Nyelvtudományi Közlemények 66. kötet (1964)

Tanulmányok - Vértes O. András: Proceedings of the Fourth International Congress of Phonetic Sciences 226

226 ISMERTETÉSEK - SZEMLE Érdekes lett volna egybevetni a szerzők eredményét külföldi vizsgálatoknak egyező vagy eltérő eredményével. (ELEKFI LÁSZLÓ ugyancsak meglehetősen széles szórást tapasztalt az objektív frekvencia-menet megítélésében hasonló kísérleteinél, vö» Vizsgálatok a hanglejtés megfigyelésének módjaihoz. Nyelvtudományi Értekezések 34. sz. Budapest, 1962. A hamburgi fonetikai laboratóriumban végzett vizsgálatoknál a tapasztalt szórás kisebb volt. Vö. Sprechmelodie als Ausdrucksgestaltung. Szerk. O. VON ESSEN Hamburger phonetische Beiträge 1. Hamburg 1952.) A szerzők véleménye szerint a dallamhallás az akusztikai jel impulzus-számán alapul. FLANAGAN kísérletei arra mutatnak, hogy ez csak akkor van így, hogyha az impulzusok száma nem éri el a 100-at másodpercenként (vö. On the Pitch of Periodic Pulses: JAcSocAm XXXII-1960, 1308—1328, FLANAGAN és N. GUTTMAN, Pitch of Periodic Pulses without Fundamental Component: JAcSocAm XXXII-1960, 1319—1328). A kitűnően szerkesztett, szépen kiállított kötethez hanglemezt is mellékelt a kiadó. FÓNAGY IVÁN Proceedings of the Fourth International Congress of Phonetic Sciences held at the University of Helsinki 4—9 September 1961 Edited by ANTTI SOVIJÄRVI and PENTTT AALTO. The Hague, 1962. Mouton & Co. XXIX -\- 825 1. Janua Linguarum. Studia memóriáé Nicolai van Wijk dedicata. Séries major. X. 1. A kongresszusi előadások hatalmas anyagát — a száznál több értekezést — három főrészben csoportosították: A) akusztika és fiziológia, B) a fonetika lélektani szempontjai, C) fonetika és fonológia. Finnugrisztikai szempontból ismertetvén a kötetet, elsősorban arról a néhány előadásról szólunk, amely egy vagy több finnugor nyelv hangjait vizsgálja. Az itthon működő magyar fonetikusok közül csak TARNÓCZY TAMÁS adott elő: ún. beszédkórus-módszerével 3 magyar férfi és 3 magyar nő egyéni beszédspektrumát elemezte (Über das individuelle Sprachspektrum: 259—64). Ügy vélem, hogy ezzel a módszerrel a nemek lélektanának hangtani vetületeit is jobban megismerhetjük, s választ kaphatunk — például — arra is, hogy mi a férfi és a női hangmagasság viszonya az egyes nyelvekben. ANTTI SOVIJÄRVI „Röntgenkinematografisch-akustische Untersuchungen über die Artikulation der Diphthonge" című tanulmányának (111—28) több eredménye már ismeretes a finnugor nyelvészet művelői előtt, hiszen a budapesti finnugor kongresszuson 1960 szeptemberében hallhattuk a szerző hasonló témájú fölolvasását. A finn ai, äir ei, au, iu és ie diftongusok átmenetének vizsgálatakor megállapította, hogy a nyelv mozgásának sebessége az ai átmenetekor a legnagyobb ; ezt a körülményt — természetesen — azzal magyarázza, hogy e kettőshangzó két elemének geniolingualis helyzete között nagy a különbség. Másik fő eredménye, hogy az átmenet formánsstruktúrájának változása (egy-egy filmkockán) annál nagyobb (merkbarer), minél gyorsabbak a geniolingualis mozgások; az első helyen itt is az ai diftongus van. Ez utóbbi vizsgálatba csak olyan kettőshangzókat vont bele, amelyeknek mindkét eleme vagy labialis, vagy illabiális. PAAVO RAVTLA a finn, az észtésa lapp nyelv kvantitásviszonyait tanulmányozza, legfőképpen egy elméleti szempontból: érvényes-e rájuk Trubeckoj bináris kvantitás-elmélete. Következtetése szerint a finnugor nyelvek menynyiségi hangviszonyai „nem ellenségei" a bináris elméletnek. (Quantity and Phonemic Analysis: 490—3.) Az észt anyanyelvű ILSE LEHISTE hozzászólása szerint a hármas kvantitás rendszere igenis megvan az észtben, s az a kérdés, hogy hány releváns hosszúsági fok van egy nyelvben, nem dönthető el szegmentális síkon (493). ILSE LEHISTE egyébként az észt időtartamok kérdését érinti Acoustic Studies of Boundary Signals c. tanulmányában is (178—87; a második és a harmadik hosszúsági fok közti különbséget 1. főleg a 179. és a [182.] lapon). GEORG LUV dolgozata már a címében is ellentétben van az előbb említett bináris fölfogással: On the Quantity and Quality of Estonian Vowels of Three Phonological Degrees of Length (682—7.). Kutatása során 994 mondatról készített kimogrammot, 95 mondatról pedig oszcillogrammot. Ezeken kívül 200 röntgenképpel, 1205 palátogrammal, 600-nál több hangspektrummal és más módon is ellenőrizte eredményeit. A három hosszúsági fok egymáshoz való viszonya (hangsúlyos szótagok-