Nyelvtudományi Közlemények 66. kötet (1964)

Tanulmányok - Fónagy Iván: André Abraham Moles, Théorie de l’information et perception esthétique 222

ISMEBTETÉSEK - SZEMLE 223 értékes jelet a zajtól, melynek autokorrelációja alig több a O-nál (vö. 88, 91, 105). A rend/ rendezetlenség thermodinamikai törvényének függvénye a jel/zaj vagy esztétikában az alak/háttér dialektikája. Mivel a zaj eleve kiküszöbölhetetlen, a jelenségek megismerhetősége sem korlátlan (91). Két bizonytalansági korrelációt állít fel MOLES, melyek a hírérték növelésének korlátait jelzik (90—94). Az értékes jelet szervezettsége folytán még a nálánál lényegesen nagyobb intenzitású (de szervezetlen) zaj sem fedheti el (94—95). A valóban megkülönböztethető elemek száma ennek ellenére az állandó zaj következtében lényegesen kisebb, mint ahogyan ezt a pszichofizikai kísérletek sejtetik (98). A zaj szerepéről, az érzéklés bizonytalansági tényezőiről szóló fejezet végén arról ír a szerző, hogyan hat a jel szervezettsége a „felvevőre", s itt a tanulás és a szimbólum fogalmát közelíti meg a hírátvitel felől. A tanuló a jelek struktúrájának fokozatos felismerése következtében egy n elemből álló jelkomplexum bármelyik reprezentáns eleme alapján felismeri (érzékli) a jelet. A reprezentáns elem az elemek összességének szimbólumává válik (101—104). Ezt a mechanizmust jól ismeri a fonológus, a beszédhangok felismerésével foglalkozó akusztikus. Az egyes beszédhangok, a nyelvi időtartam, a nyomaték, a hanglejtés érzéklése nem egy-egy akusztikai jegynek, hanem egy-egy jegykomplexumnak felelnek meg. A hallgató azt is megtanulja azonban, hogy meghatározott fonetikai kontextusban hogyan alakul (hogyan módosul) a /k/-t vagy a nyomaték helyét jelző akusztikai jegyek struktúrája, és egy jól megválasztott akusztikai jegy alapján felismeri a fonémát, a nyomatékos szótagot akkor is, ha a jegyek egy részét elfedte a zaj, ha például a /k/ felpattanási zöreje nem hallható, ha a nyomatékos szótag történetesen kevésbé hangos a többinél. A negyedik fejezetben egy jól definiálható alapegységből kiindulva vázolja fel a zene mikro- és makro-struktúráját, egy új, információ-elméleti harmonisztika körvonalait (108—128). Az ötödik fejezet (129—170) tartalmazza a munka leglényegesebb, legújszerűbb mondanivalóját. A hírérték fogalmát differenciálva kétféle hírt különböztet meg MOLES: szemantikai és esztétikai hírt. Abból a kétségtelen s mégis váratlan tényből indul ki, hogy egy és ugyanaz a konkrét közlemény az egymásra rétegződő közlemények egész sorát tartalmazza (133). Egy nyomtatott oldal, melyen hangulatos verset talál az olvasó, nyelvemlék lehet a történész számára, bizonyos betűtípusokból álló sorok rendje a tipográfusnak, fekete vonalak, pontok halmaza a kisgyerek szemében és így tovább. Mindegyikük másképpen értelmezi a közleményt tudásának, érdeklődésének megfelelően^ A szerző szerint két alapvetően különböző nézőpontot különböztethetünk meg: a szemantikai és az esztétikai szempontot. Ennek megfelelően különbséget kell tennünk szemantikai és esztétikai közlemények között (133 és k.). Szemantikai információt tartalmaznak a tűzbiztonsági intézkedések, az elektronikus számológépnek adott utasítások, a műszaki kézikönyvek, a katonai vezényszavak; esztétikai információt tartalmaz túlnyomó részt a művészi alkotás, a nyelvvel szemben a zene. A szemantikai közlemények a külvilág felé irányulnak, meghatározott cselekvéseket akarnak kiváltani, célirányosak s a logikai törvényeknek vannak alávetve. Az esztétikai közlemények belső' állapotot tükröznek, érzelmeket váltanak ki, nem célra irányulok, nincsen gyakorlati szerepük. Másfelől: szemantikai információt tartalmaz a partitúra, esztétikai információt a partitúrát megszólaltató zene, ugyanígy szembeállítható a festmény tárgya (szemantikai információ) az ecsetkezeléssel (esztétikai információ), a fonémák sora és az egyéni hangszín és így tovább, tehát a norma és a realizáció. Élesebben határolják el talán a kétféle közleményt a formai ismérvek. A szemantikai közlemények strukturáltak és lefordíthatok, tágabb megfogalmazásban: átvihetők egyik csatornáról a másik csatornára, mivel az általános logika törvényein alapuló és ezek szerint rendezett szimbólumokból épülnek fel. Az esztétikai információ csatornához kötött (egy szimfóniát nem lehet rajzzal helyettesíteni). A szemantikai közlemények hírértéke pontosan meghatározható, a strukturálatlan (aleatorikus) esztétikai közlemények hírértéke viszont igen nehezen határozható meg, hiszen a „vevő" (récepteur) ismeretkészletének, felfogásának függvénye. A zene példáján mutatja be a szerző, hogyan kísérelhetjük meg mégis az esztétikai hírérték számszerű meghatározását. A partitúrából kiindulva meghatározható az interpretáció tere („champ de liberté du signal musical", 144. 1.), s ez együtt nő vagy csökken az esztétikai hírértékkel. Az esztétikai és a szemantikai információ arányát „kioltási" kísérletek segítségével határozhatjuk meg, ha kiiktatjuk valamilyen módon az egyik vagy a másik közleményt, így például a beszéd a felvétel megfordításával teljesen érthetetlenné válik (148 és kk.). A zenét kevésbé érinti MOLES szerint az időrend megfordítása (150). Ez arra mutat, hogy a zenében lényegesen nagyobb a szerepe az esztétikai információnak.