Nyelvtudományi Közlemények 66. kötet (1964)
Tanulmányok - Fokos Dávid: cirill 196
ISMERTETÉSEK - SZEMLE 203 esetben a számnév „MCweT B3HTb Ha ceöa HeKOTopyio rpaMMara^ecKyio Harpy3Ky cyme-BHTejibHoro". A komi-zürjónből is ismeretes ez a jelenség; pl. oz volivli lun vited'é 'He npHXOAHT SHefí AO roira' (SzovrKJaz. 189). Ugyancsak tanulságos, hogy a permják számnevek csak 10-ig permják nyelviek, 11-től kezdve ma már orosz számnevek használatosak (odíi'nnadtsaí stb.); ezekből az utóbbiakból azonban nem alakulnak kollektív számnevek (tehát pl. kikna'nnim 'mi rrrndketten', de odü'nnadtsaf-hól már nem használatos hasonló képzésű, számnév. Különbözik egymástól a két csoport a sorszámnevek körében is (pl. vite't 'ötödik', de od'i'nnadtsatei 'tizenegyedik'). (Viszont van pl. pjatna'dtsafa származókszó '15-ös csoport'. 228.) 233. kk. és 307. 1. A személyes névmások névutós kapcsolatai olyanok, mint a komi-zürjénben, pl. me ordin 'nálam, mellettem5, te vilin 'rajtad, fölötted', sj djnjn 'nála, mellette', nj djnin 'náluk, mellettük', ni kolasin 'köztük', a déli nyelvjárásban a többes 1. és 2. személyében: mija'n bokin 'mellettünk', tij,a'n djnjn 'mellettetek'. Ezek mellett a személyragos névutók is használatosak: vilam, vilat, vilas, vilanim, vilanit, vilanis 'rajtam v. reám, rajtad v. reád', stb. (307). Állítmányi szerepben a birtokos névmásul használt genitivusos személyes névmás a többesszámban a melléknévhez hasonlóan -eé végződést kap: e'na Hetra'dfd'es si'lenes '3TH TeTpa/jH ero' (232); piza'n vilas kni-gaes si'leneé 'Ha CTOJie KHHFH ero' (238), iéemoda'nas téa-féaes aslameé 'B HeMOßaHe HrpyiiiKH MOH coöcTBeHHbie' (uo.). Hasonlót látunk az állítmányi szerepű határozószó esetében is: pl. (293) ni'ja ta'teneé 'OHH 3Aecb' ('ők itt vannak', tkp. 'ők itten[i]ek'). (Az itt jelentkező -eé többes képzőről 1. a 180—182. laphoz fűzött észrevételünket.) 239.1. A nyelvtan szerint az e'ta '3TO', esten 'BOT 3Aecb\ e'tíse (3# THÖ) 'BOT ciofla' névmás), ül. határozószói alakokban az e- „osHanaeT yKa3aHHe 'BOT' ". Az e- azonban névmástő; 1. pl. SKES. 33—4. 246. 1. Amikor az a'bu tagadó szónak a perfectum historicum vagy obliquummal (npomeAuiee HeoneBHAHOe BpeMfl-val) kapcsolatos használatáról van szó, mar itt is meg kellene említeni, hogy az a'bu (tkp. 'nincs', ill. 'non sum, es, est') csak névszót tagadhat, és így ez a használat is azt mutatja, hogy mwnemit tkp. nem „ragozott igealak" ('elmentél'), hanem névszói alak ('elmenésed, elmented', vagyis 'elmenésed nincs, elmented nincs'). Az igealak névszói eredetére persze helyesen mutat rá a 252—3. lap, de ott is a mondott értelemben kiegészítésre szorul az a megállapítás, hogy a perf. obliquumot ma már teljesen igei alaknak érzik. 248. 1. Tanulságos a 3. személyű („személytelen") ige tárgyalása (vö. most STIPA: MSFOu. CXXV, 577). Azonban olyan kifejezések, mint pl. va'en kire'tis be-reg, miként már az orosz fordítás ('BOAOH pa3MMJio 0eper') is mutatja, nem jellemző permják szerkezetek, hanem orosz mintára vezetendők vissza. 257. 1. A hangsúly helye, miként már (fent 198. 1.) említettük, igen fontos a permjákban (helyét pontos hangtani szabályok határozzák meg); szerepe lehet a szófaj, sőt az ige aspektusa szempontjából is. így az -ist- igeképző, ha hangsúlyos, akkor az illető ige a bevégzett cselekvést (3aK0HMeHH0e AeíícTBHe) jelöli (éoji'ëtni 'BCë CbecTb'), ha viszont a képző hangsúlytalan és a hangsúly egy a képzőt megelőző szótagon van, akkor az ige mozzanatos jelentésű, pillanatnyi cselekvést (MrHOBeHHoe AencTBHe) jelöl: le'tistni 'AëpHyTb', de leti'stni 'BCë BbiAepraTb'. L. még a nyelvtan 289. lapját és itt 197. 1. 257—8. 1. Az eredetileg frequentativ szerepű -l képző ma csak néha gyakorító igeképző, de általában egyszeri cselekvést (OAHOKpaTHbiß BHA) jelöl, pl. ve'tni 'AorHaTb', ve-tlini 'AorHaTb (Ha BpeMH c TeM, HTOŐH npHHTH B npe>KHee cocTOjraHe)', ugyanígy addíi'vni (aA33brBHbi) jelentése 'yBHAaTb OAHH pa3'. Ezzel szemben a képzőnek kettőztetése (esetleg háromszori alkalmazása) (-ivl-, -l§v-, -livl-) szolgál a MHOrOKpaTHbiH BHA kifejezésére; pl. ad'd'zi'vlini 'yBHAeTb MHoro pa3'; éppígy: va'jlini 'npHHeCTH (Ha BpeMH)': vaja'vlini 'npHHOCHTb (MHOTO pa3)' (291.) vaililini 'npHHOCHTb MHOrOKpaTHO'. L. még a nyelvtan 290—1. lapját. 297. 1. A nyelvtan szerint a kid'z 'mint, ahogyan', sid'z 'úgy' határozószók nem származékok, nincs külön szuffixumuk, viszont pl. kimi'ú 'arccal lefelé' elhomályosult képzőt tartalmaz. A kid'z, sid'z természetesen szintén ebbe a második csoportba való. Csak véletlenül történhetett itt az, hogy az e-ni 'most' szó mind a két csoportban szerepel. 298. 1. Nagyon tanulságos, hogy az accusativusi a'rse (tkp. 'őszét, az őszt') határozószó is lehet 'ősszel' értelemben, pl. sija so'gmis a'rse 'OH pOAHJiCH oceHbio'; ugyanígy te'vse 'télen', cjse 'éjjel, HOHbK)', Iwnse 'nappal'. Mármost az a nevezetes, hogy ugyanilyen kifejezésmódot látunk a komi-zürjénben; elsősorban az udorai nyelvjárásban
