Nyelvtudományi Közlemények 66. kötet (1964)

Tanulmányok - Fónagy Iván: Karel Sedláček–Antonín Sychra, Hudba a slovo z experimentálnihó hlediska 225

ISMERTETÉSEK - SZEMLE 225 plasztikus terminusai („épaisseur du présent", 23. 1., „phosphorescence des sensations" 103), az igen szemléletes ábrák, a színes, élénk példák nagyon megkönnyítik az olvasó dolgát. De nem a példák teszik lebilincselően érdekes olvasmánnyá A. A. MOLES könyvét, hanem szemléletének frissesége, újszerűsége, széleskörű tájékozottsága, a munka széles filozófiai horizontja, a váratlanul kitáruló új perspektívák. A szerző jó pedagógiai érzékének köszönhető, hogy könyvét a laikus is — és ki nem laikus ennek az új tudománykomplexumnak egyik vagy másik területén — élvezettel olvashatja. FÓNAGY IVÁN Karel Sedlácek—Antonín Sychra: Hudba a slovo z experimentálnihó hlediska Praha, 1962. Státní Hudebni Vydavatelství. 96 1. A legutóbbi évek folyamán a fonetikai kutatások előterébe került a beszéddallam. Ezúttal egy kitűnő szlovák zenetudós és egy akusztikus közelíti meg funkcionális és módszertani szempontból a kérdést. A munka elsőrendű érdeme, hogy jól definiált alapfogalmak és exakt módszerek segítségével foglalkozik a beszéddallam mibenlétével, kifejezőségével. Az objektív hanglejtést, az alaphang frekvenciamenetét 45 Hz-es sávszélességű szűrőkkel dolgozó sonagraph segítségével határozzák meg, és ezt vetik egybe abszolút és relatív hallású zenészek dallamélményével (54 zenész, zeneszerző, karmester és zenetudós vett részt a kísérletekben). A zene és a beszéddallam szemantikájának felépítése nehezebb feladat. Ehhez érdekes szubjektív kísérletek adnak új támpontokat. Néhány színésszel 18 dal- és operarószletet hallgattattak meg a szerzők. A szemelvényeket úgy válogatták meg, hogy a szöveg önmagában ne határozza meg, milyen érzelmek, attitűdök kifejezéséről van szó. A színészek lényegében a zene által adott tájékoztatás alapján adták elő a hallottakat prózában. A felvételeket akusztikai elemzésnek vetették ezután alá, meghatározták az alaphang frekvencia-menetét, a mondatok hangszínképét. Egyúttal lejátszották a prózai felvételt egy heterogén összetételű hallgatóság előtt (a hallgatók számát nem közlik a szerzők), és felszólították a hallgatókat, határozzák meg, milyen érzelmet fejez ki a színész. A sokoldalú vizsgálat érdekes eredményekhez vezetett. A relatív hallású zenészek dallammegítélése elég szóles (2—7 fólhangnyi) szórást mutat. Az abszolút hallású zenészeknél jóval kisebb a szórás, kisebb a hibaszázalék. Nagyobb az eltérés a mély hangok megítélésekor, mint az a1

körüli hangok esetében. A szórás szélessége fordítva aránylik az értékelt szótagok időtartamához. (Olykor rövid hangok magasságát is pontosan becsülték azonban.) Érdekes és új a szerzőknek az a megállapítása, hogy a becslések az objektív hangmagassághoz képest felfelé tolódnak el. A dallamhallást erősen befolyásolják nyelvi, tudati tényezők. A hallgatók figyelme a közlés szempontjából lényeges részletekre irányul. A zenész-hallgató hajlamos a hallott dallam stilizálására. Szerényebbek a dallam és zene kifejezőségével kapcsolatos eredmények. A vizsgálatok kiindulópontját képező dallamok ós színészek hanglejtése között voltak bizonyos egyezések. A zene és a beszéddallam érzelemábrázolása rokonvonásokat mutat, azonos törvényszerűségeket sejtet. Felismerték a hallgatók a színészek hangja alapján az ujjongó örömöt, a rémületet. A kétségtelenül értékes tanulmány a zenészek ós akusztikus együttműködésének eredményes voltát bizonyítja, és számos impulzust ad különböző irányban folytatandó további vizsgálatokra. A dallam szemantikájával kapcsolatos eredmények értékét csökkenti, hogy a szerzők nem választották (és ezzel a módszerrel nem is választhatták el) a dalammal közölt érzelmet a hangszínben tükröződő mimikával közölt érzelemtől. A hallgatók számos esetben elsősorban a hangszínre alapították ítéletüket („félelemtől préselt hangról" beszélnek például). A két tényező vocoder-technikával elválasztható lenne (ahogyan ezt egy magyar származású angol fonetikus, P. DÉNES kísérletei bizonyítják. Prehminary Investigation of Certain Aspects of Intonation: Language and Speech 11-1959, 106— -122). Ki kellene iktatni további kísérleteknél a szöveget is, mely óhatatlan tájékoztatást nyújt és megzavarja a kísérlet tisztaságát. Erre halandzsa-szavakkal, zümmögött mondatokkal végzett kísérletek is alkalmasak Vocoder híján. Nem tartom szerencsésnek a szubjektív kísérletek felépítését. A színészek hanglejtését közvetlenül is befolyásolhatta a zene dallama. A hallgatók megjegyzései is erre utalnak („a zenéhez közeledő hang"-ról, „önkéntelen óneklés"-ről beszélnek. 15 Nyelvtudományi Közlemények LXVI/1