Nyelvtudományi Közlemények 66. kötet (1964)

Tanulmányok - Fokos Dávid: cirill 196

200 ISMERTETÉSEK - SZEMLE a második elemet kettőztetik meg, pl. sodz : többesszám: so-cPcüzez (írva: C0A33e3) 'marok' (98), ki'ttsez (írva: KbrTmiiie3) 'körök' (uo.). Hogy ez nem tükrözi esetleg a kiejtést, azt olyan fonetikus átírások igazolják, mint pl. ,,A>K0*A>K-A>Ke3 (op^orpatJmieCKOe A>KO"A>K>Ke3)" (181. 1.). Viszont más esetekben (más elgondolás alapján) az első elemet kettőztetik meg: JibrAAbbiHbi 'olvasni' (100), ve:vtiin% (Be'BTTbbiHbi) 'befödni' (99), sőt jmvééini (MirccbbiHbi) 'mosakodni' (uo.); etimológiai alapon megint más az írásmód: sot- 'éget': coTMbiHbi 'égni' (100), tőszónak érzett alakban pedig iée'ttéini (ne'HHbiHbi) 'fölkelni' (uo.). A fejlődés folyamán bizonyára egyszerűsítés és egységesítés várható, ami talán ezeknek a megkülönböztetéseknek a megszüntetésére is fog vezetni. 'Az elválasztás szabályairól annyit közöl nyelvtanunk (98), hogy a d'z, dz, t§, dzz, dzz, t?$ kapcsolatokat nem választják el, tehát: Kbr-A3bic 'a nyírfa', Kbr-TUiiue3 'körök'. A könyv más helyeiről vett példákban: knvga-ezen 'könyvekkel' (188), BH*jiböcb 'újak (állítni, szerepben)', íea'tr-lan 'a színház felé' (192); feltűnő az orosz szó etimológiája alapján elválasztott ABa-AUaTb '20' szó a 130. lapon. Hasznos áttekintést ad végül egy táblázat (107—8), mely a permják hangjelölésnek a tudományos átíráshoz való viszonyát mutatja be. 5. A szótan (lexika) és frazeológia a permják szókincs különféle rétegeit mutatja be a szavak eredete és fogalmi köre szerint csoportosítva, művelődéstörténeti fontosságukat is kiemelve, majd szólásokat tárgyal, ezeknek eredeti jelentését is kutatva. Itt foglalkozik a könyv a figura etymologicával is. A különféle szempontok szerinti tárgyalás folyamán ismétlések sem voltak elkerülhetők. Talán az elméleti részek rövidítése és ezzel szemben nagyobb példaanyag elemzése gyümölcsözőbbé tenné ezt a fejezetet. A terjedelem szempontjából rámutatnánk arra, hogy ez a fejezet (a lexikográfia nélkül) a CoBpKH3.-ban 22 lapot foglal el, itt pedig 37 lapot tesz ki. Hadd említsük meg, hogy a komi-zürjén is, a permják is ismeri a magyar széltoló kifejezés megfelelőjét 'lustálkodó, naplopó' értelemben: (Komi—RusszkSzl. 753:) tev téuïjavni '6e3AeJibHHMaTb, KOnTHTb He6o (6yKB. romaTb BeTep)' [azaz: 'a szelet rúgni'], (SzovrKJaz. 97—8:) tev t'éuzjavni 'jiOAbipn BajiHTb, 6e3AeJibHHMaTb', P. (itt 142, 145) tev téuzja-vni '6e3AeJibHHHaTb (6yKB. BeTep nHHaTb' (142), 'jiOAbipn roHHTb' (6VKB. 'BeTep ríHHaTb') (145). A lexikográfiái részben (146—151) áttekintést kapunk a permják nyelv szótárairól. KTTZNYECOV—SZPOROVA orosz—permják szótára (1946) 15 000 szónál többet tartalmaz, de ezek közt sok a nép körében ismeretlen orosz eredetű szó. Sz. F. GRIBANOV helyesírási szótára (1945, 2

1955) vagy 9000 permják szót közöl. Régibb szójegyzékek

és szótárak: (a XVIII. századból:) MÜLLER, FISCHER, LEPEHIN, PALLAS munkáiban, A. POPOV két kózirati szójegyzéke, (a XIX. századból:) kézirati szó jegy zekéken kívül ROGOV szótára (1869, vagy 13 000 permják szóval), WIEDEMANN, G. SZ. LITKIN, SAHOV, NYECSAJEV, WICHMANN—UoTiLA, A. Sz. GANTMAN (kéziratban), GENETZ, V. I. LITKIN szótárai, valamint egy 1906-ban megjelent kazáni tankönyv. Értesülünk egy kózirati zuzdai szótárról is, mely 1650 permják szót tartalmaz. 6. A nyelvtan legterjedelmesebb része, amely a könyv nagyobb felét foglalja el (152—333), az alaktan. Ez mindenre kiterjedő figyelemmel tárgyalja az alaktan (és részben a szintaxis) körébe eső nyelvi tényeket; ennek a résznek a kidolgozásában a munkaközösség valamennyi tagja vett részt, és ennek a munkának az eredménye sok jelentős megfigyelés és magyarázat. 7. Ezzel a résszel, de az egész munkával kapcsolatos észrevételeinket, amelyeknek nagy része csak egyes megállapítások fontosságának kiemelését célozza, itt tesszük meg. A jelen nyelvtan, mint mondottuk, első kísérlet egy összefoglaló permják nyelvtanra, mely a leíró nyelvtan követelményein túl a történeti nyelvtan igényeire is figyelemmel kíván lenni; ennek megfelelően a nyelvi jelenségeket nemcsak regisztrálja, hanem meg is akarja őket magyarázni összehasonlító és —- ha lehet — történeti alapon is. Természetes, hogy egyes magyarázatok is csak kísérlet-jellegűek. Nem egyszer maguk a szerzők mutatnak rá arra, hogy az általuk adott magyarázat mellett más magyarázat is lehetséges vagy jogosult; ezt teszi például SZEREBRENNYIKOV az igeragozással és igeképzéssel foglalkozó mintaszerű fejezetben (283—292); de nem minden esetben találjuk meg itt ezt a helyes eljárást, amelynek pedig nagy nevelő hatása is van és gondolkodásra, további kutatásra is ösztönzi az olvasót.-(Egy ilyen esetről alább szólunk, a nyelvtan 211—2. lapjához fűzött észrevételeink kapcsán.) Talán még két általánosabb jellegű megjegyzésnek is van itt helye. 1. Bár több helyen utal a nyelvtan egy-egy jelenség tárgyalása vagy említése folyamán arra a helyre, ahol ugyanaz a jelenség vagy csupán szóba kerül, vagy esetleg még részletesebben tárgyalva szerepel, ezt az utalást néha hiába keressük (1. pl. a v kiesésével kapcsolatban a 31. lapon utalni lehetne a 47. és 49. lapra. A főnevek többes jeléről több helyen esik szó,