Nyelvtudományi Közlemények 66. kötet (1964)

Tanulmányok - Fokos Dávid: cirill 196

202 ISMERTETÉSEK - SZEMLE van szó, és ezt jelzi a comitativusi -ket rag. A második példa persze rosszul van megválasztva; itt ti. russzicizmussal van dolgunk: OH xOMeT pa3BeCTHCb C weHOH mintájára mondja a komi-zürjén is: sije kesje jansedísini bábaisket 'ő el akar válni a feleségétől' (SWb. 308 ós KSz. XII 232). A nyelvtan magyarázatát tehát csak az orosz kifejezésmódra lehetne vonatkoztatni, a permják, a komi-zürjén és a votják (1. VotjSz. 756, NyK. XXXVI 417) kifejezés csak utánzása az orosz szerkezetnek. 198. 1. Az osztják vitjé-nek nem 'K peKe' a jelentése, a v%t sem jelent 'peKa'-t; AHLQV. vit jelentése 'Ufer, Strand', vitié jelentése 'a part felé' (vö. PATK.—FUCHS 100). 199. 1. A 3. személy birtokos szemólyragjának determináló szerepével kapcsolatban találó LiTKEsrnek az a megjegyzése, hogy ez megközelítőleg az angol, német határozott névelő funkciójának felel meg. 210. 1. A melléknévről szóló fejezetben a szerző arra hívja fel a figyelmet, hogy a melléknévi jelzőnek magának is lehet melléknévi jelzője, pl. pe'la sa'pkaa mort 'neJiOBeK B manKe c yiiiaMH', kuz pe'la sa'pkaa mort 'MeJiOBeK B uianKe c AJMHHHMH ymaMH'. Megjegyzendő azonban, hogy ez valószínűleg csak olyan esetekben lehetséges, amikor a második jelző főnévből képezett melléknév, és az első melléknév eredetileg tkp. ennek a főnévnek volt a jelzője (ez tehát olyan szerkezet, mint a magyarban pl. nagyerejű szél, hosszúhajú ember ; transzformációval: ,,egy szél, melynek nagy az ereje", ,,egy ember, kinek hosszú a haja"). Ez a szerkezet (az eredetileg a főnévhez tartozó melléknévi jelzővel) bizonyos tekintetben a fent a 15. lappal kapcsolatban említett szerkezetre (,,[új-sapkát] öltött r^i [új sapkás] ember") emlékeztet. (Ez tehát egészen más szerkezet, mint pl. a magyar jó nagy stb.; 1. SIMONYI: A jelzők mondattana 88 kk.) 211—2. 1. E rész szerzője (NYECSAJEV) szerint a melléknév, ill. melléknévi jelző jellemző jegyei: 1. mindig közvetlenül megelőzi jelzett főnevét, 2. mindig változatlan, nem vesz fel semmiféle ragot (változatlan tehát számban, esetben, birtokos személyrag tekintetében is). Ámbár NYECSAJEV nem állítja határozottan, hogy ezzel kimerítette volna a melléknév, ill. melléknévi jelző jegyeinek felsorolását, mégis azt a látszatot keltheti, mintha semmi egyéb nem döntené el, hogy mit tekintsünk melléknévnek; definíciója — ha ennek van szánva — hiányos. Erre LITKIN mindjárt rámutat egy szerkesztői megjegyzésben és véleményét azután bővebben is kifejti a 225—-6. lapon. LITKIN kifejti, hogy az említett meghatározás szerint pl. olyan kapcsolatokban is, mint mes éur 'tehén szarva' v. 'tehénszarv', pizan-kok 'asztal lába' v. 'asztalláb', a mes, pizan már melléknév lenne. Kétségtelen, hogy eredetileg, de még most is sok kapcsolat van főnév és melléknév között (1. pl. NyK. LXII, 213). Azt is tudjuk, hogy a ma már differenciálódott főnév valóban adjektivizálódhatik és a főnevet a finnugor nyelvekben valóban bizonyos kapcsolatokban valóságos melléknévi értékkel is alkalmazhatják, nevezetesen mikor a főnév nemet, kort jelöl, mikor anyagnév vagy mértékjelölő főnév (1. pl. SIMONYI : A jelzők mondattana, KERTÉSZ: Finnugor jelzős szerkezetek, FOKOS: NyK. LXII, 213 kk.). Mégis fogjuk tudni, — fejtegeti LITKIN — hogy azok az így alkalmazott jelzői névszók (tehát LITKIN példáiban: a mes, pizan is) mégis főnevek, mert valamilyen tárgyat stb.-t jelölnek és egyéb tulajdonságaikban is eltérnek a melléknevektől: más kapcsolatban felveh e tnek névragokat, többesbe tehetők, személyragokat vehetne«s fel. Ezzel szemben a melléknév más szófaj: tulajdonságot jelöl, mint állítmány -eé, és nem -ez végződést kap (pl. ve'vvez jo'neé 'a lovak erősek'), ha appozíciós szerepben tárgyragot kap, ez is különbözik a főnév tárgyragjától (az utóbbi -es, a melléknév -e ragot kap; ezt a fontos morfológiai vonást, amely tehát nemcsak a me'ne, te'ne 'engem, téged' névmásokra s néhány más alakra jellemző, egyébként NYECSAJEV is hangsúlyozza a 218. lapon, 1. még a 176. lapot is; pl. Sa'sais va'jis kríi'ga, vi'le, ba'éike, iúiere'sneje 'Szása [= Alekszandra] könyvet hozott, újat, szépet, érdekeset'). Mindez azt mutatja — állapítja meg LITKIN —, hogy a nyelvérzék is igenis különbséget tesz a kétféle szófaj között jelzői használatuk esetében is. A kétféle felfogásra céloztunk fent is (196). 221. 1. A -sa képzőre (pl. swvtsa 'álló') vonatkozólag 1. NyK. LX, 310 kk. 226—230. 1. Néhány fontos dolgot tudunk meg a permják számnevekről. A komizürjenben tudvalevőleg (bizonyosan az orosz kifejezésmód hatása alatt; vö. Maca ABa 'körülbelül v. mintegy két órát') a főnevet követő tőszámnév megközelítő mennyiséget jelöl; pl. (SzovrKJaz. 189:) mort êiîim 'vagy 7 ember'. Hasonlót állapít meg nyelvtanunk a komi-perm jakkal kapcsolatban; pl. a'éin vev ki'ken mwnase sta'ntsijae '3aBTpa npH-o"jiH3HTejibH0 Ha Aßyx JioiuaAHX noeAyT Ha CTaHUHio' (227). Ez a példa (— sajnos — egyetlen permják példa) azért nevezetes, mert itt a vev-kik összetétellé vált, mely a végén vette fel a viszonyító ragot. A nyelvtan ezzel kapcsolatban meg is jegyzi, hogy ilyen