszt" tud szembeállítani: ilyen például Abhängig, illetve Abhängiger Casus (= cas oblique). A felvett anyag tehát kétségtelenül gazdagabb és változatosabb. A finnugor nyelvészek és a kaukazológusok annak is örvendhetnek, hogy Knoblochnál megvannak olyan nem indoeurópai esetnevek, mint pl. a Marouzeau-tól kihagyott Adessiv(us). További jelentős mozzanat a legfontosabb szócikkek tartalmi bővülése. Marouzeaunál az Ablaut, Apophonie és Alternance phonétique cikkek együttesen sem tesznek ki annyit, mint Knoblochnál az Ablaut cikk, a szó összetételeivel együtt.2 Azt persze kevésbé helyeselhetjük, hogy az Ablaut fogalma váratlanul a finnugor fokváltakozással keveredik (12); a két jelenséget másutt — pl. az Alternationen szócikkben — jobban lehetett volna rokonítani. Gombocz Zoltán az Ablauthoz hasonló jelenségnek csak az olyan o~íí~o váltakozást tartotta, aminőt az alj szik ~* ál/om AJ ol/t esetében tapasztalunk. Még alaposabb és mélyrehatóbb a gyarapodás az Adjektivum cikkben, ahol Knobloch szemantikai osztályozása sokkal tagoltabb, mint a konvenciókhoz jobban ragaszkodó Marouzeau-é. Meglepő azonban a melléknévnek mint szófajnak a nem fogalmához való kötése több szerző, elsősorban G. Scarpat nyomán.3 Említést érdemelt volna, legalább utalás formájában, a melléknév helyének kérdése is a jelzős szintagmában. Problematikusnak látjuk némely szócikk túlságos széttagoltságát; az Akkusativ ,,főszócikk" után tipográfiailag egyenrangú részként következik Akkusativ, absoluter ; Akkusativ, adnominaler, stb. E vitatható tagolás ellenére örvendünk azonban annak, hogy Knoblochnál megvan többek közt a latinból is jól ismert Accusativus interiectionis (vagy exclamationis, pl. Vergiliusnál: ,,0 fortunatos nimium . . . agricolas"), amelyről korábban Marouzeau, klasszika-filológus létére, legalábbis Lexique-jában megfeledkezett. A szótár további füzeteit nagy érdeklődéssel várjuk; fontos pozitív vonásai joggal fokozzák fel vele szemben támasztott igényünket. GÁLDI LÁSZLÓ <í>. n. 4>HJIHH: IIpoeKT «CjiOBapji pyccKHX Hapo/jHbix roeopOB» MocKBa—JleHHHrpaA, 1961. H3AaTejibCTB0 AKaAeMHii HayK'CCCP. 199 1. Az első — és ez ideig egyetlen — általános orosz tájszótárt 1852-ben adta ki az Orosz Tudományos Akadémia (OnbiT oSnacTHoro BejiHKOpyccKOro CJiOBapn, H3AaHHbiH BropbiM OTAejieHHeM HMIT. AKa^eMHH Hayi<. CI16. 1852.). A hat évvel később megjelent pótkötettel együtt (XJonojiHeHne K Onbny oÖJiacTHoro BejiHKopyccKöro cjiOBapn. Urämie BToporo OTAeneHHH HMIL AKAÊMHH HayK. CI16. 1858.) e szótár címszóanyaga megközelítette a negyvenezret. Tulajdonképpen azért készült, hogy az orosz nyelvjárások szókincsének bemutatásával kiegészítse az orosz irodalmi nyelvnek 1847-ben közzétett akadémiai szótárát (CnOBapb qepKOBHO-CJiaBHHCKoro H pyccKoro íJ3biKa, cocTaBJieHHbifi BTOpbiM OTAejieHiieM Wmn. AKaAeMHH Hayi<. I—IV. CII6. 1847.). Számos fogyatékossága ellenére jelentős szerepe volt az orosz nyelvjárások szókészlete iránti érdeklődés fokozásában ós a gyűjtőmunka élénkebbé tételében. A mai kutató azonban a legtöbb esetben könnyen nélkülözheti munkájában. Az 1852—1858. évi tájszótár címszavainak jó háromnegyed része megtalálható ugyanis V. I. Dal' szótárában, amely a XIX. századi orosz nyelv szókincsének eddig legteljesebb gyűjteménye B. H. J\\Jlh, TOJIKOBMH 2E ponton KNOBLOCH már támaszkodhatott E. ISING tudománytörténeti alapvetésére: Die Begriffe 'Umlaut' und 'Ablaut' in der Terminologie der frühen deutschsprachigen Grammatik. Sb Berlin, 1955, 3. 3 ,,G. Scarpat, in ANTIA2P0N Hugoni Henrico Pauli oblatum, Genua 1956 erkennt das wesentliche Merkmal des Adjektivs darin, dass es kein eigenes Genus besitzt, wie jedes Substantivum, sondern in dieser Hinsicht dem determinierten Substantivum übereingestimmt ist" (38). 16*