Nyelvtudományi Közlemények 66. kötet (1964)

Tanulmányok - Vértes O. András: Proceedings of the Fourth International Congress of Phonetic Sciences 226

ISMERTETÉSEK - SZEMLE 227 ban): 100 : 172 : 202. Érdekes, hogy a hangsúlytalan szótagokban levő hosszúsági fokoknak az aránya fordított a hangsúlyos szótagokban levőkéhez képest. Míg a hangsúlyos szótagokban az I., a II. ós a III. hosszúsági fokozatú vokálisok átlagos időtartama rendre: 118,8; 204,4; illetőleg 240,4 ezredmásodperc, addig a hangsúlytalan (második) szótagoknak ugyanezen adatai: 162,9; 127,1; illetőleg 93,1 ezredmásodperc. Azért is érdekesnek tartjuk a három fokozat nyelvi kihasználását, mert az észt beszédsebesség aránylag nagy. A magyar és a francia beszéd gyorsaságának összehasonlításakor ugyanis megemlítették, hogy a gyorsan pergő franciában nincs olyan kvantitásrendszer, mint a lassúbb, tempósabb magyarban. A három hosszúsági fokozathoz a vokálisoknak más-más hanglejtése fűződik, s a kvantitatív jegyekhez a beszélőszerveknek más-más mozgása egyéb minőségi különbségeket is társít. Érdekes az a megállapítás, hogy az egymástól jelentősen különböző I. és II. hosszúsági fokozathoz kisebb minőségi különbségek társulnak, mint az egymáshoz közel álló II. és III. kvantitatív fokhoz. Úgy gondolom, hogy itt a nyelvfejlődés bizonyos elemeinek „természetes kiválasztódásáról" van szó. A szerző vizsgálta a magánhangzók különféle átmeneti szakaszait is, amelyek — mint „redundáns" megkülönböztető" elemek — eltérő módon viselkednek a három hosszúsági fokozatban. Az átmeneti szakasz fontossága különben a kongresszusnak más előadásaiból is kitűnik (vö. PIERRE DELATTRE: Le jeu des transitions de formants et la perception des consonnes. 407—17; W. TSCHESCHNER: Verfahren und Ergebnisse der Analyse deutscher Vokale und Konsonanten. 280—98,, különösen: 294). Az oppozíciókat illetően hadd idézzük ROMAN JAKOBSON előadásának befejezőmondatából ezt az elvi jelentőségű kijelentést: „Per definitonem every distinctive opposition is binary ..." (The Phonemic Concept of Distinctive Features. 454). ILSE LEHISTE már idézett tanulmánya a többi között az észt és az általános hangtannak egy másik érdekes kérdésével foglalkozik: a szótaggal. A szótaghatárokat subglottalis és egyéb mérésekkel állapította meg, majd összehasonlította az észt és az angol szótaghatárok jellegét, valamint szerepót. Elvi kérdést érint, mikor vizsgálódása nyomán kijelenti, hogy a szótag fonológiai alapegység (,,In Estonian, the syllable constitues the basic phonological unit"). BOHUSLAV HÁLA nem éppen könnyedén ható új meghatározása szerint is alapegység a szótag (mégpedig fonetikai): ,,La syllabe est l'unité phonétique fondamentale du langage parlé, produite par chaque mise isolée en phonation des cordes vocales, rendue possible par le passage des organes d'articulation de la position de stricture à celle d'aperture et modifiée au passage des cavités sus-glottiques, notamment de la cavité buccale, sous formes de diverses productions sonores" (La nature phonétique de la syllabe: 418—27). L. még A. ROSETTI szemléjét: La syllabe phonologique (494—9).. Számos kongresszusi előadásból kiderül, hogy a spektrográfok és a beszédszinteti z á 1 ó k a fonetika legfontosabb technikai eszközei közé kerültek; 1. különösen FRANKLIN S. COOPER és GUNNAR FANT dolgozatait: 3—13, ill. 14—33; ezekkel a készülékekkel vizsgálta a finn magánhangzók akusztikai szerkezetét KALEVI WIIK (Phoneme Boundaries of Finnish Vowels: 795—9). ROMAN JAKOBSON zárószavaiban (XXV—XXIX) rámutatott a jelenkori fonetikának — e kongresszuson is megnyilatkozó — főbb jelenségeire, így matematikai módszereknek a beszéd elemzésében való alkalmazására, főleg a topológia szerepére s a beszédpatológia iránti növekvő érdeklődésre. A jövő föladataként jelölte meg a beszédhallás fiziológiájának (ill. lélektanának) a kutatását, a fonológiai elemek neurológiai szubsztrátumának vizsgálatát (,,the neurological substratum of the ultimate phonemic éléments"). (Ez utóbbi tárgykörbe vág H. MOL dolgozata: Aurai Stimuli and their Interpretation. 320—329. L. még: H. MOL, Foundamentals of Phonetics. L: The Organ, of Hearing. The Hague, 1963). 2. A kongresszuson bemutatott filmeknek mégoly rövid ismertetését is nélkülöznünk kell. Pedig tanulságos lehetett volna tudnunk valamit — például — SovuÄRvmek e filmjeiről: X-ray film on phonetic movements, High speed film on a disorder in vocal cords, „Pakkanen ja Janis" (nyelvoktató film). Aránylag igen kevés vitáról olvashatunk: 10 értekezés közül 8—9-hez semmi hozzászólás sem volt. Nem tudom megállapítani, hogy ez a fogyatékosság a köteté-e vagy pedig magáé a kongresszusé. Bizony sok minden szót érdemelt volna ! Csak kettőt említsünk meg. M. GOROSCH voltaképpen a RANSCHBURG-féle gátlásnak egy esetét tárgyalta (620—1) — anélkül, hogy a szerzőnek tudomása lett volna erről. Vitatható-E. ZWTRNER érdekes előadásának bevezető megjegyzése is, amely szerint a fonetika részben ZoEGÁnak egy megjegyzése óta alapul a beszéd hangjainak a létezésén (500). ZoEGÁnak, a neves régésznek ZwiRNERtől idézett szavai („classis notarum phonetica-15*