Nyelvtudományi Közlemények 66. kötet (1964)

Tanulmányok - Fokos Dávid: cirill 196

ISMERTETÉSEK - SZEMLE 199 tagként szereplő) produktív képzőkben. A magánhangzókat együttvéve 100%-nak számítva, az egyes magánhangzók eloszlása a következő: (L. az alábbi táblázatot) Tőszótagokban (illetve az a) csoportban) tehát leggyakoribb itt az a, o, i (a komizürjénben pedig az a, o, e), produktív képzőkben itt az e, i, i (a komi-zürjénben az e, i, a. Legritkább a permjákban: tőszótagban az e, i, u (a komi-zürjénben az e, i, u), produktív képzőkben a permjákban az e, o, u (a komi-zürjénben is az e, mely egyáltalán nem fordul elő ilyen helyzetben, továbbá az o, u). Persze tanulságos volna olyan statisztika is, amely különbséget tesz az első és a többi szótag magánhangzói közt; ezenkívül a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok közti megoszlás is tanulságos lehet. 4. Ami mármost az írást illeti, természetes, hogy a permjákok —• éppúgy, mint általában a Szovjetunió népei — az orosz (cirill) ábécét vették át (közben a 30-as években átmenetileg ők is a latin ábécét használták). Ma egységes az irodalmi nyelv ós egységes az írásmód is. Eszerint a permják ábécé 35 betűből áll, nevezetesen a teljes orosz ábécéből {ebben benne van a csak orosz jövevényszavakban előforduló <j), x, II) és az ezt kiegészítő i és ö [= e] jelből. A helyesírás elvei általában egyeznek a komi-zürjén helyesírás elveivel. A t$ hangot ők is Tin-sel, a dz, dz hangokat A>K, A3 betűkapcsolatokkal jelölik; a cirill e hangértéke je, illetőleg a permjákban palatalizálható mássalhangzó után jésítést (tehát d, l, n, s, t, z után d', l, n, é, i, £ hangot) jelöl, nem palatalizálható mássalhangzó után egyszerű e-nek olvasandó, éppúgy mint minden esetben a cirill 3. Tehát pl. eM [— jemj 'tű.', ceT- [= éet-] 'adni' (260), de BeTJii [= ve-tli] 'jártam' (316), T3 'te' (312). Ha palatalizálható mássalhangzónak palatalizálatlanul való maradását akarják jelölni * ©lőtt (mint pl. a most idézett vetli esetében), altkor a cirill H helyett latin i-t használnak. A fi a j-nek és i-nek a jele (pl. HÖB [= jev] 'tej', HH /"= jai] 'hús', de pl. ëH [= jon] 'erős'. a). 0/ b) (produktív képzőkben) % a 18,8 16 0 18,8 1 i 16,6 27 e 14,2 35 u 12,5 1 i 9,6 17 e 9,5 3 Egyes (talán még idegennek érzett?) orosz szavakban megtartják az orosz írásmódot, pL paËOH (nem: paëH), öyjibOH (nem: öyjibeH). Érdekes, hogy pl. a magyar kéz szót fonetikusan így írják át a permják hangjelölés szabályai szerint: Ke33 (115); itt az első e nem jelentheti a le palatalizálását (mert 1c nem fordul elő a permjákban), az utána következő 3 a magánhangzó hosszúságát jelöli (a permjákban nem fordul elő hosszú magánhangzó), de ezt nem' jelölhetik az e megismétlésével, mert itt már ?'e-nek kellene ezt olvasni (külön magyarázat nélkül tehát *&e/e2-nek olvasnák ezt a szót). Feltűnő, hogy a kétjegyű affrikáták kettőztetésében más (kevésbé helyeselhető) eljárást követnek, mint a komi-zürjének. Az utóbbiban a kiejtésnek megfelelően (ahol a zár a hosszabbik elem) pl. aAA3HHbi [ = addzini] 'látni', a permjákban ellenkezőleg